A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

9. rész

-Szomjas vagyok!-fogtam meg Rebi vállát, aki épp mosolyogva fújta a füstöt a számomra ismeretlen csávóval.

-Akkor igyál!-offolt ki anélkül hogy rámnézett volna, majd folytatták a bájcsevegést és úgy nevetgéltek mintha ott se lennék.

-Elég legyen ebből!-fogtam meg a kezét és beráncigáltam a pult mögé.-Milyen dolog ez, hogy egy vadidegen csávóval speciálba bagózol?-vontam kérdőre.-Ha jól tudom ez egyébként is a munkahelyed!-csaptam idegemben egyet a pultra.

-Neked lehet hogy idegen, de nekem nem!-tolta el a kezemet a pultról.-Gyere ide nyugodtan Gabi!-kiabált hátra a szőke majomnak.

*Rebeka szemszöge*

-Császtok!-jelentek meg Marics haverjai pont mikor Gábor helyet foglalt az egyik bárszéken.

-Na mi van faszikám?-veregette meg Brúnó Peti vállát a pulton áthajolva.-Nem is mondtad, hogy beálltál kocsmárosnak!-nevetgéltek a többiekkel amiért a sörcsap mögött ácsorgott.

-Nem lett az, mivel ez nem egy kocsma hanem egy bár és ha lehet akkor vigyétek ki innen!-néztem a srácokra segélykérően.

-Marics Péter!-nyújtotta a kezét Gábor felé.-Rebeka pasija vagyok!-tette a bal kezét a derekamra.

-Nem a pasim!-toltam el a kezét a derekamról még mielőtt megszólalt volna Gabi.

-Szabó Gábor!-rázta meg az "udvarlóm" kezét.-Mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést, mintha meg sem hallotta volna amit az előbb mondtam.

-Igazából egy ideje már kerülgettük egymást, de eddig még egyikünknek sem volt mersze nyílvánosságra hozni, hogy alakul köztünk a dolog.-húzta ki magát büszkén.-Úgyhogy ma óta!-vigyorgott.

Köpni-nyelni sem tudtam a kijelentése után, mivel egyrészt kurvára meglepett, másrészt pedig a szívem úgy elkezdett kalapálni, hogy azt hittem nyomban összeesek.

-Ezért még otthon számolunk!-vetettem rá gyilkos pillantást.

-Jól van Peti, de most inkább gyere!-szólt rá végre Milán.-Üljünk le az egyik asztalhoz, van számodra egy fontos bejelenteni valóm!

-Megyek má'!-adott egy puszit az arcomra, majd ahogy kisétált a pult mögül, megállt Gabi mellett.-Szóval mit is akarsz a csajomtól!?-nézett rá összehúzott szemekkel.

-Nem vagyok a csa...-nem hagyta hogy végig mondjam, visszasietett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

-Na, most má' a csajom vagy!-vigyorgott rám ellenállhatatlanul, majd fogta magát és visszament a srácokhoz és helyet foglaltak az egyik asztalnál.

-Ne higgyj neki!-magyarázkodtam Gabinak miközben Marics folyamatosan engem nézett a távolból.-Az ember azt hinné, hogy csak tavasszal, de ezekszerint ennek mindegy milyen évszak van, folyamatosan kanos.-bicentettem felé.

-Kovács kisasszony!-állt fel az asztaltól, de a többiek visszatartották.-Te most kajak engem csudázol?-kiábált ide.

-Ha nem tűnt volna fel, nem otthon vagy, úgyhogy viselkedj!-szóltam rá erélyesen.

Valamit még mondott, de mivel csak az orra alatt mérgelődött, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet.

-Mutiii!-kérleltem Gabit, hogy mutassa meg az ajándékot, amit az Ágival való évfordulójukra vett.

-De Ágónak egy szót se!-tette a mutatóujját a szája elé, jelezve hogy tartsam a számat, majd a zsebébe nyúlt ahonnan kivett egy kis dobozt,amit a pulton átcsúsztatott felém.