A szív dobbanása

20.fejezet

Időmből kitelt, ezért hoztam nektek a 20.fejezetet is. Nem lett valami hű, de hosszú,  remélem érdekelni fog titeket.

Jó olvasást hozzá!

**Joe szeszöge:**

Napom a reggeli fejfájás tette csodálatossá.. nem kellett volna keverjem a rövidet a koktéllal, amiből az est folyamán az ajánlás után lecsúszott még 3.Magam mellett tapogatóztam az ágyban, de be kellett látnom, hogy ez nem egy hülye álom volt. Tényleg összevesztünk.

Sóhajtva ültem fel az ágyon és egyből a telefonom felé nyúltam.

Nem írt. Nem hívott. Nem reagált. Viszont Daria annál több üzenettel lepett meg.. és egy képpel is, amin elidőzött a tekintetem. A reggeli kávéjával pózolt mosolyogva, testét egy selyem hálóing takarta. Csinos. Persze, hogy csinos.. miért ne lenne az?! - amint ezeket kimondtam magamban megráztam a fejem.. Te marha... inkább hívd fel Carla-t.

Carla számát kutattam a a névjegyek között, rányomtam a hívásra és a fülemhez emeltem a telefont. Kicsengett, de választ csak egy gépi hangtól kaptam.

- Carla-t hívtad, jelenleg elfoglalt vagyok, de ha üzennél ezt megteheted. Visszahívlak! - hallottam Carla felvett hangját.

  Valószínűleg már dolgozik.. mindegy azért kéne mondjak mégis csak valamit.

- Szia bébi. Remélem azért jól aludtál.. Figyelj csak lesz egy kis időm a műtét előtt mikor lesz ebéd szüneted.. szeretném, ha megbeszélnénk ezt az egészet. Csak hívj vissza, ha tudsz. Szeretlek.. - nyomtam meg az elküldés gombot majd leraktam a telefont.

Magam elé bámultam még egy pár percet.

Összekaptam magam és elmentem zuhanyozni, összedobtam egy gyors szendvicset és egy kávét miután kiengedtem Rosco-t futkosni.

Elindultam be a városba és a virágboltokat kutattam, hogy vajon melyik lehet reggel 7-kor nyitva.

Mikor kapora a temető melletti, csináltattam egy rózsacsokrot és irattam rá egy kis kártyát " Sajnálom " szöveggel. Ha már itt vagyok miért ne? Elindultam be a temetőbe Nate sírját felkutatni. Megakadt a szemem egy koszorúkkal teli sírhelyen.. a napokban volt a temetése.. valószínűleg az Ő nyughelye.

Oda mentem, de mielőtt bármit is tettem volna körbe néztem. Üresek tűnt a temető.

Elhúztam a szalagot, hogy lássam a nevet, ami a sírkőbe volt gravírozva.

Nate Richard Jacobs (1995-2022) Emléked örök! - meg vagy te rohadék.

 
Még hogy emléke örök? Nem is gondolná mennyire. Főleg Carla az aki ezt a terhet cipelte.. nem fogja egy könnyen elfelejteni a húzásait.. sőt.. soha nem fogja!

- Végre ott vagy, ahol lenned kell.. már rég nem kellett volna az élők közt lenned.. - mormogtam az orrom alatt majd hátat fordítva indultam vissza a parkolóba.

Beültem és a kórház felé mentem. Leparkoltam majd a lift előtt vártam, hogy végre leérjen a földszintre.
- Joe! - hallottam meg a nevem. Rose volt aki megszólított. - Vagy is Dr. Quinn. - javította ki magát.
- Hívj csak Joe-nak. - szemeztem ismét a kijelzővel.
- Kié a virágcsokor? - érdeklődött.
- Carla-é. Ki másé lenne? - nevettem halkan.

- Carla nem jött be ma reggel. Beteget jelentett.. de akkor nem veled volt? - nézte, ahogy kinyílik az ajtó.

- Beteget jelentett? - álltam a lift előtt míg ő belépett.

- Öhm azt mondta nem érzi jól magát és nem jön ma be. - nézett furán.