A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

21. rész

-Én is nagyon szeretlek!-puszilgatott össze-vissza.-Akkor ez most azt jelenti, hogy má' nem haragszol rám?-nézett a szemeimbe reménykedve.

-Azt igen, de ne merészeld mégegyszer így rám hozni a frászt!-boxoltam a mellkasába, majd elindultam feltakarítani a fal darabokat.

-Nem lehetne, hogy most csak egymásra kontcentráljunk?-lépett mögém és szorosan magához húzott.

-Dehogynem!-nyomtam a kezébe a partvist.-Amint eltakarítottad a romokat magad után, beszélhetünk kettőnk kapcsolatáról, addig én gyorsan lezuhanyzok.

*Marics szemszöge*

-Rendes mint valami rossz dedóssal, úgy bánik velem.-morogtam az orrom alatt.

-Hallottam ám mindent és ne forgasd a szemeidet!-szólt ki a csajom a fürdőszobából.

-Aztapicsa! Csak nem be van kamerázva a kecó!?-néztem szét alaposan.-Asszem tiszta a terep, de milyen vájt fülei vannak má' a csajnak...-gondolkoztam hangosan.

-A kezed járjon, ne a szád!-offolt ki Rebeka egy irtó cuki rózsaszín pizsiben kilépve a fürdőszobából.

-Kész is vagyok!-dobtam el a járművét és elindultam felé.

-Ha már ekkora kupit csináltál, legalább a seprűt ne dobáld, a szemetet pedig dobd ki légyszi!-tette össze a kezeit.

-Még valamit?-dörzsöltem össze a tenyereimet, rendes mint aki jól végezte dolgát miután kidobtam a sittet vagy mit, majd magamhoz húztam és a kezébe nyomtam a seprűt.

-Mit kezdjek vele?-nézett előbb a seprűre, majd rám.

-Mit tudom én. Tedd el, én nem tudom hol tartod a járgányt.-menekültem be előle a szobájába.

-Mariiics!-verte a kulcsra zárt ajtót.-Engedj be!-rikácsolt.

-De csak ha megígéred, hogy nem fogsz bántani!-dugtam ki a fejem a résnyire kinyitott ajtón.

-Minek köszönhetően költöztél be a szomszéd lakásba?-vallatott miután oroszlánokat megszégyenítő bátorsággal beengedtem a saját szobájába.

-Na vajon?-forgattam meg a szemeimet és "nem igaz, hogy nem esett le" arckifejezéssel néztem fel rá az ágyán elterülve.

-Hát jó, akkor irány haza!-állt meg felettem csípőre tett kezekkel.-Álmos vagyok.

-Na de Rebiii!-nyavalyogtam.-Én azt hittem, hogy ma együtt "alszunk".

-Rosszul hitted!-húzott fel az ágyból a kezemnél fogva rezzenéstelen arccal.

-De nem azt mondtad, hogyha eltakarítom a disznóólat magam után, akkor beszélhetünk a közös jövőnkről?-ráncigáltam meg a kezét.

-De, de azt egy szóval sem mondtam, hogy arra ma kerítünk sort.-magyarázkodott.

*Rebeka szemszöge*

-Jó' van, na.-indult el a bejárati ajtó felé lógó orral.-Egy jó éjt puszit azér' kapok?-fordult vissza az ajtóból.

-Oké, de csak egyet!-forgattam meg a szemeimet és nyomtam egy gyors puszit a szájára, erre kihasználta a helyzetet és lesmárolt.-M-Marics!-toltam el magamtól sikertelenül.-A mandulám marad!-lökdöstem ki az ajtón a szenvedélyes csókunk után.

Miután hazament, elindultam volna a hálószobámba, de eszembe jutott, hogy valamivel el kéne barikádozni azt a lyukat a válaszfalban, amit az ellenállhatatlan szomszédom hozott létre nem is olyan régen.

-Így ni!-néztem elégedetten a tűzőgéppel a falhoz rögzített sötétítőre.-Nem is rossz, egy darabig megteszi és ami a legfontosabb, így már Marics-biztos...-mosolyogtam el magam a történteken és bementem a szobámba aludni.