A történet Carla Rosón-ról szól.
Egy 24 éves frissen végzett rezidens lány aki mert nagyot álmodni, illetve próbál nem mások elvárásainak élni.
Jelenleg kapcsolatban él Nate Jacobs-sal a 27 éves brókerrel akivel elég bonyolult a kapcsolata.
Egy szé...
Kifele néztem az autóból és az ujjaim tördeltem, nem kívántam Nate társaságát...1 percre se.
- Haza vinnél minket? - néztem rá egy pillanatra majd a rendőrlámpára, ami épp akkor váltott pirosra mielőtt a kereszteződéshez értünk. - Persze, oda tartunk és végre körbe nézhetsz az új házadba. - vágta rá. - 2 nap múlva jönnek a lakberendezők és addig össze kéne szedned a gondolataid, hogy mit és hogyan akarsz a házba. - Nem fogok oda költözni Nate.. ezt felejtsd el.. főleg nem veled! - motyogtam és összekulcsoltam karjaim. - Ó, dehogy nem Carla! De azt hittem ezt megbeszéltük már. - motyogta feszülten és ujjaival a kormányon dobolt miközben farkas szemet nézett a lámpával. - Te beszélted meg magaddal.. - mormogtam az orrom alatt amikor leparkolt a ház előtt, amit valóban kiskorom óta nézegetek, hogy egyszer itt fogok élni a családommal és 2 kutyával. Két gyerekkel.. az egyik kislány a másik kisfiú. Emily és Noel. És az apjuk most már egyértelműen Joseph Quinn, remélem. - Na indulás! - húzta be a kéziféket és leállította a motort és kipattant az autóból míg én megforgattam a szemeim és kifújtam magam és a visszapillantóból Lexi-t néztem aki sajnálva nézett engem.
A házat néztem, azóta nyilván fel újították.. már nem úgy néz ki, mint mikor gyerek voltam bár már akkor is gyönyörű volt
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Honnan volt erre pénze? - súgta oda nekem Lexi hülyén nézve. - El híheted, hogy van a brókerségnek fekete oldala is. - erőltettem kis egy kínos nevetést is a fintor mellé. - Meg van! - bambult el és rám nézett. - Még is mi? - néztem kérdően a húgomra és a távolságot tartva Nate-től vettük az irányt a bejárat felé. - Megkell keresni a könyveléseket, amik nem jutottak el a hivatalhoz, a tranzakciókat nagy összegekről, lehúzásokról. - mondta úgy, hogy csak én haljam mire elgondolkoztam Lexi ötletén, ami nem is volt rossz. - Jó, de hogy jussak be Nate lakásába, hogy ne jöjjön rá.. - Itt jössz te a képbe! - nevette el magát majd Nate-re nézett aki ki ment a medencéhez. - Biztos lesz alkalom, hogy elmegy üzleti útra... ma este a party-n megkell szereznünk a kulcsait és lemásoltatni aztán, ha elhúzza a belét akkor megyünk és cselekszünk.. viszont ehhez tényleg úgy kell hozzáállnod, mintha szeretnéd, egy pár lennétek stb. - Kizárt dolog. - vágtam rá. - Carl..a te érdekedbe.. Joe-ért. - mondta halkan és a vállam-ra tette a kezét. - Lassan itt vannak a szervezők és nekilátnak kicsit feldobni az estére a házat, hozzák a kajákat, piákat, hangtechnikát. - jött be Nate és a pultra ült. Nagyot sóhajtottam és odamentem hozzá, átöleltem a nyakát. - Ez csodás! - erőltettem egy mosolyt az arcomra és azzal küzdöttem, hogy ne hányjam le őt az undortól. - Örülök, hogy belátod végre, hogy megleszünk mi ketten! - csúsztatta kezét fenekemre elégedett mosollyal, ahogy átölelte a derekam. - Várom már! - simítottam végig arcát amit legszívesebben ütöttem volna amíg csak mozog.. Na jó.. kicsit kezdem nem érteni magam.. sose voltam agresszív, de Nate igényli ezt a fajta viselkedést.. - Elmegyek az öltönyömért, addig pihenjetek le.. 5-re jön a fodrász, sminkes hozzátok. - pattant le a pultról miután nyomott egy csókot a számra és kiviharzott a konyhából. Letöröltem a szám és kiengedtem a levegőt lassan a számon. - Undorító, hogy ezt kell csinálnom.. - motyogtam és a telefonom sasoltam, Joe nem írt azóta se.
