A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

8. rész

Mi ez a visítozás?-rontott be a szobámba pofátlanul Marics.

-Csak énekeltem, de menj már ki!-takartam el a kezeimmel az erogén zónáimat.

-Én meg má' rendes azt hittem, hogy meg kell téged menteni valamitől, annyira sipákoltál.-nevette ki pofátlanul az énekhangomat.

-Zárt ajtók mögött jogom van hozzá, hogy azt csináljak, amit akarok!-fontam keresztbe magam előtt a kezeimet.

-Ebben egyet kell hogy értsek veled!-közeledett felém perverz vigyorral az arcán.-Zárt ajtók mögött velem is bármit megtehetsz!-kacsintott rám.-De áruld má' el hogy ki volt az a csávó ma reggel!?-faggatózott.

-Ne merészelj hozzám nyúlni!-szóltam rá erélyesen.-Amúgy meg mi ez kérdőre vonás már megint!?-tértem ki előle, aminek következtében az ágyra esett.

-Dikk!-lepődött meg amiért puhára esett.-Csak aggódom miattad, ahogy azt barátok közt szokás.-ült fel az ágyban, majd megpaskolgatta a mellette lévő részt, hogy üljek le.

-Ja, akkor oké.-válaszoltam egy kicsit csalódottan, miközben gyorsan körbetekertem magamon a plédemet.-Amúgy édesapám volt az.-foglaltam mellette helyet a SAJÁT ágyamom.

-Faszomba!-mérgelődött.-Igazán mondhattad volna, hogy ilyen fiatal faterod van, akko' nem bunkóskodtam volna.-túrt a hajába.

-Állj már le!-fogtam meg az arcát, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Most mit vagy így befeszülve!?-néztem egyenesen a csillogó barna szemeibe.

Erre nem mondott semmit, csak közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra, majd még egyet, én pedig követtem a példáját, aminek az lett a következménye, hogy újra megcsókolt és én megint nem ellenkeztem.

-Ha gondolod, akko' elviszlek a munkahelyedre!-puszilgatta meg a nyakamat a hosszú és szenvedélyes csókunk után.

-Köszönöm, de...-nem hagyta hogy végig mondjam, a szavamba vágott.

-Igen-igen, tudom!-állt fel az ágyról.-Kimegyek amíg felöltözöl.-indult el, majd az ajtóban megállt és visszafordult.-Nekem nem gáz, ha a mi kis titkunk marad, hogy "jóban vagyunk"!-kacsintott rám, majd bezárta maga után az ajtót.

-A pofám leszakad...-mérgelődtem magamban, miután kulcsra zártam a szobám ajtaját, biztos ami biztos nehogy megint kedve támadjon kopogás nélkül bejönni.-És én még ezzel a tuskóval feküdtem le majdnem...-túrtam idegesen a hajamba, majd gyorsan magamra kaptam az első kezemügyébe kerülő farmer nacit és felsőt.

*Marics szemszöge*

-Uhh Deshi!-kaptam a fejemhez, ahogy megláttam Attit a kanapén elterülve.-Bocsi tesa, majdnem elfelejtettem hogy itt vagy!-ültem le a kanapé karfájára.

-Nem gáz, legalább megpihentettem egy kicsit a fáradt testemet.-ült fel és a fejével felémfordult.-Amúgy milyen szándékaid vannak Rebivel?-kíváncsiskodott.

-Milyen hülye kérdés már ez...-morogtam az orrom alatt.-Se több, se kevesebb mint a többi csajjal.-csaptam egyet a kanapéra, majd elindultam felhúzni a sport csukámat.

-Te tudod, de azért vigyázz magadra, nehogy téged cserkésszenek be a végén!-veregetett hátba önerőből amíg lehajoltam a cipőmért, majd kiment a lakásból.

-Oké, köszi a tanácsot!-kiabáltam utána nevetve miközben észrevettem, hogy Rebeka má' kirittyentve áll előttem.

-Nem lett volna muszáj megvárnod!-vette magához a cipőjét és amint felvette, kisietett a bejáratin.

-Most mér' durciztál be má' megint?-nyúltam gyors a csuklója után.

-Ne fogdoss, még a végén meglátnak minket!-offolt ki újra, majd csípőre tett kezekkel megállt a kocsim mellett.-Mi lesz már, elviszel akkor vagy fogjak inkább egy taxit?-türelmetlenkedett.-Ugyanis már nem lenne időm beszaladni a slusszkulcsomért.