A szív dobbanása

17.fejezet

És itt a 17.fejezet.. nem lett a leghosszabb, de most ennyire futotta.. :|
Köszi azoknak, akik eddig olvasták és itt vannak még mindig. Vannak amolyan "törzsvendég" olvasóim akik eddig az összes fejezetet Vote-olták. 
Köszönöm nektek: BarbikaKun,eddie_redmaxne, l_LucX_l, Verosita2222, loki_hiddlestonson,senkikeee és bocsánat, ha valakit kihagytam, de nektek is hatalmas pacsi!!!
Figyelem a fejezet +18-as tartalommal büszkélkedik, mindenki saját felelősségére olvassa el! (kicsit lehet kifejezőbbre sikeredett, elnézést :D)
Jó olvasást!

**************

**Carla szemszöge:**

Reggel Joe mocorgására keltem. Nem volt elég tágas ez a kanapé 2 személynek.

- Jó reggelt. - mondta rekedtes hangján, ami valljuk be elé dögös volt.

- Szia. - mosolyodtam el halványan, szemeim még mindig csukva voltak. Hozzá bújtam mint egy kis gyerek a plüss mackóhoz.

- Ezt akarom minden reggel! - nyöszörgött miközben átölelt engem.

- Én is, mert imádom ezt az érzést! - vizsgáltam arcát.

- Ilyenkor vagy a legszebb! - kócolta össze a hajam.

- Ne viccelj. - nevettem és néztem ahogy felkel a kanapéról.

- Ez az igazság. - nyújtózott. - Hirtelen azt hittem az elsüllyedt Titanic orra. - nyaltam meg ajkaim majd beharaptam, alsó nadrágjával szemeztem.

- Tudjuk be reggeli sátorállításnak. - nevette el magát.

- Tudod.. tegnap este a kis incidensünk után. - akasztottam mutató ujjam az alsónadrágjába és közelebb húztam magamhoz.

- Igen? - néztet rám kíváncsian. - Mi is volt tegnap? - nevetve játszotta a tudatlant.

- Tudod.. mikor majdnem ázott a fürdő a bugyimmal együtt. -haraptam ajkamba ismét.

- Nem rémlik ilyen.. - csinált úgy, mint aki elgondolkozik.

- Biztos? - haraptam be alsónadrágja szélét és óvatosan, lassan elkezdtem lefelé húzni.

- Talán így már rémlik valami.. de még mindig nem az igazi.. - harapott ajkába és eltűrte a hajam amikor elé térdeltem lassan.

- Talán amnéziás Dr.Quinn? - vettem lassan ajkaim közé merev férfiasságát mire ő felnyögött.

- M..Meg lehet doktor nő. - ült le lassan a kanapéra. - Talán segíthetne még jobban előhozni az eml...ahhhh. - nyögött fel férfiasan, ahogy merevsége mélyebb ért a számba.

- Shhh.. a vizsgálat közben nincs locsogás! - néztem Őt és folytattam miközben kezemmel rá segítettem. Lüktetett minden egyes érintésem alatt. Kezdett átrepülni egy másik dimenzióba, ahogy láttam tekintetét.

- Kicsit még mélyebbre.. - fújta ki a levegőt elégedetten mire én bólintottam és azzal a lendülettel lejjebb tolta a fejem. Kellett egy kis idő, hogy hozzá szokjak a helyzethez.

Lassan eltávolodtam férfiasságától. Bő nyállal ajándékoztam meg merevsége tetejét és óvatos kör-körös mozdulattal simogattam makkja hátulját.

- Ó te jó isten... - motyogta kissé összerezzenve minden egyes karika körbeértével.

Megnyaltam ajkaim elégedetten és ismét számba vettem méretét.

- S..szabad? - nyögte ki, ez alatt azt értette gondolom, hogy elmehet-e a számba mire én megvonogattam a szemöldököm, ezzel szabad utat jelezve neki. Ajkaim kényeztették még egy darabig Joseph érzékenypontját majd megéreztem gyönyöre nedvét a számba. Kissé talán még ananászos is volt a tegnapi hawaii pizzánk után.