Örökké a tiéd

Úton a fény felé

*Sarada*

Egyszerűen el sem tudom hinni, amit Apa mesélt a Hokagéról. Tudtam, hogy jóban vannak, de számomra természetes volt, így sosem kérdeztem, miért. Viszont álmomban sem gondoltam, volna, hogy ez lenne az oka.

Az Apám majdnem átváltoztatta őt. És még csak nem is tudott róla.

Boruto születése óta magában hordozta a lehetőségét, hogy vámpír legyen.

És most felélesztettük a benne szunnyadó szörnyeteget. Teljesen homályos előttünk a jövője. Fogalmunk sincs, mi fog vele történni.

- Apa, mit keresel itt? - találom meg végre a hangomat. Biztos nem azért utazott ide, hogy leszídjon, amiért Boruto közelében vagyok.

- Naruto hívott. A merényletek miatt. - Na igen, kezdenek elmérgesedni erre a dolgok. - Tudod kik az elkövetők?

- Nem - rázom meg a fejem. - Az egyiket megöltem, amikor Borutóra támadt. Akkor kezdett átváltozni. Egy másikat pedig maga Boruto ölt meg, amikor rá meg a Hokagéra támadt az a félnótás. Szerencsére Mitsukinak köszönhetően mindketten azt hiszik, hogy csak álmodták.

- Boruto lehet, de Naruto tudja, hogy nem álom volt - szól közbe. - Ezután szólt nekem, hogy itt bajok vannak.

- Akkor csak Boruto hiszi azt - sóhajtok lemondóan. - Azóta még egyet üldőzőbe vettem, de elszökött. Nincs logika abban, hogy mikor és hol csapnak le, így nehéz levadászni őket. Azt sem tudom, hányan lehetnek. De a múlt éjszaka alapján legalább hárman - húzom el a számat.

- Tehát semmink nincs - összegzi a hallottakat. - Ki ez a Mitsuki?

- Orochimaru fia.

- Orochimaru, mi? - döbben meg a név hallatán. Régóta nem hallott felőle, én is tudom.

- Igen. Látja az álmokat és befolyásolni is tudja az emberi elmét. Bár úgy tűnik, a Hokage esetében ez nem jött össze. Hasonlít a te gondolatolvasó képességedhez.

- Naruto megtanulta megvédeni az elméjét. Megtanítottam neki. - Nem mondom, megdöbbentem. Apának ennyire fontos lenne Boruto apja?!

- Mitsuki már előttem is itt volt Konohában, itt találkoztunk. Társak lettünk, nem sokkal az érkezésem után. Az ő segítségével a hosszabb ideje itt élő vámpírokat felkerestük, de normálisnak tűntek. Nincsenek sokan, alig 50 főről beszélünk. Nem hinném, hogy közük lenne a merényletekhez. Vagy csak éjszakára törnek be a faluba vagy nagyon jól álcázzák magukat.

- Tehát mindenki gyanús?

- Mondhatni.

- Mi a terved? - néz rám kérdőn. Megdöbbenek. Nem hittem volna, hogy kíváncsi a véleményemre.

- Bevallom, ahhoz még kell némi idő, amiben pedig hiányt szenvedünk - kezdek bele a magyarázatba. - Mitsukival elkezdtük maguk alá szervezni az ittenieket. És felvettem a kapcsolatot azokkal, akikkel... - keresem a megfelelő szavakat. Azt mégsem mondhatom, hogy azokkal, akiket abban az ominózus 10 évben átváltoztattam, az egyértelmű parancs ellenére! - találkoztam az elmúlt 18 évben.

- Szóval a szörnyecskéiddel? - néz rám szúrós szemekkel. Tehát ezt is tudja. Zsír. Háromból két szabály. Na jó, két és fél. Boruto, még ha azt is hiszi, hogy fura álmok, akkor is tudja, hogy mi vagyok.

- Az én "szörnyecskéim" legalább nem gyilkolásznak jobbra-balra. Vagyis a legtöbbjük nem. De azokat saját kezűleg végeztem ki.

- Még mennyi időre van szükségetek?