A szív dobbanása

13.fejezet

- Ne... - nyafogtam mikor fél 6-kor kipattantak a szemeim az ébresztőtől.. persze nem voltam hajlandó bármerre is moccan.
- Carla.. - lökdösött meg gyengéden Joe és szenvedett a pityegő hangtól. - Elfogsz késni.. - mondta kómásan és hátat fordított nekem. - Én szóltam, hogy korán lesz reggel. - húzta a párnát a fejébe.
- Csak 10 percet még! - nyomtam a szundi-ra és össze kuporodtam. 
- Nem jó ezt játszani, mert annál rosszabb lesz! - dörmögte fél álomba.
Mintha nem is csuktam volna le a szemem.. ismét vinnyogni kezdett a telefonom. 
- Szívem felkéne kelned.. - kereste kezével a telefonom, hogy ki nyomja. - Ki kísérlek a konyhába, ha szeretnéd.. - ült fel ásítva és a combjait dörzsölte. - Carla?! - nézett hátra rám aki épp halkan horkolt a hátán fekve és az igazak álmát aludta. Kb. 3 órát aludtam, de megérte az este miatt hisz kibékültem Joseph-el és ezt tapinthatóvá is tettük. Arra ijedtem fel, hogy Joe fölém hajol és befogta az orrom.
- Fent vagyok! - fújtam ki magam egy nyújtózkodással kísérve.
- Főzök neked egy kávét, de ha vissza értem és te újra alszol akkor kénytelen vagyok erőszakhoz folyamodni. - fenyegetett meg poénból.
- Addig pihentetem a szemem. - dőltem vissza és ahogy a párnára érkezett a fejem nyögtem egyet szenvedve.
Joe kb. 10 perc múlva nyomta fel a villanyt, ami annyira bántott, mint egy vámpírt a nap sütés.
- Gyere szépen bébi! - ragadta meg nevetve a két bokám és lejjebb húzott az ágyon. - Idd meg és készülj össze. - puszilta meg a homlokom hosszasan.
- De ez nem ér, hogy te szunyókálhatsz utána.. - dobtam be a durcát.
- Igen aztán 24 óra ügyelet este 6-tól.. - forgatta meg szemeit. - De ígérem az öltözőbe megvárlak. -harapott ajkába. 
- Legyen. - adtam meg magam és felültem az arcom dörzsölve.
Össze szedtem a gondolataim aztán próbáltam rá erőszakolni a testemre is, hogy elkéne induljak.. ma lesz az első asszisztálásom és nem hinném, hogy Dr. Marcus díjazná, ha elkések.

                                                                   ******************************

- Miért vagy olyan, mint a mosott szar? - csukta be az szekrénye ajtaját Rose és az arcom vizsgálgatta.
- Neked is napsugaras jó reggelt! - néztem rá szenvedve.
- Jól sikerült az éjszaka? - kíváncsiskodott mosolyogva és ökle bütykeire harapott.
- Minden rendben van már. - mondtam elmosolyodva. - De menjünk.. visi-t lesz 2 perc 3 másodperc múlva. - indultunk meg olyan tempóban, hogy azt egy strucc is megirigyelné.
- Késtek. - nézett az órára Dr.Marcus a pultnak támaszkodva. 
- Fél percet. - bökte ki Rose majd lehajtotta fejét mikor elég szúrós tekintetet kaptunk lecseszésként.
- Menjünk. - indult el az 1-es kórterem felé. - Nos.. Dr.Wittrock had halljam. - nyomta a kezébe a kórlapot. 
- Ursula Tate. 38 éves. Tegnap este a férje hozta be a kórházba, fájlalta az alhasát a jobb oldalon és hányingerrel küzdött. Appendictis-sel(vakbélgyulladás) diagnosztizáltuk miután megkaptuk a laboreredményeket. Magas leukocyta(fehérvérsejt) szám. Nincs perforáció, láztalan állapotú. Intravénásan kapja a fájdalomcsillapítót és a gyulladás csökkentőt. Gyógyszerérzékenység nem ismert. Reggel 7 órára jegyeztük elő egy eltávolító műtétre, amit Dr. Marcus fog elvégezni Dr.Rosón asszisztálásában. Ha jól reagál az antibiotikumra műtét után akkor haza is engedjük 2 nap múlva.
- Köszönöm Dr. Wittrock. - nézett rá büszkén. - Ilyen egy felkészült rezidens. - nézett ránk. - Lassan készíthetik elő a beteget a műtétre. - nézett Garet-ékre. - Nos.. Dr. Rosón készen áll? - pillantott rám. 
- Igen Dr. Marcus! Készen állok! - hirtelen nem is éreztem fáradtnak magam.. ez adott egy fajta adrenalin löketet.

                                                                            ************************

A kezem nyújtottam az asszisztens felé, hogy egyszerűbb legyen neki a kesztyűt rám adnia.
- Jelölje meg kérem a területet. - nézett rám Dr. Marcus majd az altató orvosra aki bólintott, hogy sikeres volt az altatás.
- Rendben. - fogtam meg a filcet és elkezdtem a nő alhasán kijelölni a felvágandó területet.
- Remek munka! - értett egyet az elképzelésemmel. - 10-es szikét! - nézett a nővérre aki már rutinból adta a keze alá.
Elkezdte felvágni a bőrt miközben utasított, hogy az érégetővel kövessem a metszés vonalát.
- Szívást. - nézett rám egy pillanatra. Fel sem tűnt, hogy a szívó eszközt már a kezembe nyomta a nővér. Tettem amit kér és óvatosan a hasüregbe juttattam a készüléket.
- Vérnyomás normál, pulzus szintén a normál tartományban. - kaptuk az információt. 
- Akkor magán a világ szeme! - nyújtotta felém a csipeszt. - Hol is van az a csúnya féregnyúlvány Dr. Rosón? 
- Öhm.. - vettem jobban szemügyre a páciensünk szerveit majd mikor megpillantottam a gyulladt részt óvatosan megfogtam a mellette lévő épp területet vigyázva arra, hogy ne sértsem meg a vakbelet. Az nővér elszorította fogóval ezzel elkülönítve a gyulladt részt.
- Vágjon. - nézett rám Dr. Marcus. 
Elvettem a szikét a tálcáról és ajkaim szélét harapdáltam a maszk alatt. Megtettem. 
- Vérnyomás emelkedik, pulzus egyenlőre normál. - kaptuk ismét a hátunk mögül az infókat. 
- Nagyon jó. Most égesse el az ereket ott. - mutatott a szívóval. 
- Rendben. - bólintottam és kissé remegve kezdtem csinálni amit mond.
- Csak nyugalom. - emelte közben ki a gyulladt vakbelet a hasüregből és egy vese tálba tette. Ment a veszélyes-hulladék zsákba. - Tonogént! - kérte a nővértől a vérzést megállító oldatot és elkezdte befecskendezni a megbolygatott részbe. Miután megbizonyosodott róla, hogy remek munkát végeztünk a tűt és a csipeszt nyújtotta felém. - Zárjuk be! - tette le a fecskendőt.
Én jó tanítvány módjára kezdtem csinálni kissé bénán. 
- Lassabban! - pillantott rám mire én kifújtam magam és próbáltam prezentálni az egyetemen tanultakat. - Nos.. Ön és Dr.Quinn? - kérdezett amitől tegnap óta féltem.
- I..Igen? - néztem rá egy pillanatra majd vissza a cselekedeteimre.
- Komoly ez a dolog? - érdeklődött és nézte amit csinálok. - Szorosabbra. - vágta rá amit én úgy is tettem szavai után.
- Igen. - vágtam rá magabiztosan. 
- Csak ne menjen a munka rovására és lehetőleg akkor intimkedjenek amikor csak 2-en vannak. - bólintott és lefertőtlenítette az összevart területet.
- Akkor nem rúg ki? - kérdeztem halkan. 
- Amíg okosba tudják csinálni nem lesz probléma ezzel kapcsolatban! vette le a kesztyűjét és a sárga zsákba dobta, amit követtem én is.
- Rendben uram.. - léptünk ki a bemosakodó részbe és levettük a felesleges felszereléseket. 
- Joe jó gyerek. Ismerem New York óta. Ott kezdtem én is. - mosta alaposan a kezét és az alkarját. - Precíz a munkájában és alapos! 
- Kétségem sincs efelől Dr. Marcus. - töröltem meg a kezem. 
- Jó pont a zárójelentésekért! - gyűrte össze a papírtörlőt és a kukába dobta amolyan Michael Jordan-esen és kiment a fotócellás ajtón. Elmosolyodtam elégedetten és a kiskonyha felé mentem.

Carla: ** Sikeres műtét, +1 pont Dr.Marcus-nál :D **

Írtam neki egy üzenetet és elkezdtem elfogyasztani a reggelim.
Kíváncsiságból battyogtam le a patológiára Dr.Wilson-hoz aki épp írt valami dokumentációt a gépén.
- Megvolt az első műtétem! - mentem be boldogan hozzá. 
- Szia Carla! Ennek nagyon örülök! És hogy ment? - érdeklődött majd felém fordult a guruló széken.
- Nagyon jól! - áradoztam neki. - Kérdezhetek valamit? - szívtam be ajkaim.
- Csak tessék! - vette le a szemüvegét és össze kulcsolta az ujjait az ölében.
- Megnézhetnék egy jelentést a gépen? - kérdeztem halkan. 
- Persze addig én hozok egy kávét! - pattant fel a székről. - Kér? - fordult vissza mire én bólintottam egyet elfogadásként és már fel is szívódott.
Leültem a gép elé és a jelentésekbe mentem. Elkezdtem bepötyögni Nate nevét a gépbe majd a találatra mentem kis hezitálás után.