A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

10. rész

-Ez most egy szerelmi vallomás akart lenni!?-gondolkodtam hangosan miután vagy százszor elolvastam a levelet.-Nem, nem hiszem, szerintem csak így akarja levenni rólam a bugyit.-járkáltam fel-alá a szobámban, majd mivel már egyáltalán nem voltam álmos, úgy döntöttem, hogy kimegyek cigizni.-De ha mégis érez irántam valamit, akkor hogy képes csak úgy aludni?-gyújottam meg izgatottan a számban lógó cigit.

Hiába szívtam el egymás után 2 szál cigit is, nem lettem sem okosabb, sem nyugodtabb, úgyhogy bementem fogat mosni, utána pedig a konyhába inni egy kis vizet.

*Marics szemszöge*

-A picsába má'!-másztam ki az ágyból mint a mosott szar, ugyanis nem aludtam egy percet sem.-Vajon hazaért má' Rebeka? És ha igen, akko' megtalálta a meglepiket?-néztem gyors a telómra, majd miután nagynehezen felfogta az agyam is, amit a szemeim láttak, hogy hajnali 4 óra van, ki akartam menni a konyhába egy kis vizet inni.

Ekkor vettem észre, hogy megmozdul az ajtó kilincs, úgyhogy gyors visszafeküdtem az ágyba Tucó mellé és úgy tettem mint aki alszik.

Egyszercsak arra eszméltem, hogy valaki befekszik mellém az ágyba.

-Jajj Tucó, nem hiszem el, hogy pont most akarsz reggelizni!-játszottam a hülyét.

-Én vagyok és csak azért jöttem hogy megköszönjem a levelet meg a párnát!-puszilgatta meg a hátamat Rebeka, miközben hozzámbújt.-Köszönöm!

-Nem kell megköszönni!-fordultam meg és akko' vettem észre, hogy felkapcsolta az éjjeliszekrényen lévő lámpát és így beletudtam nézni a gyönyörű világosbarna csillogó szemeibe.-Azt hiszem...-nem hagyta hogy végig mondjam, a mutatóujját a számra tette.

-Ssss!-megcsókolt majd a hosszú és szenvedélyes csókunk után elkezdett alig hallhatóan beszélni.-Ha adsz nekem egy kis időt, akkor megpróbálhatjuk...-tartott egy kis hatásszünetet.-...csak...-ült fel az ágyban és magához vette a cicát és elkezdte simogatni.

-Csak mi!?-ültem fel én is és közelebb húzódtam hozzá.

-Csak félek!-sütötte le a szemeit.

-Ne viccelj má'!-nevettem el magam, majd felemeltem a fejét az állánál fogva.-Tőlem nem kell félned!-simogattam meg az arcát és akkor vettem észre, hogy könnyesek a szemei.-Lehet nem fogod elhinni, de én is félek.-törölgettem le a könnyeit.

-Te?-nézett rám meglepetten.-Ne hülyeskedj már, mitől félnél pont te!?

-Az elköteleződéstől.-válaszoltam őszintén.-De asszem mi jók lennénk együtt.

-Zavarna, ha ma itt aludnék?-nézett rám félénken.

-Jajj, dehogyis, sőt örülnék neki!-vettem el tőle Tucót és miután letettem a lábamhoz, lefeküdtem és magamhoz húztam Rebekát aki a mellkasomra tette a fejét és így aludtunk el.

Reggel Tucó nyávogására ébredtem, de Rebi nem volt mellettem.

-Gyere, mindjár' adok neked enni, csak gyors rendbeszedem magam!-mentem be a fürdőszobába és miután letudtam a reggeli rutinomat, bementem a konyhába, hogy a macskusznak enni adjak.-És még én vagyok a konyha réme.-morogtam az orrom alatt ahogy megláttam az irdatlan kupit a konyhapulton.-Dikk!-vettem fel a pultról egy papírt miután tettem Tucó tányérjába macskakaját.-Még rendes szerelmes levelet írt nekem!-vigyorogtam.

-"Jó reggelt! Bocsi a kupiért, csak csinálni akartam egy kis reggelit, de az egyik barinőm hívott, hogy elesett és eltört a lába, úgyhogy amilyen gyorsan csak tudtam bementem hozzá a kórházba. Ha minden jól megy, akkor a randiban benne vagyok! Rebeka"