A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

4. rész 🔞

"A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével."
/Emil Cioran/

-Te!?-fordultam meg és flegmán ráfújtam a füstöt.-Miből gondolod, hogy pont te tetszel nekem?-nevettem el magam.

-Ebből!-vette ki a kezemből a cigit, elnyomta és magához húzott. Ekkor már olyan közel volt a szája az enyémhez, hogy azt hittem megcsókol, de inkább eltávolodott tőlem.-Na ugye?-vigyorgott nagyképűen, mivel gondolom észrevette, hogy zavarba hozott.

-Cöhh!-löktem oldalba.-Hát ha tudni akarod, nekem egészen másfajta pasik jönnek be!-siettem be a szobámba és magamra zártam az ajtót.

-Aha, akko' mér' menekülsz előlem folyamatosan!?-kiabált be.

-Nem menekülök!-válaszoltam az ajtónak támaszkodva.-Rebeka te nagyon hülye, mégis kit akarsz becsapni ezzel a szarsággal?-suttogtam ismét magamban.

-Ha tényleg nem félsz tőlem, akko' bizonyítsd be!-baszta fel az agyamat végképp.

-Mit szeretnél, hogy bizonyítsam be, hogy engem nem tudsz levenni a lábamról!?-nyitottam ki az ajtót.

-Szerinted!?-tolta le magáról a boxert és kisétált a nappaliba.

-Jézusom!-takartam el a kezemmel a szemeimet.-Te egy állat vagy!-csaptam be az ajtót.

-Mi az Rebi, csak nem megijedtél!?-kiabált be a nappaliból.

-Mit akarsz ezzel elérni?-túrtam idegesen a hajamba miközben kimentem hozzá.-Hm!? Nem abban maradtunk, hogy barátok vagyunk és nem próbálkozol be nálam?-álltam meg vele szemben.

-De, de rendes érzem köztünk a kémiát én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója!-kacsintott rám, majd felvette az üveg vodkát a dohányzóasztalról és beleivott.

-Nekem is hagyjál!-kaptam ki a kezéből a üveget és egyszuszra lehúztam az utolsó cseppig.-Barátság extrákkal?-akadt meg a szemem a méretes farkán, miután megtöröltem a számat a kézfejemmel.

A csuklómnál fogva magához húzott és elkezdett molesztálni.

-Hm...-puszilgatta meg a nyakamat.-Ha tudnád mióta várom má' ezt a pillanatot!-markolt a fenekembe vigyorogva.

-Legyen, de csak egy alkalomról lehet szó!-figyelmeztettem, majd eltoltam a kezét a fenekemről és miután leült a kanapéra, letérdeltem elé (a fenének ittam ennyit, holnap biztos gyűlölni fogom magam azért amire most készülök.-gondoltam magamban).

-Benne vagyok!-fogta össze az egyik kezével a hajamat.

-Öhm.-néztem fel rá, majd ismét a farkára.-Nem tudom, hogy mit kell vele csinálni.-mondtam alig hallhatóan.

-Nem mondod, hogy én leszek az első?-emelte fel a fejemet az államnál fogva és meg akart csókolni, de elfordítottam a fejemet, így csak az arcomat tudta megpuszilni.-Ugye ufó vagy!?-nézett a szemeimbe vágyakozva.

-Már miért lennék az!?-álltam a tekintetét, majd az egyik kezemmel végigsimítottam az izmos mellkasán.

-Manapság a szűz csajok olyan ritkák akár csak a fehér holló.-simogatta meg a hátamat.

Ekkor már csak úgy hemzsegtek azok a bizonyos pillangók a gyomromban. Soha nem éreztem még ilyet egy srác közelében sem. Igaz egy sráccal sem volt még intim kapcsolatom, vagyis egy undorító rohadékot leszámítva, de az már a múlt és nem szeretek beszélni róla, vagy visszagondolni rá.

-És ha igen, akkor mi van?-nyúltam a mutatóujjammal a farkához.-Jajj!-sikítottam egyet.-Ez olyan mint egy kígyó.

-Igen, de nyugi nem harap!-nevetett ellenállhatatlanul.