A szív dobbanása

11.fejezet

Sokszor felriadtam arra, hogy Nate újra és újra lelő álmomba.. forgolódtam kissé, ahogy próbáltam elmenekülni, de valami mindig akadályozott. Lelőtt. Ismét. És ismét.
Fellélegeztem hangosan és azzal a lendülettel ültem fel az ágyon leizzadva majd körbe néztem és próbáltam realizálni, hogy hol is vagyok.
- Minden rendben? - riadt fel Joe is mellettem majd megdörzsöltem az arcom és kifújtam magam.
- Csak rémálom volt.. - mondtam halkan.
- Nem bánthat! Megígérem! - sóhajtva tűrte el a hajam és átölelt. - Hozok egy pohár vizet! - pattant ki mögülem a kanapéról és előszedett egy poharat. Míg ő vizet töltött én megmostam az arcom a fürdőbe és a tenyerem néztem mikor csípte a víz. A körmeim nyoma tisztán kivehető volt bemélyedésként. 
- Baszki. - motyogtam és magam néztem a tükörbe. Miután össze szedtem kicsit magam elindultam vissza a nappaliba, ahol Joe várt a pohár vízzel. - Beszélek a szüleimmel, hogy szakítsanak meg minden kontaktot Jacob's-ékkal és, hogy soha többet ne kelljen látnom egyiket se..
- És én menni fogok veled. - simogatta a hátam támogatóan és benyomta a tv-t. Talán hajnali 4 lehetett az idő. Nem bírtam vissza aludni.. sőt nem is mertem. Féltem, hogy megtörténik ismét ez a rémálom. 
- Ezt láttad már? - ölelte át a vállam és a tv felé biccentette a fejét. Én csak bólintottam egyet, hogy nem. - A hazafi. Az egyik kedvenc filmet. Heath Ledger és Mel Gibson a főszereplő, bár ez inkább fiús film. - nevette el magát halkan, hogy oldja a feszültséget míg én csak rá néztem nagy szemekkel. - Nem feküdtem le vele, ha ez lenne az amit tudni akarsz. - nevetett halkan és a hajam pödörte mire én megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. - Rá hibáztam. - húzott jobban magához. 
- Csak tudni akartam. - vontam vállat nevetve és a tv-t néztem. Az őszintét megvallva kissé untam a filmet így néha a hajam birizgáltam majd a telefonom nyomkodtam és mire feleszméltem Joe halkan szuszogott, feje a vállamon pihent. - Hát nem én akartam mondani, hogy uncsi. - nevettem halkan és elkapcsoltam.

,,Jelenleg csak annyit tudunk az ügyről, hogy előállították a Jacob's vállalat két tulajdonosát.." - álltam meg a hír tv-nél. 
- Hé. - böktem meg Joe-t, hogy keljen fel mire Ő felijedt és letörölte a nyálát. 
- Nem alszok! - nézett rám, mintha mi sem történt volna majd a képernyőt nézte.

,,A hírszerzés annyit árult csak el, hogy valószínűleg az orosz is benne vannak a bizniszbe, amit alá támaszt egy nyilatkozat amit egy névtelen kuncsaft küldött be a rendőrséghez a délutáni órákban. Kerestük a vállalat fejeit, de nem kívántak nyilatkozni. Most pedig következzen időjárásunk. Ma virradóra egy hidegfront éri el térségünket és hatalmas viharra lehet számítani Los Angeles keleti felén. Legyenek óvatosak! Én Bill Anderson voltam és a BBC News hajnali kiadását hallhatták."

- Úgy tűnik szorul a hurok a nyakán. - vágta rá Joe. - Szerintem hamarosan menekülésbe kezdenek, ha nincs bizonyíték arra, hogy ártatlanok és ez javunkra válhat. - húzott az ölébe.
- Félek nagyon rossz dologba rángatta a szüleimet.. - mondtam halkan és átöleltem a nyakát.
- Reggel beszélünk velük.. vagy is nekem bekell menjek kb. 2-ig, de te úgy is apáddal leszel azt mondtad. - kezdte csókolgatni a nyakam. Én elhúztam a fejem.
- Ne haragudj.. - mondtam halkan.
- Te ne haragudj.. - sóhajtva tűrte el a hajam. - Most ez nem a legjobb pillanat.. - sütötte le szemeit.
- Csak szeretnék túl lenni már mindenen.. és szeretném végre ki pihenni magam.. - dörzsöltem az arcom. - Nem haragszol, igaz?
- Mi? Dehogy! - nevette el magát. - Csak rám jött egy pillanatra a kangörcs.. - vont vállat és megpuszilta a homlokom.
- Mit mondtál Millie-nek? - érdeklődtem.
- Nem kellett mondjak semmit, mert szerintem le esett neki mikor kimentem hozzád cigizni. - piszkálta a toppom alját. 
- Nem fog köpni Dr.Marcusnak? - kérdeztem halkan.
- Nem hinném. Millie rendes lány, mármint nem kisgyerek már, hogy mást bebuktasson.. de, ha még is akkor vállalom a felelősséget. Mármint nem érdekelne, hogy kirúgnak vagy valami. - nézett rám.
- Nem tudom miért veszik ezt ilyen szigorúan.. - forgattam meg a szemeim.
- Nem én írom a szabályokat.. viszont, ha rajtam múlna fixen nem lennének ilyenek. - bökte meg az orrom hegyét gyengéden. - A hétvégén haza utazom Londonba a szüleimhez és arra gondoltam, hogy ha lenne kedved.. elkísérhetnél. - bökte ki egy kis idő hezitálás után.
- Hát feltételezzük nem jön össze az esküvő pénteken és nem fog lelőni Nate, mint álmomban.. akkor ezer örömmel. - nevettem halkan.
- Ezt álmodtad? - kérdezte halkan mire én csak bólintottam. 
- Akárhányszor felijedtem és vissza csuktam a szemem ő ott állt és a fegyvert fogta rám majd kattant a ravasz és felriadtam, aztán újra meg újra.. hiába futottam, próbáltam elbújni vagy épp nálam volt a fegyver.. valahogy mindig Ő győzött és ez megijeszt. - szívtam be ajkaim.
- Ez csak álom volt Carla.. Nem történhet meg ilyen! Nem hagyom! - csókolt homlokon lassan és hosszasan majd felvett és elindult velem a szobába.
Óvatosan az ágyra döntött és mellém feküdt. Gondosan igazgatta a takarót rajtunk és átölelt.

                                                                                ********************** 

Kifújtam magam és bekopogtam anyáékhoz. Egy kis idő várakozás után néztem, ahogy kinyílik az ajtó.
- Szia. - néztem rá. 
- Szia Carla! Nem is mondtad, hogy jössz! - állt el az útból.
- Beszélnünk kell. Apa? - kerestem a nappaliba.
- Kint ül a teraszon, most kávézik. Menj és viszek neked is! - mutatott a hátsó terasz fele.

- Szia. - ültem a mellette lévő napozó ágyba. Keze még gipszbe volt és a nyaka köré tekert háromszögű kendő biztosította, hogy ne lógjon.
- Szia csillagom! - nézett rám és a kávéjába ivott.
- Beszélnünk kell.. tudom, hogy csak most lábadozol és most engedtek ki... de..
- Nate tette. - vágott a mondatom közepébe, amin én meglepődtem. - Azért mert nem voltam magamnál attól még minden egyes beszélgetést hallottam magam körül. - kocogtatta az ujját a napozó ágy karfáján. 
- Ki kell szállnotok még most! A rendőrség már nyomoz és amit veled tett... az Isten tudja meddig képes elmenni. - akadtam ki.
- Próbáltam elérni őket, de nem lehet. - ivott a kávéjába. - Most már belátom, hogy igaza volt a nagyinak.. és neked is... túlságosan elvakított a pénz és ez az élet.. és közben azt sem vettem észre, hogy semelyik lányom se boldog.. - mondta maga elé bámulva.
- Én boldog vagyok.. Joe-val.. de nem akarok hozzá menni Nate-hez sem beilleszkedni a maffiájába. - motyogtam és lehúztam a gyűrűt az ujjamról. - Nem akarok senki rabja lenni ilyen áron. - forgattam ujjaim között majd elhajítottam a medencébe. - Joe-val szeretnék lenni és vele boldogan élni. - néztem rá őszintén mire ő bólintott. 
- Joe az az orvos aki itt volt a party-n? - érdeklődött.
- Igen. - bólogattam vadul.
- Kedves fiúnak tűnt! Látszott amikor rád nézett, hogy szinte felemel egy várfalat köréd, hogy ne essen bajod. - igazította meg a kalapját.
- Igen és nagyon jól érzem magam vele. - áradoztam és rá néztem.
- Ma kiszállunk kislányom! Ígérem! - próbálta ismét elérni Nate apját.
- Itt a kávé! - jött ki anyu és a mellettem lévő kis asztalra helyezte a csészét. 
- Köszi. - vettem el és bele ittam. - A hétvégén Londonba utaznék Joseph-el. Meglátogatja a szüleit és szeretné, ha vele mennék. - néztem rájuk. 
- Ki az a Joseph? - nézett hülyén anya.
- Matilda.. hagyd! Szerelmes! - nézett rám.
- Na és mi lesz az esküvővel? Meg Nate-el?! - halmozott el idétlen kérdésekkel.
- Matilda! - szólt rá ismét anyára. - Elég! - egyenesedett fel a napozó ágyon. - Vége!
- Mármint minek? Biztos megtudjátok beszélni! - nyugtatott anya.
- Mindennek vége, amit itt látsz és ami Jacob's-ék pénzéből van. Mától csórók vagyunk! - nevette el magát apa.
- Ezt te sem gondoltad komolyan? - akadt ki.
- Régen is megvolt mindenünk mielőtt a képbe jöttek. Felneveltünk két csodás lány-t és lett belőlük valami.. lehet sokat kellett nélkülözni, de mindkettő egyetemet végzet.. vagy is Lexi csak most fog.
- Nem hiszem el anya, hogy te nem látod még mindig ezt az egészet! - néztem rá hülyén.
- Éééés itt nagy család! - jött ki Nate a teraszra. - Láttam hívtál. - nézett Nate apára.
- Igen. Szeretnénk mindent befejezni, ami veletek kapcsolatos és ami a nevetekhez fűződik.
- Ugyan apus. - nevette el magát és megveregette a vállát. - Azért mert össze-vissza beszélnek a hírekben az nem azt jelenti, hogy igazak is! - vont vállat.
- Miért nem látod be végre? Elbuktatok? - csikartam ki a fogaim közül.
- Tessék? - nézett rám nevetve.
- Vége Nate! Fogadd el! Nem kérünk többet belőletek. - motyogtam.
- Nocsak Carla! Meg eredt a nyelved? - nézett rám szúrós tekintettel.
- Nem kellett megerednie.. elég volt mindent hallani, amit a lányomnak mondtál.. - motyogta apa.
- Lehet inkább egy kamionnak kellett volna az autódnak mennie Thomas. - nézett rá feszülten.
- Szóval ezzel be ismered, hogy te akartál a halálba küldeni? - akadt ki.
- Ha játékos vagy tanulj meg játszani, mert a vesztesen elhullanak. - motyogta. - Eddig szerintem elnéző voltam veletek és türelmes.. aztán ide jön a kis cafka lányotok aki nem mellesleg a főnökével kúr miközben az ÉN menyasszonyom. Jobb lett volna egy kis illemet tanítani és nem a szádat jártatni mind azok után, amit kaptatok.. sőt szinte könyörögtetek érte. 
- Nate! Takarodj! - mutattam az ajtó felé idegesen.
- Ki dobsz a saját házamból? - indult el felém sötét tekintettel.
- Nem félek tőled! Sose tettem és ezek után se fogom főleg, ha a családomról van szó! - csikartam ki a fogaim közül.
- Azt rosszul tetted ugyan is nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen! - nevetve fogta meg a torkomat.
- Ne merj hozzá érni! - háborodott fel apa. Nate egy mozdulattal lökte el szerencsétlent, anya azonnal oda szaladt hozzá. Én kissé fuldokolni kezdtem, de nem ijesztett meg.
- Rossz irányba nevelődtél Carla és valakinek móresre kell tanítania téged! - motyogta szinte ajkaimba és elengedte a nyakam. Én csak pofon vágtam.
- Mától hajléktalanok vagytok! Takarodjatok el a házamból. - motyogta Nate és elviharzott.
- Jól vagy?! - kérdeztem halkan és lehajoltam apuhoz.
- Te jól vagy-e? - aggódva húzott magához. 
- Most már jobban. - húztam elő a farmeremből a telefonom és leállítottam a diktafon-t, amit akkor kapcsoltam be mikor Nate megjelent. - Most ki csinálom! - öleltem át őket.
- Carla ugye megtudsz nekem bocsájtani, hogy ennyire vak voltam? - kérdezte halkan könnyeivel küszködve anya.
- Persze anya! Semmi baj. - mondtam halkan és letöröltem könnyeit.
- Menjetek át hozzám. - adtam a kis lakásom kulcsait neki. - Le cseréltettem a zárokat így csak én tudok bejutni. - mondtam halkan. - Menjetek. - mondtam miközben felsegítettük apát a földről.

                                                                             ***********************

Elindultam a rendőrségre és megmutattam a hangfelvételt a kapitánynak aki felvette a vallomásom az egész 3 évről és Jacobs-ékról.

- Daria? - néztem a lányra mikor bejött a kihallgatóba. 
- Oh.. Carla. - nevetett kínosan.
- Megfogtuk őket ugye? - kérdeztem halkan bizakodva. 
- Az osztag kiment Jacobsék-hoz, de már nem voltak ott, elvittek minden olyan bizonyítékot ami megerősíti a gyanúnkat viszont a kamerafelvételek ott maradtak, amik marha nagy segítségek a nyomozásba. Kontaktok, arcok, cselekvések és most a vallomásod is már okot ad a körözésre, hogy leléceltek. - mondta és a mappáját szorongatta.
- Köszönöm! - mondtam halkan.
- Ne köszönd! Ez a munkám, mint most már tudhatod. - nevetett halkan. - Szóval te és Joe? - nézett rám, mint aki épp ki akarja találni mi is van köztünk.
- Még én se tudom pontosan, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk.. de kedvelem őt. - vallottam be.
- Remek srác és sokkal jobbat érdemel nálam.. mármint ami volt régen.. sokat kellett utaznom, titkolóznom a nyomozásom miatt, de végülis a mostani is eredményes.. legalább is majdnem! - vont vállat.
- Akkor nem zavar téged? 
- Carla.. Joe felnőtt ember és tudja mit akar és, hogy azt kivel... viszont egyet elmondok.. ha valakit boldoggá akar tenni azért foggal, körömmel tesz és harcol. - mosolyodott el halványan. - Csak én ezt nem becsültem meg.. a munka megszállottja lettem és, hát hagytam ki csúszni a kezeim közül.  Mellesleg mindjárt itt van érted. Szóltam neki, hogy itt vagy és kérdés sem volt, hogy jön. - tette a vállamra a kezem.
- Hát köszönöm, de tényleg. - mondtam hálásan és Joe-ra néztem mikor megjelent.
- Carla! Jól vagy? - jött oda és átölelt szorosan észre sem véve Daria-t.
- Persze! Megfogtuk őket! - mosolyodtam el boldogan. 

- Földre! - hallottuk a kiabálást és a lövés hangot. És néztem, ahogy Joe a földre ránt maga mellé. Nem értettem mi történik.
- Vonuljatok fedezékbe! - guggolt le mellénk Daria miközben kibiztosította a fegyverét és elkezdett kommandózni a társai felé.
- Carla! - hallottam Nate-et kiabálni. - Hol bujkálsz? - nevetett, mint egy örült. 
Megakartam szólalni, de Joe befogta a szám és behúzott a kihallgatóba az asztal alá.
- Nate Jacobs! Adja meg magát! - kiabált neki a pult mögül Daria és közben megnyomta a kis gombot ami a pult oldalán volt belül, amolyan SOS gomb.
- Majd, ha ide adjátok Carla Rosón-t! - nevette el magát. - Akkor elhúzok innen! - lőtt a plafonba.
- Meg se forduljon a fejedbe! - nézett rám komoran Joe és vissza húzott mikor megakartam indulni.
- Miattam van az egész és nem akarom, hogy valaki ez miatt sérüljön meg.. - motyogtam.
 - Ne akard játszani a hőst, ez nem vicc.. ez a valóság. - motyogta halkan és idegesen.
- Ó Carla? - nevetve hallottam lépteit a folyosón. - Ha valaki megmoccan aktiváljuk a kibaszott bombát az irodában. - motyogta és ment tovább.
- Carla ne! - motyogta Joe idegesen mikor nem tudta elkapni a kezem, kirontottam a tárgyalóból feltett kezekkel. 
- Itt vagyok! Engem akartál, nem? - nevettem el magam és a kezem tartottam. 
- Hát itt vagy baby! - nevette el magát bekattanva. - Ideje haza mennünk, nem? - nyújtotta a kezét felém. Lassan elindultam felé és a kezével szemeztem majd a pisztollyal, ami almomban is kísértett. - Ha szót fogadsz esküszöm nem bántok senkit! - motyogta. - Gyere szépen!
- Ígérd meg! - motyogtam halkan. 
- Azt mondtam gyere! - kiabált rám amire egy összezörrenéssel reagáltam. 
- Megyek már.. - nyeltem nagyot és megfogtam a kezét. 
- Jó kislány! - nevette el magát és az oldalamba nyomta a pisztolyt.
- Ha bárki megmoccan kinyírom a lányt! - motyogva indult a kijárat felé miközben a pisztolyt olyan erősen nyomta az oldalamba, hogy nem bírtam vissza fojtani könnyeim.
- Ez fáj! - motyogtam halkan.
- Nekem is kurvára fájt, hogy megcsaltál! - motyogta és kirúgta az ajtót lábával. - És most eltűzűnk innen olyan messzire, amennyire csak lehet! - nézett az embereire. 

Mikor egy lövést hallottam megugrottam.. most bekövetkezett az álmom? Vagy csak azért fáj ennyire az oldalam, mert kb. átszakította a fegyver csövével? 

Éreztem, ahogy Nate fogása egyre gyengébb és gyengébb lesz. A pisztoly a földön koppant, ami még az előbb a bőrömmel és a bordáimmal küzdött. Nate emberei beszálltak az autóba és elhajtani indultak amikor a kommandósok elkezdték szitává lőni a Range Rover-t.
Lassan megfordultam és Nate-re néztem aki küzd az életéért.

- Sosem foglak békén hagyni csak, hogy tudd! - erőlködte ki magából a szavakat. - A pokolba várlak baby! - mosolyodott el falfehéren és a földre rogyott, háta mögött Joe állt egy pisztollyal a kezében, amit valószínűleg magával hozhatott otthontól. Én nem igazán bírtam fel fogni az eseményeket, csak álltam könnyes szemekkel és Joe-t néztem majd szótlanul vissza öleltem mikor oda jött és átölelt.

- Mentőt kérnék a kapitányságra! - szólt a rádiójába Daria és oda jött hozzánk. - Vidd most el őt innen! - nézett Joe-ra aki csak beszívott ajkakkal bólintott és átölelte a derekam, az autóját vette célba és próbált stabilan tartani. Egyszerre fáztam és melegem volt. A lábaim remegtek és lehet egy kicsit be is pisiltem.. de most nem tudtam erre fókuszálni. Semmire nem bírtam fókuszálni csak a rendőröket néztem, ahogy szaladnak el mellettünk majd a mentő autóra aki vinnyogva sietett a helyszínre.

- Gyere. - mondta halkan és besegített a hátsó ülésre. Szerintem Ő sem fogta fel pontosan mi is történt körülöttünk vagy, hogy kiiktatta végleg a földfelszínéről Nate Richard Jacobs-ot.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

/ "Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem."- Heath Ledger (1979-2008) /

                                                                                                   *