Örökké a tiéd

Végre látlak!

- Boruto, ébresztő! - vágódik ki a szobám ajtaja, én pedig ijedten ugrok ki az ágyból. Apa teljesen elkészült, nincs a szokásos káosz. Ennyire elaludtam volna?! Miért nem ébresztett hamarabb?!

Gyorsan a szekrényhez trappolok és már veszem is ki a szokásos nadrágot és inget.

- Á-á! - szól közbe Apa, miközben a nyakkendőjét igazgatja. - Évnyitó! - csak ennyit mond és már megy is tovább.

Évnyitó... tényleg, ma kezdődik a suli! Bakker, el is felejtettem! Na mindegy, akkor egyenruha... fasza, utálom ezt a szart.

- Öh, Apa... - lépek ki bizonytalanul az ajtón, miután felöltöztem. - Asszem van egy kis probléma - nézek rá kényelmetlenül. Kérdőn néz rám, majd nevetni kezd. - Nem vicces - morgom duzzogva.

- Bocsi fiam - teszi a vállamra a kezét engesztelésül, miközben egy könnyet töröl ki a szeméből. - Bírd ki a mai napot, aztán délután veszünk neked másikat.

- Ch, te könnyen beszélsz - morgok megsemmisülten. Kinőttem az egyenruhámat. Elég kényelmetlen. És, hogy biztosra menjünk, az idióta Faterom összemosta a fehér ingemet valamivel, amitől rózsaszínben pompázik. - A Hokage fiát csak nem fogják megróni, ha nem az iskolai ingben jelenik meg - lépek be a szobába. Apa fejcsóválva néz utánam.

- Mentem! Este találkozunk! - hallom még, majd csukódik az ajtó. Én addig átveszem az egyenruhát egy ahhoz hasonlóhoz. A biztonság kedvéért azért beteszem azt a rózsaszín förmedvényt is, mielőtt gyanúba keverednék, hogy szándékosan szegem meg a szabályokat.

Viszont most elgondolkodtam: ekkorát nőttem volna a nyáron? Észre sem vettem. Pedig az egyenruhám határozottan kisebb. Bár, így belegondolva, valóban le kellett néhány ruhámat cserélnem mostanában...

*

- Boruto! Rég nem láttalak! - üdvözöl Shikadai. - Elég kellemetlen, de már majdnem hiányolni kezdtelek - motyog a bajsza alatt. - Mi lett az egyenruháddal?

- Én is örülök, hogy látlak - mosolygok rá. - Ne is mondd... kinőttem és az öregem összemosta valamivel, és úgy néztem ki benne mint egy rossz Ken baba - még a hideg is kiráz, amikor felrémlik előttem a tükörképem.

- Jujj - nevet ki. - A Nagy Uzumaki Boruto mégsem égetheti le magát az új csaj előtt, mi? - cukkol. Várjunk csak!

- Új csaj?

- Ja, tudod, az új osztálytársunk. - Totál értetlenül nézek rá. - Boruto, most komolyan? Egész nyáron apáddal dolgoztál együtt és nem tudod, hogy új osztálytársunk lesz? Naruto-san engedélyezte a kérvényét - magyarázza. - Mondjuk, Apa dugta az orra alá a papírt... lehet, hogy megint nem olvasta el? - gondolkodik el.

- Ezen mondjuk nem lepődnék meg, ezek az éjjeli merényletek elég sok figyelmét lekötötték. De attól még elég gáz, hogy pont én nem tudok róla. - Becsengetnek. - Na siessünk, ma amúgy is jobb, ha meghúzom magam - ragadom meg a kezét és a terem felé húzom. Szerencsére Shino sensei még nem ért be az osztályterembe, így "késés nélkül" kezdhetem a tanévet.

- Ohayo gyerekek! - lép be pár perc múlva az ajtón osztályfőnökünk.

- Ohayo Sensei! - köszöntjük kórusban.

- Köszöntelek titeket az utolsó tanévben - kezdi büszkén mosolyogva. - És had mutassam be nektek az új osztálytársatokat - néz az ajtó felé, mire az kinyílik és belép rajta az új csaj.

Döbbenten nézek rá, a lélegzetem elakad, testem megmerevedik, még pislogni sem pislogok.

Ez Ő! Az angyalom! Ez biztos: az a fekete haj, a világos bőr, az édes arc, a kedves mosoly... biztosan ő az! Mit keres itt?!