A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

17. rész

-Álljon meg az első dohányboltnál!-veregettem meg a taxis ülésének a háttámláját, miután beültem a hátsó ülésre.

-Csapkodás nélkül is felfogom a "kedves" utas óhaját!-szólt be bunkón a sofőr a visszapillantó tükörben farkasszemet nézve velem.

*Rebeka szemszöge*

-Miért zárkóztál be kislányom?-kiabált be anya a szobám előtt ácsorogva.-Igérem, nem fogok kérdezősködni, csak engedj be!

-Hagyj most légyszi!-kiabáltam ki a könnyeimet törölgetve.

-Jól van, de nehogy valami hülyeséget csinálj nekem!-mondta megértően, majd hallottam ahogy lemegy a lépcsőn.

-Ahh, most nincs hangulatom trécselni!-nyomtam ki a telómat, ahogy megpillantottam a kijelzőn, hogy Ági hív.

*Marics szemszöge*

-Faszomér' nem nyílik ez a hülye ajtó?-próbáltam bele a kulcslyukba a kulccsomón lévő összes kulcsot.-Na, talán majd ha ittam, okosabb leszek!-húztam meg az imént vásárolt whiskey-t.-Sejthettem volna, hogy most is mint mindig az utolsó kulcs nyitja a zárat!-jutottam be nagynehezen a lakásba.-Gyere Tucó!-kaptam ölbe a macskámat.-Gyors összepakolom a cuccainkat és má' mehetünk is!-puszilgattam meg, majd letettem.

Miután az összes ruhámat behajigáltam a bőröndömbe és má' épp indulni akartam, meghallottam, hogy Tucó Rebeka szobájában nyávog.

-Hát te meg mit keresel itt?-mentem be hozzá gyors.-Nem hinném, hogy bármi neked való lenne ebben a szekrényben.-beszélgettem a macskámhoz, de mivel nem tágított, gondoltam kinyitom a gardróbot.-Ez meg mi!?-vettem fel a tárgyat ami úgy kiesett a gardróbból, mintha rendes kihajították volna.-Cöhh, jellemző!-húztam flegmán félmosolyra a számat.-Nicolas Sparks - Szerelmünk lapjai.-dobtam le az ágyra és épp indultam volna, mikor észrevettem, hogy valami papír kiesett belőle.

"-Még soha nem voltam szerelmes, így nem tudom őszintén azt mondani, hogy tudom, milyen érzés, de ha az, hogy az ember a nap minden percében együtt akar lenni valakivel, ha úgy érzi, hogy hiányzik egy része, amikor a másik nincs a közelében, ha képtelen elképzelni a másik nélkül az életét, vagy nem tud normálisan funkcionálni, mert állandóan a másikra gondol, akkor igen, szerelmes vagyok beléd. Boldog Születésnapot! Rebeka"

-A fenébe is!-kapott el rendes a sírás és amint felfogtam, hogy minden bizonnyal ezt a papírt rejtegette előlem tegnap este, azonnal felhívtam.

📱Hívott fél: Rebeka

*Rebeka szemszöge*

-Mondtam már, hogy nem vagyok éhes és beszélgetni sincs most kedvem!-kiabáltam ki anyának, mivel újra bekopogott.

-Azt én pont leszarom!-kiabált be Ági.-Engedj be, vagy esküszöm berúgom az ajtót!-fenyegetett meg.

-Minek jöttél ide?-nyitottam ki neki az ajtót és eltakartam a szemeimet, nehogy észrevegye hogy sírtam.

-Talán mert nem vetted a fáradtságot, hogy felvedd azt a kurva telefont!-lökött oldalba.-Te sírsz!?-nézett rám meglepetten.

-Nem bazdmeg, csak allergiás vagyok a kontaktlencsémre!-nevettem idegesen.-Nem akarok róla beszélni!-ültem le az ágyam szélére.

-Te most tényleg ennyire hülyének nézel?-állt nekem hárpia módjára.-Nem is hordasz kontaktlencsét!-vetette a szememre, hogy rosszul hazudok.-Marics megtalált?-kérdezte, mint aki meg sem hallotta, amit az imént mondtam.

-Meg igen...-szipogtam.-De te honnan tudod, hogy itt volt?-néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Onnan, hogy tőlem kérte el anyudék címét!-szedte fel a padlóról a taknyos zsepiket.

-Hát kössz!-dörzsöltem meg a sírástól vérvörös szemeimet.-Mit mondtál neki?-néztem rá a telóm kijelzőjére.-És még van a pofáján bőr felhívni ezekután!-dobtam a hátam mögé a telómat.

-Csak a címeteket...ja, meg hogy a gyerekre való tekintettel ne csináljon cirkuszt.-hadarta el gyorsan.-Mert mi történt?-érdeklődött.-Jó, tudod mit? Inkább add azt ide!-nyújtotta felém a kezét.

-Akkor ezért hitte azt, hogy terhes vagyok!-gondolkoztam hangosan.-Dehogy adom!-ellenkeztem, de mindhiába, mert mire kikotorhattam volna az ágyamból a telefonomat, a barinőm megelőzött.

-Majd én beszélek vele!-tartotta magasba a telómat.

-Ne merészeld felvenni!-fenyegettem meg határozottan.-Ha tudnád miket vágott a fejemhez...és mindezt csak egy rossz félreértés miatt.-kapott el megint a sírás.-A-azt mondta, h-hogy undorodik tőlem!-temettem a tenyerembe az arcomat.

-Ne aggódj, majd én elintézem!-hangosította ki a telefont, miután fogadta a hívást.

-Rebeka! Ne mondj semmit csak hallgass meg kérlek!-beszélt alig érthetően.

-Na idefigyelj Marics!-válaszolt neki Ági.-Rebeka nem kíváncsi rád, úgyhogy hagyd békén!

-De én nem veled akarok beszélni, ugyanis ha nem tűnt volna fel, nem téged hívtalak!-bunkóskodott.-Add oda Rebinek a telefont most azonnal!-követelőzött.

-Neeee!!! Nem akarok beszélni vele!-mutogattam Áginak.

-Épp nem ér rá, fürdik!-füllentett.-De mondd csak el nekem, amit neki akarsz és majd én átadom neki az üzenetedet!-enyhült meg egy kicsit.

-Hát jó...-tartott egy kis hatásszünetet.-Üzenem neki, hogy nagyon szeretem és nem érdekel hogy babát vár!

-Milyen babáról beszélsz te félkegyelmű!?-osztotta neki az észt.-Az anyukája terhes, nem Rebeka.-tisztázta egy mondtattal a dolgokat.

-Faszomba má'!-mérgelődött Peti.-Erről az egészről csak te tehetsz!-okolta a barinőmet.

-Na álljál le, de nagyon gyorsan!-vettem ki a telómat Ági kezéből.-Talán meg kellett volna beszéljük a dolgokat, mielőtt megvádoltál volna....-túrtam a hajamba...-ráadásul a szüleim előtt!

-Pár perc és ott vagyok!-mondta mit sem törődve azzal, amit az előbb mondtam neki.

-Te most pszichopata vagy, vagy csak szimplán megsütött Nap!?-kiabáltam.-Tudod mit? Nem érdekel! Szedd össze a cuccaidat és költözz el!-bontottam a vonalat.

*Marics szemszöge*

-Hát jó!-maszkáltam idegesen fel-alá a lakásban.-Biztos nem megyek innen sehova!-makacsoltam meg magam és úgy ahogy voltam ruhástól befeküdtem Rebeka ágyába.-Hogy mekkora egy idióta állat vagyok!-forgolódtam az ágyban.

Reggel hatalmas csörömpölésre eszméltem.

-Ez meg mi a picsa!?-dörzsöltem meg a szemeimet.-Tuco!-szóltam rá miután észrevettem, hogy Rebeka könyvét karmolássza.-A fenébe is!-kaptam ölbe a macskámat és kiengedtem gyors a bejáratin, amikor is pont megjelent Rebeka.

-Hát te!?-kérdezte miközben végignézte ahogy Tuco kiront a lakásból.-Nem voltam elég egyértelmű tegnap, amikor megkértelek, hogy költözz el?-lépett be a lakásba engem kikerülve.

-De, de beszéljünk légyszi!-fogtam meg a csuklóját.

-Kössz, de most nincs hozzá hangulatom!-tolta el a kezemet egyetlen mozdulattal.

-Ne csináld má' Kicsim!-mentem utána a nappaliba.-Megtaláltam a nekem szánt szerelmes levélkét és köszönöm!-mosolyogtam rá.

-Az akkor volt, most meg most van, úgyhogy vedd úgy mintha nem is létezne az a buta levél!-mondta rezzenéstelen arccal.

-Életemben nem kaptam még ilyen szép levelet.-indultam el felé.-Nagyon szeretlek!

-Nem érdekel!-offolt ki megint.-Arra van az ajtó!-mutatott a bejárati felé.

-Hát jó!-küszködtem a könnyeimmel.-De ezzel még nincs vége!-fogtam a bőröndömet és csalódottan kisétáltam a lakásból.-Tuco! Cicc-cicc!-csalogattam a kis szőrcsimbókomat.-Gyere, hívunk egy taxit és hazamegyünk!