A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

15. rész

*Rebeka szemszöge*

-Bárcsak hamarabb ismertelek volna meg!-sóhajtottam egyet miután túl voltam életem első szeretkezésén (a két évvel ezelőtti borzalmat természetesen nem számolom ide, ugyanis azt amennyire csak lehet igyekszem elfelejteni, és úgy érzem hogy Petinek köszönhetően sikerül végre leszámolnom a múltammal).

-Köszönöm!-puszilgatott össze-vissza.

-Mégis mit?-nevettem el magam, majd a mellkasára tettem a fejemet.

-Hogy megtiszeltél azzal, hogy én lehettem az első, izé...-dörzsölte meg az arcát.-Ne haragudj, nem akartam szóba hozni!-mentegetőzött miután eszébe jutott, hogy annakidején megerőszakoltak.

-Semmi baj, az is hozzám tartozik, vagyis a múltam része. Nem vagyok rá büszke, sőt...volt idő mikor legszívesebben meghaltam volna.-öntöttem ki a lelkemet, ami engem is meglepett, hiszen eddig soha senkinek nem mondtam el, hogy volt egy hosszabb időszakom, amikor szinte minden nap öngyilkos gondolataim támadtak.

-Sss!-emelte fel a fejemet az államnál fogva és mélyen a szemeimbe nézett.-Meg ne halljam, hogy mégegyszer ilyet ejtesz ki azon a szép szádon, mert nagyon szeretlek és fontos vagy nekem!-tapadt az ajkaimra.

-Szeretlek!-puszilgattam meg az arcát.

Nem tudom meddig beszélgettünk még, csak arra emlékszem, hogy kis-nagy kifli pózban helyezkedtünk el miközben a hajamat cirógatta.

-Nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem. És ezt csak és kizárólag neked köszönhetem! Álmodj szépeket Királylány!-simított végig az arcomon.

-Megyek már!-siettem ki ajtót nyitni mikor meghallottam hogy csengetnek, csak előbb gyorsan magamra kaptam Peti pólóját.

-Boldog szülinapot, boldog szülinapot...-énekeltek a srácok az ajtóban ácsorogva.

-Sziasztok!-huzigáltam magamon a pasim pólóját.-Azt hiszem az ünnepelt még alszik.-álltam arrébb, hogy betudjanak jönni.

-Hali csajszi!-köszöntek szinte egyszerre.-Honnan tudod, csak nem együtt töltöttétek az éjszakát?-érdeklődött vigyorogva Brúnó.

-Nemm!-válaszoltam flegmán.-Mariiics!-kiabáltam be neki a nappaliból.-Vendégeid jöttek!

-Kit érdekel!?-futott ide hozzám és a többiekkel nem foglalkozva ölbe kapott és lesmárolt.

-Mm-Marics!-toltam el magamtól.-Mások is vannak itt rajtunk kívül.-figyelmeztettem.

-A lehető legszebb ajándékot tőled kaptam!-kulcsolta össze a kezét az enyémmel célozgatva az este történtekre.-Szevasztok!-pacsizott le vidáman a srácokkal.

-Mit?-ragadtam le az előbbi kijelentésénél.-A levél!-gondoltam magamban, majd a fejemhez kaptam és berohantam a szobámba.

-Hova sietsz Kicsim?-szólt utánam, majd meghallottam ahogy a többiek hatalmas nevetésben törnek ki.-Faszom ebbe a tortába!-mérgelődött.-Na sebaj, majd a csajom lenyalja rólam!-hallottam egyre közelebbről a hangját.-Picim, hót torta lettem!-kiabált utánam.

-Na és az én szülinapi üzim má' nem is fontos?-állt neki Manuel, aminek köszönhetően visszafordult az ajtóból.

-Dehogynem báttya!-nevetett Peti.-Csak egy kicsit túltoltad az autotune-t.-nevetgéltek a többiekkel miközben lejátszotta Manuel kis magánszámát, én pedig gyorsan feltúrtam a levél után az ágyamat.

-Ahh!-szorítottam a mellkasomhoz a "szerelmes levelet".-Igy ni!-rejtettem el a gardróbom legmélyére.-Ez azért már túl nyálas lett volna.

-Mit molyolsz eddig Kincsem?-dugta be a tortás fejét Peti az ajtón.