-Engedj el!-ráncigálta meg az összebilncselt kezünket.
-Dehogy engedlek!-markoltam a szabad kezemmel a fenekébe.-Annyira gyönyörű vagy és kimondhatatlanul kívánlak!-estem neki miután az ágyra fektettem.
-Mi van, már nem undorodsz tőlem!?-nézett rám dühösen.
-Hogy undorodnék má' tőled!?-puszilgattam meg a nyakát.-Csak...
-Csak mi?-türelmetlenkedett.
-Csak féltékeny voltam, na!-vallottam be nagynehezen.
-De mégis kire?-nézett rám durcásan.-Te voltál ugye?-fészkelődött.
-Micsoda?-fogtam le a kezeit, majd gyors kinyitottam a bilincset és miután az én kezem má' kiszabadult, az ágyhoz bilincseltem mindkét kezét.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád!-rúgkapálózott.-Biztos vagyok benne, hogy te tervelted ki ezt az egészet!
-Hidd el, hogy számomra is meglepetés volt, de holnap lesz a napja, hogy megköszönöm majd a srácoknak, mer' ez eskü felér egy hatalmas szülinapi ajándékkal...-néztem végig az ellenállhatatlan testén.
-Én tuti kinyírom a csajokat! Na jó, Jankát nem, ő nem tudhatott erről, mivel vele csak útközben futottunk össze.-magyarázkodott.
-Mondtam má', hogy mennyire szeretem azt a szép nagy szádat?-téptem le róla a ruhát.
*Rebeka szemszöge*
-Hát ez remek!-most megint csak sértegetsz!-fordítottam el a fejemet durcásan.
-Jajj, dehogyis!-forgatta meg a szemeit, majd vadul lesmárolt.-Számomra te egy angyal vagy!-suttogott a fülembe, amitől ismét elkezdtek repkedni azok a bizonyos pillangók a gyomromban.
-Mennyi az idő?-fészkelődtem.-19:50-kor kezdődik az Ázsia expressz.-tereltem a témát természetesen sikertelenül.
-Kit érdekel?-puszilgatta végig a testemet.
-Engem, Győzikééknek drukkolok!-füllentettem.
-Aha, na persze!-nevetett a szokásosnál is rekedtebb hangon, ami miatt nem tudtam tovább ellenállni, így viszonoztam a csókját.
-Mi léptünk!-kiabáltak be az ajtón a srácok nevetgélve.
-O...oké!-válaszoltam volna, de Marics egy csókkal elhallgattatott.
-Ez azt jelenti, hogy visszaköltözhetek hozzád?-nézett rám vágyakozva a szenvedélyes csókunk után.
-Attól, hogy megadom magam, még nem jelenti azt, hogy vissza is fogadlak.-simítottam végig a lábammal az izmos mellkasán.
-Hát jó, akko' használjuk ki az alkalmat, hogy végre megint egy ágyba sodort minket a sors!-emelkedett felém.
-Az nem a sors volt, hanem az áruló barátaink.-javítottam ki vágytól elcsukló hangon.
*Marics szemszöge*
-Anyudék nagyon kiakadtak rám a random bemutatkozásom miatt?-puszilgattam meg a feszes melleit.
-Nem te vagy a kedvencük, az már biztos.-kulcsolta át a lábáit a derekamon.-De ha lehet, akkor a kezed járjon, ne a szád!-utasított.
-Jó' van, de ennyivel nem zártuk le a témát, addig úgysem nyugszom amíg ki nem engesztelem őket.-haladtam végig a nyelvem hegyével a mellétől egészen a nunusáig.-Hmm...brutál nedves vagy!-vigyorogtam miután a nyelvemmel elkezdtem kényeztetni, majd egy kicsit eltávolodtam tőle, hogy gyors letudjam venni a ruháimat és gondolkodás nélkül beletoltam a farkamat.-Ne tudd meg mennyire hiányoztál!-nyöszörögtem a melleibe miközben lassan elkezdtem benne mozogni.
![](https://img.wattpad.com/cover/321600727-288-k377210.jpg)
VOCÊ ESTÁ LENDO
A sorsom vagy (Marics Peti ff.)
Fanfic"-Nem azért akarok veled lenni, mert jobb vagy a semminél, hanem azért, mert jobb veled bárkinél. Holnap este 19:00-re készülj el! Jó éjt! Marics" Kitalált történet. ‼️Trágár szavak is előfordulhatnak benne‼️