A szív dobbanása

28.fejezet

Carla szemszöge:

Reggel arra ébredtem, hogy Joe egy vastagabb tincsemet csavargatja ujja köré.
A hátamon fekve fordítottam a fejem Joe irányába és már találkozott is tekintetünk. A tegnap estéről csak annyit, hogy fogalmam sincs hova kéne tegyem a történetet, amit beadagolt egy elég forró pillanatba.
Nos, nem esett jól, de baromira nem.. Viszont értékeltem az őszinteséget és biztos vagyok abban is, hogy sokáig ezt nem is tudta volna magába fojtani, mert Ő Joe. Joe már csak ilyen.
Egyszerre kapott el a sírás és a büszkeség mikor befejezte mondandóját.

- Jó reggelt. - mondta az átlagnál is halkabban.

- Szia. - fordultam felé és felkönyököltem. Nem tudom, hogy szeretném-e feszegetni ezt a témát vagy csak túl lépnék és folytatnám az életem vele ezt kizárva.

- Hogy aludtál? - érdeklődött miközben közelebb csúszott hozzám és kezét a csípömön pihentette.

- Hát egész jól. - böktem ki és arcát tanulmányoztam. Akár egy angyalé, a tökéletesség ami elém tárul na igen, ez az amivel letudnám élni.

- Én is. - szívta be ajkait. Láttam, hogy nyomasztja a befejezetlen beszélgetésünk így össze szedtem minden erőm és bele vágtam.

- Nem haragszom Joe csak épp rosszul jött ki és bánt, de valahol még se.. szóval nem is tudom ezt neked pontosan elmondani.. - döntöttem a fejem a vállára és átöleltem meleg testét a takaró alatt.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el.. csak épp nem akartam, hogy aggódj aztán meg jött apád temetése és az neked túl sok lett volna, ha még be nyögőm, hogy kórházban fekszem.. - mondta és közben eligazgatta a takarót a hátamnál.

- Tudom és köszönöm, mármint hogy megkíméltél még egy töréstől. Nekem is elkell mondanom valamit.. - fújtam ki magam.

- Hallgatlak, ne csak te lepődj meg! - nézett rám nagy pislogásokkal, állkapcsa oldala mozogni kezdett valószínűleg félt a mondandómtól.

- Amikor ott voltunk a szüleidnél és annyira fájt a fejem reggel.. én már jóval előtte felkeltem és oda ültem. Eszembe jutott Nate. Hogy hiányzik?! Vagy nem is tudom, hogy mit éreztem, de visszagondoltam kettőnkre.. az elején annyira jó volt, hogy azt hittem megtaláltam azt akivel egy húron pendülünk és akivel tervezhetek hosszú távra. - mondtam halkan és reakcióját vártam.

- Ez teljesen oké. - mondta semlegesen.

- Nem, nem oké Joe. Olyanról ábrándozni aki szó szerint tönkre tette az életed nem oké. Az rendben van, ha a jó pillanatokra vissza emlékezel és azok miatt hiányzik.. 

- Neked talán nem is Nate hiányzik, hanem az állandó program amit csinált neked vagy inkább az, hogy volt valaki aki mindent megtett érted úgy is, hogy te nem kérted. 

- Mi? Nem. Nate hiányzott és nem a faszságai. - néztem rá hülyén.

- Volt vele jó pillanatod is? - nevetett fel kínjába. - Persze nem akarom feszegetni a múltat.

- Igen volt.

- Hallhatnám én is? - rágcsálta alsó ajka szélét.

- Te mondtad, hogy nem akarod feszegetni a múltat Joe. - sóhajtottam.

- Csak kíváncsi vagyok milyen volt mikor nem volt fasz. -  bökte ki.

- Hát.. - fújtam ki magam. - Amikor össze jöttünk, rá 2 hónapra elvitt nyaralni.. - emlékeztem vissza.

Vissza a múltba..

Az volt az első közös nyaralásom Nate Jacobs-sal. Teljesen átlagos tini párként mentünk Görögországba csak épp annyi volt a különbség ami az átlagtól eltért, hogy mindenhol all inclusive kategóriába jelentkezett be, amit egy 22-23 éves fiatal szülői segítség nélkül nem tehetett volna meg. Nos addigra Nate saját maga kereste a pénzt az apja cégénél, ahol már társtulajdonos volt.. nem meglepő.
Mindenhol a legdrágább kajákat ettük, ittuk és akkor még kommunikáltunk is egymással... normálisan.
Egyik este Nate és Én lementünk a partra, a nap kezdte súrolni a horizontot.
Levette a hátizsákját és kiszedte a plédet belőle, amit gondosan a homokra terített majd ezt követte egy üveg Billecart-Salmon pezsgő.
Kitöltötte nekem, mint egy úri ember majd magának is öntött belőle.