A szív dobbanása

23.fejezet

Sziasztok! Megjöttem a 23.fejezettel. 
Üdvözlöm az új olvasókat és a régieket is! Hatalmas pacsi nektek! <3
Kedves barátnőm is neki állt fan factiont írni, szóval aki szereti Dacre Montgomery-t és az izgalmakat annak ajánlani tudom
-------> https://www.wattpad.com/story/320917933-pl%C3%A1t%C3%B3i
Jó olvasást kívánok nektek!

**Carla szemszöge:**

Reggel mikor felébredtem magam mellett tapogatóztam, de Joe nem volt már mellettem.
A szemeim dörzsölve ültem fel az ágyon és a halántékom dörzsöltem kör körösen.. Nem tett jót, hogy a 30 fokos L.A-ből ide repültem a 18 fokos Londonba.
A takarót vonszolva magam után ültem Joe ablakába ami ki volt párnázva, ismét esős nap virradt London kertvárosára.
Ahogy az üvegen lévő esőcseppeket figyeltem, ahogy épp versenyeznek, hogy ki ér le hamarabb gondolataim tökre nem a valóságban jártak. 
Nate.
 Nate Jacobs-on gondolkodtam.. és ami ennél is meglepőbb, hogy álmaimban teljesen más volt a viselkedése.. kedves, törődő és cseppet sem segg.
Mi lett volna, ha ez az egész nem így történt volna? Nem kellett volna annyi szaron végig mennem.. tartanom a hátam.. csak egyszerűen úgy éltünk volna, mint egy átlagos szerelmes pár.
Lehunytam szemeim és kifújtam magam. Mi a fasz ez az érzés? Csak nem hiányzik az az ember aki tönkre tette a fiatal felnőtt korom elejét. Hiányát éreztem oktalanul.. 
Nos és emlékezzünk csak vissza arra, hogy ismertem meg Őt.

3,5 évvel ezelőtt..

- Nyisd már ki!!! - türelmetlenkedett Lexi miközben a kanapéra dobtam magam, csúsznom kellett egy évet a felkészítő miatt, hogy felvegyenek az orvosira.
- Nyugi már. - mondtam izgatottan és elkezdtem feltépni a borítékot, kihúztam az értesítőt lassan és koncentrálva.
- Na??? Mit írnak? - próbált eligazodni a sorokon.
- Felvettek bassza meg.. - mondtam elámulva. - Felvettek Lexi! - sikítottam fel és átöleltem Őt szorosan. - Egyetemre fogok járni! - nevetve köröztem a testem előtt amolyan táncféleséggel.
- Mi ez a nagy boldogság? - nyílt ki a bejárati ajtó amin apa és 2 férfi lépett be.
- Apukám.. itt láthatod a leendő család orvost. - mosolyogva mutogatott felém miközben meghajoltam. 
- Felvettek? - pislogott nagyokat mire én vadul bólogattam.
- Úristen!!!! - ölelt át szorosan, amit én viszonoztam.
- Bocsánat Robert, de ez egy mérföldkő a család életében! - puszilta meg az arcom hosszasan.
- Ezért élünk! A gyerekeinkért! - ölelte át a magas fiú vállát.
- Ne haragudj..  Lányok! Bemutatom nektek Robert és Nate Jacobs-ot akikkel a mai naptól társak vagyunk! - nézett ránk majd a két Jacobs-ra felváltva. 
- Nagyon örvendek lányok! - rázott velünk kezet az idősebb férfi. - Nate..  ne legyél udvariatlan.. -lökött egy kicsit a kezén.
- B.. bocsánat! Nagyon örvendek! - nyújtotta felém a kezét mosolyogva és végig a tekintetemmel szemezett. 
- Carla Rosón! - mosolyogtam a fiúra és megfogtam a kezét. Micsoda úri ember.. - csókolta meg a kéz fejem lassan. 
- Édesapád nagyon sokat mesélt már rólad. - fogta még mindig a kezem.
- Valóban? - néztem a kezeinket mosolyogva.
- Lexi, menj segíts anyádnak. - ölelte át Robert vállát és elindultak ki a munkáról diskurálva.
- Jó. - sóhajtva nézte még mindig Nate-et nagy szemekkel majd ment a konyhába.
- Öhm..  bemutatlak a nagyimnak! - húztam a nappali felé. 
- Nagyon otthonos kis lakásotok van! - nézett körbe. Nem voltunk gazdagok, cseppet sem.. Viszont annál nagyobb volt a családi összetartás. 
- Abuela!( Nagyi. ) - álltam meg a kanapé mellet és néztem, ahogy fel néz. - Este es Nate Jacobs. - mosolyogva húztam magam elé.( Ő itt Nate Jacobs. ). - El hijo del socio comercial del padre. ( Apa üzlettársának a fia.)
- No agradable.. - nézett ránk és Nate-et vizsgálta.
- Öhm.. apa spanyol és a nagyi csak spanyolul beszél. 
- Nagyon örvendek! - nyújtotta Nate a kezét. Hezitálás után kezet rázott vele.
- Rezuma maldad.. ( Árad belőle a gonoszság. ).
Nate kérdően nézett rám.
- Nagyon örül neked.. - nevettem erőltetten majd kifújtam magam.
- Én is örülök neki.. - mosolyodott el halványan. 
- Gyere.. megmutatom a fonendoszkópom, amit tegnap vettem az egyetemre! - indultam az emelet fel.
- A mi tampoco me gusta, pero piensa bien lo que dices. ( Nekem se szimpatikus, de jól gondolja meg mit mond. ) - hajolt közelebb a nagyihoz.
- El mismo diablo ocupó la casa. ( Maga az ördög szállta meg a házat. )
Nate mosolyogva integetett neki.
Hallottam lépteit és megigazgattam gyors a hajam a tükör előtt.
- Nos, ez lenne az. - mosolyogva nyújtottam felé a dobozt miután kinyitottam.
- Hű! - mosolyodott el. - Ez nagyon illik hozzád! - dőlt az ajtó félfának miközben a legszebb kincsem nézte.