A szív dobbanása

24.fejezet

Sziasztok!
Itt a 24. fejezet és ígérem megpróbálok most már vidámabb jellegű fejezeteket hozni. 
Még mielőtt az lenne, hogy Carla vissza vágyik Nate-hez megkezdtem az előző résznél a visszaemlékezéseket, hogy megismerjétek a múltat. 

**Carla szemszöge:**

Mire haza értünk este Joseph-el addigra a szülei már aludtak. Halkan nyitott be a bejárati ajtón és lerúgta cipőit, amit követtem én is azzal az egy különbséggel, hogy szépen sorba rendeztem azokat. Szövetkabátom felakasztottam a fogasra.

- Vajas kenyér? - kérdezte halkan amire én vadul bólogattam.
A konyhába osontunk. Leültem a bárszékre és a pulton támasztottam a fejem míg Ő elkezdte csinálni a vacsoránkat.
- Holnap haza kell menjek. - mondtam miközben néztem ügyeskedését.
- Miért? - nézett rám felvont szemöldökkel. 
- Mert holnap után lesz apa temetése. - böktem ki miközben köröket rajzolgattam a márványmintás pultra, ami néhol fehér, néhol szürke és nagy részt fekete volt. Szép. Nagyon tetszik.
- N.. ne haragudj, de nem tudok veled menni.. - mondta halkan és kente a kenyereket tovább.
- Tudom, már tudom az okát és mennyivel jobb így, hogy tisztában vagyok vele! - mondtam megértően. - És nem is tudod, hogy mikor jössz haza? - háztam el a szám.
- Anthony azt mondta, hogy maradjak amíg jónak látom, mert teljesen együtt érez ezzel, hasonlón ment keresztül 3 éve. - tette elém a vacsorát. - Kakaó vagy tea? - mosolyodott el halványan.
- Kakaó. - vágtam rá. - É.. És igaza van.. ameddig úgy látod. - bólogattam és vártam, hogy megcsinálja a sajátját. 
- Lexi mit mond? Jól viselkedik Rosco? - érdeklődött szeretett kisállata után.
- Persze! Jó fiú! És okos! - kevertem meg a kakaót, amit elém tett miután kiszedte a mikróból a bögrét tele tejjel.
- Ennek nagyon örülök. - mondta büszkén. - Hiányzik.. - nevetett fel halkan.
- Nekem is. - értettem vele egyet. 
- Maddy-vel mi a fene van? - hozott szóba egy olyan témát, amiről nem szerettem volna beszélni.
- Megszűntem számára létezni. - vontam vállat és ,, koccintottunk" a vajas kenyerekkel. 
- Ahhoz képest, hogy az elején mikor megismertelek sülve-főve együtt voltatok. - majszolta a kenyeret.
- Változnak az idők.. tudod Joe.. - tettem keresztbe a lábaim és kihúztam magam. - Majd, ha nem lesz neki a pasija én leszek az első akit fog keresni.. mindig ez van.. - magyaráztam neki. 
- Tudod.. - nézte az ujjamon lévő gyűrűt. - Amiket a fejedhez vágtam Jamie-nél.. nem gondoltam komolyan és egyáltalán nem állt szándékomba megbántani téged.. - ivott a kakaóba akár egy kis gyerek.
- Tudom.. és én sem akartam ennyire kiakadni csak úgy jött és.. és a havi baj is.. - mondtam halkan.
- Sajnálom, hogy nem jött össze a kis szigetes akciónk.. - nevetett halkan.
- Lesz még rá alkalom.. de nem is baj, ha később.. rendeződjenek a dolgok, gyógyuljon meg anyukád.. - ettem meg az utolsó falatot. - Csak ez számít most! - mosolyodtam el halványan és letöröltem a bajsza széléről a vajat.
- Igen..  remélem.. Bár kíváncsi vagyok, hogy kaphat-e egyáltalán kemó-t.. vagy, hogy műtik-e.. - törölte meg a szalvétába a száját.
- Sajnos ezt mi nem tudhatjuk. - mentem a mosogatóhoz és elkezdtem elmosni a tányérokat. - Nem az onkológia felé hajlottunk.. és nem is tenném, mert oda aztán kell az, hogy kitarts lelkileg.. - töröltem meg a kezeim.
- Voltam ott a szakorvosi vizsgám előtt.. döbbenet.. - motyogta. -  Bemész az osztályra és megállni látszik az idő.. vagy inkább olyan nyomasztó.. rá nézel azokra a szerencsétlen emberekre akik sorra kapják a rossz híreket.. mert valljuk be.. nem sokan lesznek tünetmentesek. - állt elém és eltűrte a hajam. 
- De csodák léteznek. - öleltem át a nyakát.
- Hiszek bennük! Mindig is hittem! Ezért vagy itt te is. - ölelt magához. 
- Én is így gondolom. - értettem vele egyet.
- Fáj még a fejed? - motyogta a hajamba.
- Tompán, de már sokkal jobb. - cirógattam a hátát.
- Menjünk, pihenjünk le.

***************************

- Nagyon-nagyon fogsz hiányozni.. - mondtam halkan miközben a reptér aulájában álltunk és egymást öleltük. 
- Nekem is, kibaszottul! - bökte ki halkan. - Nem akarlak elengedni, de muszáj.. - puszilgatta az arcom.
- Ígérd meg, hogy mindennap beszélünk telefonon! - néztem szemeibe. 
- Ígérem! - döntötte a homlokát az enyémnek.