Övé vagyok | ✔️

Fájdalom

Zachary szemszöge :( Kicsit visszábbról )

- Mi volt ilyen fontos ?-Megyek be az irodámba a titkárnőmmel majd  leülök a kanapéra  .
- Hát... - Nyávog majd beleül az ölembe .Azonnal le is akartam lőni de elfogott .
- Shhhh.- Tette a mutató ujját a számhoz . - Csak hagyd hogy megtörténjen .- Ezzel csak egy gond volt . kezdtem fel izgulni .
- Én.Nem .Akarom !-Mondtam de ő ki gombokat a nadrágom és szembetalálta magát merev férfiasságommal .
- Aha biztos !- De mikor már észbe kaptam rajtam pattogott .
-N..Neh!- Sóhajtottam .
- Shhh csak gondold az hogy Caterina van rajtad .

Kész !Ennyi volt .Mint  egy pisztolyt lőttek volna ki úgy hatott rám ez a mondtad .
Az elmémet ellepte egy sötét köd és azzal a mozdulattal magam alá gyűrtem a nőt .

Bocsáss meg Szerelmem !

Csak arra tudtam gondolni hogy Ő az én Íziszem van most alattam .
Teljesen átadtam magam az élvezetnek .
Már a határon voltam ,màr majdnem elélveztem de a kilincs megrándult és belépett rajta ...Ő .

Basszameg!

Caterina szemszöge :

- Zachary ...- Mondtam elhaló hangon és könnyekkel a szememben .
- Egyetlenem ez ..nem az aminek látszik .- Kapta magára a nadrágját .
És a hirtelen jött harag most eluralkodott rajtam .Odamentem hozzá .Pont elé állam és a szemébe néztem .A szemeiben a könnyek csillogását nem lehet nem észrevenni még az enyémből már rég kibújtak.Látni akartam .Látni akartam a reakcióját .Azt akartam hogy lássa mit tett velem .Azt akartam hogy lássa a szenvedést a szememben .
S mikor meglátta hogy szememből kiszökött a csillogás az Ő szeméből a könny szalad ki .
Kezei közé fogta arcom és...

- Csak engedd hogy elmagyarázzam . Hisz tudod hogy te vagy az életem a levegőm ... a szerelmem .- Hüvelykujjával letörölte VOLNA a könnyeimet ha nem lököm el magamtól a mellkasán keresztül .

- Ezt már többé nem neked kell csinálni !- Szavaim hallatán már patakokban folytak a könnyei .- HALLOTTAD?!- Kiáltottam el magam . - Mostantól nem neked kell vigasztalni engem !Mert ahogy látom ..- Néztem a még mindig a kanapén. fekvő PUCÉR lányra aki csak mosolygott .- Te sem hozzám jössz vigasztalódni.- Azzal a mozdulattal mentem volna ki . De azt látva elkapta a karom és a mellkasára húzott . Nem tehettem róla akarva akaratlanul is de teljesen elengedtem magam .
Leborultam a földre .A lábai előtt hevertem és hangos zokogásnak szedtem .

- Mért nem szeret senki ?- Ez a gondolat cikázott a fejemben miközben a lábával voltam egy szinten .
Ezt meglátva elborult elém és felemelte a fejem .
- Most nagyon de nagyon jól figyelj rám !- Megfogta a kezem és a mellkasára emelte ahol érezni lehetett egyenletlen szívdobogását . - Ez itt .. csak érted dobog .Csak a tied és csak téged szeret .- Mondta halkan és zokogva .
- Komolyan e miatt sírsz kedvesem - Lépett oda Zachary pólójában a lány és a vállára rakta a kezét .
E láttán még jobban és még hangosabban kezdtem el sírni .Sőt .Zokogni .

-Takarodj innen te büdös kurva !-Szólt oda és az ölébe emelet engem .Ülne menyasszonyi pózba .És hogy miért hagytam ? Mert már csak egy élettelen test vagyok .Már nincsen csak bánat bennem .
- Te vagy a mindenem . Szeretlek ,szeretlek ,szeretlek .
Hajtogatja .
- Könyörgöm válaszolj .-Suttogja elhaló hangon .

- Tudod milyen rég vártam ?Tudod mennyire vágytam arra hogy valaki engem csak is engem szeressen .Hogy én jelentsen neki az életet .Az anyám nem szert .Az apám bántott .A suliban nem volta barátaim mert olyan szinten nem volt pénzünk hogy mindenki lenézett engem.Bántottak .Annyira vágytam arra hogy valaki szeressen hogy nem vettem észre .Nem vettem észre amikor csak azért voltak velem hogy kihasználjanak.Aztán jöttél te ... teljesen megbolondítottál . A tagadhatatlan és igaz szerelem elvakított . S már belátom hogy akkor kellet volna elmenjek mikor majdnem halálra vertél . Akkor kellet volna elmennem .
- Ne mond ezt !- Kérte sírva még mindig a karjában tartva engem .
- De..nem eshetek megint ugyan abba a hibába .Nem sodrom önként magam a fájdalomba .
- Könyörgöm ne tedd ..Nem tudok nélküled élni .
- De most muszáj lessz !- kimásztam az öléből és még utoljára vissza néztem rá .Ugyan ott ült a földön és ugyan úgy sírt .
- Szeretlek .-Ennyit mondott utolsó szó ként .
Én pedig kiléptem onnan .Most és mindörökre .Nem tudok a szembenézni ez után .