Örökké a tiéd

Egy átlagos nap

Uzumaki Naruto úgy érezte, hogy egy nagyon eredményes napot zárt, így boldogan tette le az utolsó papírt is. Annyi munkája volt, hogy megint rásötétedett. De most már irány haza!

Tényleg, de tényleg csak egy pillanatra nem figyelt oda, és már meg is történt a katasztrófa: az ablakon egy sikoly hallatszódott be. Majd még egy. És még egy. Jól hallhatóan a falu más-más pontjairól.

- Mégis mi a jó fészkes fene zajlik odakint? - hajol ki az ablakon, de nem lát semmit: se füstöt, se nagyobb fényt, se menekülőt, se semmit. - Biztos csak a fiatalok bolondoznak - rázza meg nevetve a fejét. Igaz, hogy éjszakánként történnek merényletek, de most csak azért van máris sötét, mert jócskán benne vannak az őszben, így korábban sötétedik. Messze még az éjjel.

Reggel rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat: három hullát találtak a falu más-más pontján. Pont amennyi sikolyt ő hallott az este. Hogy lehetett ennyire naív?!

A módszer ugyanaz: kivéreztetés. A legfurcsább az egészben, hogy nincs látható sérülés a halottakon. Csak egyszerűen hiányzik belőlük a vér. Az emberek értetlenül állnak az esetek mögött.

Mindenki, kivéve Uzumaki Narutót. Már sürgönyzött is barátjának. XXI. század ide vagy oda, barátja annyira kőkori! Vagy korát tekintve sokkal inkább középkori. Persze megérti, hiszen a hozzá kapcsolódó problémák nem email vagy telefon témák. Na de hogy sürgönyben fogadja csak az ilyesfajta dolgokat?! Ott is csak kódolva. Igazán haladhatna a korral. Akkor talán gyorsabban is tudna reagálni.

- Szerintem így is elég gyorsan reagálok. Mióta kisebb számítógép van a zsebetekben, azóta ti vagytok türelmetlenebbek - zökkenti ki gondolataiból egy mély hang.

- Teme, már megkértelek, hogy ne csináld ezt! A gondolataim az enyémek - néz szúrósan barátjára.

- Jól van, jól van, nem csinálom többet. Most jó? - emeli fel védekezően a kezét, arcán gúnyos mosoly játszik. Naruto szúrós szemmel néz rá.

- Nem. Mert nem fogod betartani a szavad. Megint - teszi csípőre a kezeit. - De van ennél nagyobb bajunk is - sóhajt fáradtan. - A nyár elején kezdődött az egész, akkor egy-két esetet kivéve csak sérülteket találtunk, akik semmire sem emlékeztek. És nem volt minden éjjel merénylet. De egy hete minden éjjel támadnak, és minden reggel hullákat találunk. A múlt éjjel már három nőt öltek meg. Sötétedés után. Már az éjszakát sem várják meg - érzi, hogy egyre idegesebb. - Egy hete a fiamat és engem is megtámadtak este. Sasuke, rosszat sejtek: Borutóval valami nem stimmel. Látnod kellett volna őt akkor este! Vörös szem, éles szemfogak, elképesztő erő. Majd reggel mintha mi sem történt volna, újra a régi volt. Szerintem azt hiszi, hogy álmodta az egészet - hangjában kétségbeesés csendül. - Nem úgy volt, hogy tilos átváltoztatni embereket? És mi a fene van a fiammal?! Azokat, amiket korábban meséltél, nem látom rajta. Attól eltekintve, hogy reggelente fáj a feje, abszolút ugyanolyan, mint máskor. Eszik, nem változott meg, nincsenek hangulatingadozásai, alszik, azon az egy alkalmon kívül nem láttam még vörösen a szemeit! - számolja az ujjain a tüneteket. Vagyis inkább azoknak a hiányát.

Sasuke döbbenten hallgatja barátját. Nem hitte volna, hogy ennyire szörnyű a helyzet.

- Nyugodj meg Naruto - kezd bele óvatosan.

- Nyugodjak meg?! A fiamról van szó! - csap rá az asztalra dühében. Sasuke meg sem rezzen. Természetes a férfi reakciója.

- Megértelek, teljesen mértékben. De ha bepánikolsz és dühöngsz, nem leszel előrébb - sóhajt egyet fáradtan. Naruto pedig tudja, hogy igaza van. De ettől még nem fog lenyugodni. - Boruto pedig... hogy is mondjam - keresi a szavakat. Nem akarja tovább szítani a kedélyeket, de ezt nem lehet szebben tálalni. Hiába próbálkozik. Bár, biztos benne, hogy a másik is sejti. - Valószínűleg nem akkor támadták meg először. Már előtte legalább egyszer ittak a véréből, csak valami oknál fogja annyira kis dózisban kapott a méregből, hogy nála ez egy sokkal hosszabb és kevésbé heves folyamat lesz. - Naruto döbbenten néz rá. - Nem, sajnos nem fogjuk tudni viszafordítani - válaszolja meg a szőke agyán éppen átfutó kérdést. - Csak egyet tehetünk...