A szív dobbanása

2.fejezet

Lehúztam a pohár tartalmát majd Maddy-re néztem.

- Mi van? - nevettem el magam.

- Ezt már szeretem! - nevetve itt meg ő is a maradék alkoholt majd táncolt tovább. - Dr- Főni téged bámul azóta is.

- Ezért van a szeme, nem? - nevettem. Mikor csörögni kezdett a mobilom, amit nagy nehezen vettem  csak észre elindultam ki, hogy fogadjam anyu hívását. - Haló? - szóltam bele.

- Carla? Voltunk nálad, de nem voltál otthon sem Nate-tel.. minden rendben van?  - kérdezte aggódva, ahogy egy anya csak aggódhat a gyerekéért.

- Persze, eljöttünk Maddy-vel kicsit szórakozni.. baj van? - fogtam be az egyik fülem, a zene dübörgött a háttérbe.

- Remélem nem felejtetted el, hogy holnap van Lexi születésnapja.. - Lexi a húgom.. régen össze voltunk nőve aztán az egyetem miatt eltávolodtunk.. ő is elkezdett kamaszodni én is.. és nem volt meg  a közös hang, ami az előtt elszakíthatatlan volt. Lex művészeti egyetemre ment New York-ba így még kevesebbet beszélünk és találkozunk, mint az előtt.

Utoljára a diplomaosztón láttam őt. Még zárkózottabb volt, mint anno és már semmi személyeset nem osztott meg velem..  de mindig is a húgom marad.

- Hát persze, hogy nem! Ott leszek ígérem! - sóhajtottam nagyot.

- Nate panaszkodott egyébként, hogy megbántottad őt és elég ingerült voltál..

- Igen, lehet túlzásba estem.. rendben vagyunk anya. - forgattam meg a szemeim.. hát persze.. minden a legnagyobb rendben. - Most le kell tennem.. holnap beszélünk!
- Szia! - nyomtam ki a hívást és lezártam a telefonom. Ahogy a kijelző erős fénye hirtelen eltűnt és csak a sötétség volt egy hirtelen mozdulattal fordultam a hátsó ajtó fele, ahol elhagytam a nappalit Joe-ba ütköztem és kissé meginogtam.

- Hé Carl! Minden rendben? - fogta meg az alkarom mielőtt egyensúlyom vesztettem volna.

- Mi? Persze. - néztem fel rá. - Miért nem szórakozol a többiekkel?

- Hát csak eltűntél és nem tudtam, hogy egyben vagy-e..

- Igen, zsír minden! - nevettem és eltűrtem a hajam. Egyre érdekesebben éreztem magam.. valószínűleg a por az oka.

- Te be vagy tépve? - nevette el magát és a pupilláim vizsgálgatta.

- Nem. Én csak fáradt vagyok, ami azt illeti. - nevettem és eltűrtem a hajam. Rám tört egy fajta kuncogás, amit nem igazán tudtam abba hagyni.

- Mit vettél be? - érdeklődött majd elvett még egy sört a kinti bárpultról.

- Hát, én nem igazán tudom, hogy mi is volt abban a zacskóban! - nevettem és megigazgattam a gallérját. Egy sötét kék rövid ing volt rajta egy farmerral és egy sport cipővel.

- Remélem, hogy holnapig ki megy a hatása ugyan is rád gondoltam az első asszisztáláshoz! Egy daganat eltávolításról lenne szó, ami ha azt nézzük egy elég érdekes és megtisztelő lehet rezidensként és az első műtétként! - vett ki egy cigarettát a jobb farzsebéből majd meggyújtotta és bele szívott.

- Nem akarok a munkáról beszélni csak szórakozni! - nevetve fordultam meg magam körül feltett kezekkel és elvettem tőle a cigit, amibe szívtam egy slukkot és kifújtam lassan a füstöt.

- Nem is tudtam, hogy te is dohányzol! - lepődött meg majd megismételte az előző folyamatot most már sikerrel.

- Csak alkalmanként.. tudod elég zűrös mostanában az életem és van Nate is az Isten tudja miért.. valószínűleg azért, hogy ne csórósodjon el a családom. - nevettem el magam. - Hupsz! Ezt hangosan mondtam? - ültem le a kis padra és ismét a cigibe szívtam.