A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

11. rész

Úristen Peti!-néztem rá boldogan.-Ez ez gyönyörű volt.-öleltem meg miután bemutatott a srácoknak és megköszönte nekik a "szerenádot".

-Te vagy gyönyörű!-húzott magához, majd kihúzta nekem a széket és miután leültem, ő is helyet foglalt.-Kovács Rebeka Maja!-fogta meg ismét az asztalon lévő kezemet.-Nem akarok többé a lakótársad lenni!-nézett a szemeimbe reménykedve.

-Hát jó, akkor költözz el nyugodtan!-kapott el majdnem a sírás.-De Tucó hiányozni fog. Nem maradhatna velem?

-Annyira kis butus vagy!-nevette el magát, majd felállt és leguggolt elém.-Ha ennyiből nem esett volna le, azt szeretném ha én lehetnék a pasid.-puszilgatta meg a kezemet miután megsimogattam az arcát.-De kikérem magamnak, hogy én nem is hiányoznék!-durcizott be.

*Marics szemszöge*

-Te is tetszel nekem meg minden és tényleg értékelem az erőfeszítéseidet, de...-akadékoskodott.

-De de mi!?-néztem fel rá kíváncsian.-Kifejtenéd bővebben is?-fontam az inamat.-Nagyon ki kéne mennem a slozira.-mondtam miután felálltam.

-Csak én még nem állok készen izé...arra na!-csapott egyet a hátamra.

-A szeretkezésre?-súgtam a fülébe miután megpuszilgattam a nyakát.

-Igen, arra.-sütötte le a szemeit.

-Nem gáz, tudok várni, hiszen rád érdemes.-csókoltam meg lágyan.-De ha nem haragszol, akko' most bemegyek gyors a slozira!-mosolyogtam erőltetetten.

-Menj csak nyugodtan!-mosolygott rám megértően.

-Jó' van, akko' nemsoká jövök, addig rendelj nekem is valami finomat!-pusziltam meg a kezét és besiettem az étterembe.

A klotyóról kifelé jövet nagy beszelgetésre lettem figyelmes.

-Nem mondod, hogy megint lecsaptak rád!?-nevetgélt Rebi társaságában egy pincér.

-Öhm-öhm.-köhintettem egy párat, jelezve hogy én is itt vagyok.-Mit akarsz a csajomtól!?-néztem farkasszemet a nyomulós szomeliével vagy kivel.

-Én csak kihoztam a rendelést!-húzta el a csíkot a csávó amint meglátott engem.

-Mit adott neked!?-faggattam Rebekát, ugyanis szemtanúja voltam, hogy valami papírt a kezébe nyomott.

-Csak a telefonszámát.-mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.

-Add azt a kurva fecnit!-álltam meg előtte a markomat tartva.-Nem lesz itt semmiféle ismerkedés, ha rajtam múlik!

-De Peti!-nyavalygott.-Nem az van amire gondolsz!-Rolit már vagy ezer éve ismerem és nem akar semmi olyat, csak megbeszéltük, hogy egyszer majd összefuthatnánk a régi időkre való tekintettel.-magyarázkodott.

-Tegyük fel, hogy ezt most el is hiszem!-túrtam a hajamba miután leültem vele szemben.-De előre leszögezem, hogy nem vagyok hajlandó osztozni rajtad senkivel!-adtam tudtára, hogy igen komolyak a szándékaim.

-Nyugi, én sem szeretnélek más csajjal látni!-kacsintott rám pimaszul.

-Nagyon helyes!-húztam közelebb hozzá a székemet, majd a combjára tettem a kezemet.-Mi finomat eszünk?-szippantottam egyet a tányérjába.

-Cezár salit.-adott egy puszit az arcomra.-Jó étvágyat!-tolta elém a tányéromat.

-Úúú, az jó lesz!-füllentettem.-De ez csak az előétel ugye?-fészkelődtem a székemben.

-Nem, én most nem igazán vagyok éhes és amúgy sem ártana leadnom egy pár kg-ot!-baszta fel az agyamat.

-Ne merészeld azt mondani, hogy fogyozni akarsz, mer' rendes úgy nézel ki ahogy az a nagy könyvben meg van írva!-faltam be a salátát pár perc alatt.

-De elég nagy a hasam és a csípőmre is felszaladt jópár kg mióta...-hallgatott el hirtelen.

-Mióta!?-néztem rá kíváncsian miután kinyaltam a tányéromat.

*Rebeka szemszöge*

-Viselkedj már Peti!-szóltam rá mivel mégiscsak egy étteremben vagyunk.

-Nekem ez a fél fogamra is kevés volt, na!-vigyorgott rám pimaszul miután a kézfejével megtörölte a száját.

Vacsi után még sétáltunk egy kicsit a közeli parkban, de mivel fáztam, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és otthon fejezzük be az első hivatalos randinkat.

-Eskü elküldöm, bármit is akar!-mérgelődött Marics ahogy megpillantottuk a lakásunk előtt Lacit.

-Szia! Miért nem hívtad fel Petit, hogy nem tudsz bejutni hozzánk?-siettem oda a pasim haverjához amíg Peti leparkolt a kocsijával.

-Hali csajszi!-puszilt meg Laci.-Nem akartam pofátlan lenni, tudtam hogy ma van az első hivatalos randitok, csak összevesztem azzal a félkegyelmüvel, Milán meg épp becsajozott, így nincs hova mennem.-lógatta az orrát.

-Semmi baj, gyere csak be!-invitáltam be a lakásba miután kinyitottam a lakás ajtót.-Ha megfelel akkor szívesen megágyazok neked a nappaliban.

-A faszt, azt!-bunkóskodott Marics miután utólért minket.-Nem hiszlek el tesa, hogy pont ma nem voltál képes egy kicsit megalkuvó lenni és ráhagyni Bruneszra a dolgokat.-mérgelődött.

-Köszi szépen Rebi!-mosolygott rám.-legalább te megértesz, nem úgy mint egyesek!-célzott Petire, majd elindult egy szál cigivel a kezében az erkélyre.

-Várj meg, én is megyek!-szóltam utána.

-Tök jó fej vagy, nem csalódtam benned!-fogadta el Laci az egyik üveg sört amit felé nyújtottam.-Bárcsak hamarabb találkoztunk volna!-kocintotta a sörömhöz a sajátját miután rágyújtottunk.

-Sorry, de már foglalt vagyok!-nevettem el magam miközben meghallottam, hogy közeledik Marics.

-Milyen szarsággal égettél bro!?-szólt be a haverjának miközben hátulról megölelt.

-Egy szó sem esett rólad!-nyomta el a csikket Spacc, majd bement a nappaliba.-Ha lehet akkor egy pár percre elfoglalnám a fürdőszobát!-kiabált ki.

-Menj csak nyugodtan, addig mi megágyazunk neked, ugye!?-fordultam meg, hogy Peti szemeimbe tudjak nézni.-Tiszta törcsit az ajtó melletti szekrényben találsz!-kiabáltam be neki a fürdőszobába, miután bementünk az erkélyről.

-Gyere má' ide!-dobta le magát Marics a kanapéra.

-Jól van, de csak egy pár percről lehet szó!-ültem le mellé.

-Hamarosan szülinapom lesz!-puszilgatta meg a nyakamat, aminek a hatására ismét "pillangó hatást" éreztem a gyomromban.

-Nem mondod?-játszottam a tudatlant.-Nem is tudtam! Mikor lesz?-húztam az agyát.

-December 28-án.-fogta meg az arcomat és megcsókolt.

-Inkább október elsején, nem?-puszilgattam meg a mellkasát a szenvedélyes csókunk után.

-Na miről maradtam le?-jelent meg vizes hajjal Laci.

-Semmiről!-dobta meg egy kispárnával Peti.

*Marics szemszöge*

-Bocsi, de ezt muszáj felvennem!-pattant fel a kanapéról Rebeka a telójával a kezében.