A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

20. rész

-Hála az égnek!-vetettem keresztet, mikor meghallottam hogy csengetnek.-Végre megérkezett a megmentőm.-leselkedtem az ajtó irányába.

-Itt a rendőrség!-rúgta be az ajtót Betti újdonsült pasija.

*Marics szemszöge*

-A picsába má' ezzel a rusnya tapétával!-kapargattam egy kanállal rendes má' vagy fél órája a falat.-Vajon Rebeka nem keresett?-néztem gyors a telómra.

Majd mikor má' épp zsebre akartam tenni a telefont, megcsörrent.

📱 Bejövő hívás: Manu

-Mondd gyorsan tesa!-suttogtam.

-Merre vagy bro?-kiabálta túl a telefonból kiszűrődő zajokat.

-Itthon.-töröltem meg a szabad kézfejemmel a homlokomat, majd folytattam tovább a lakásfelújítást.-De ahogy hallom te bulizol.

-Na ne hazudjá' nekem! Nemrég hívott fel Miló, hogy tegnap óta semmit nem tud rólad!-kiabált továbbra is.-Amúgy talált süllyedt, itt vagyok Matyiék koncertjén és kibaszottul jó a hangulat.

-Uu, jó is hogy mondod, elfelejtettem szólni neki, hogy elköltöztem.-esett ki a kanál a kezemből.-Faszomba is!-mérgelődtem suttogva, majd lehajoltam gyors a kaparó eszközért.

-Jó ezt értem meg minden, de hova költöztél má' megint és miért suttogsz!?-faggatózott.

-Hát a csajom lakása melletti lakásba.-forgattam meg a szemeimet.-Azt meg hogy mér' suttogok ne kelljen má' magyarázni!-avattam be gyors.

*Rebeka szemszöge*

-Te meg mit keresel itt!?-néztem meglepetten a rendőr ruhában lévő Csabára.

-Beáta küldött, hogy valami betörő ólálkodik nálad és hogy mentselek meg.-nyúlt a fegyveréért.

-Aha, szóval "Beáta" miatt javíttathatom majd a bejárati ajtót.-morogtam az orrom alatt.-Eszedbe se jusson használni azt!-szóltam rá erélyesen.

-Szia! Oké.-puszilt meg miután hősöket megszégyenítő bátorsággal előbújtam a díszpárnákból kreált bungallómból.-Hol a betörő?-nézett szét a nappaliban.

-Nincs szó semmiféle betörőről, szerintem ez egy egy szellem!-suttogtam, majd mikor újra meghallottam a kaparászást, azt hittem hogy mentem összecsinálom magam.-Jájjj!-ugrottam fel a dohányzóasztalra.-Csinálj valamit!-kiabáltam.

-Van itthon szenteltvized?-indult el a konyhába.

-Nincs, de ha lenne se a konyhában tartanám!-kiabáltam rá az asztalon egyensúlyozva.

*Marics szemszöge*

-Mi történt vajon?-tapasztottam a fülemet a falra.-Várjál má' egy kicsit báttya, asszem gáz van a szomszédban!-nyomtam ki a telefont.

-Nyugodj meg, leszállhatsz az asztalról, majd én megvédelek!-hallottam ahogy egy pasi beszélget a csajomnak.-Amúgy hol az udvarlód?

-Na erre rendes én is kíváncsi vagyok, mit fog válaszolni!-hoztam gyors egy poharat a konyhából és a falnak nyomtam, ezáltal kristálytisztán hallottam mindent.

-Nem tudom kire gondolsz!-hazudott Rebeka.

-Na, szóval így állunk!-beszéltem magamban a kelleténél kicsit hangosabban.

-Csabiii!-kiabált Rebi.-Ugye te is hallottad? Ez innen jött, a falból!-kopogott át.

-Ki az a Csabi!?-ordibáltam a falnak támaszkodva.

-Akárki is van ott, fel a kezekkel és jogában áll hallgatni!-kiabált a pasas.

*Rebeka szemszöge*

-Dehogy hallgatok!-válaszolt mérgesen Peti hangján a szellem.

-Te vagy az Marics!?-ütögettem meg tenyérrel a válaszfalat.

-Az attól függ, ki kérdezi!-bunkóskodott és ekkor már biztos voltam benne, hogy ő az.

-Mit keresel a szomszédban?-kaptam fel a vizet.-Asszem most már nyugodtan hazamehetsz és bocsi a téves riasztásért!-fordultam Csaba felé.

-Majd ha letartóztattam!-indult el a bejárati felé.

-Ne csináld légyszi!-futottam utána.-Majd én lerendezem vele!-fogtam meg a vállát a lakásom előtt utólérve.

-Má' megint te vagy az te retek!?-közeledett felénk Peti.

-Mint látod, igen!-vetettem rá gyilkos pillantást.-Üzenem Bettinek, hogy később majd felhívom!-pusziltam meg gyorsan a barinőm pasiját.

-Átadom neki.-puszilt ő is arcon.-De biztos elbírsz vele?-biccentett Marics felé.-Ha szeretnéd szívesen maradok.

-Nem kell, köszi!-mosolyogtam erőltetetten.

Majd miután már csak Marics meg én voltunk kettesben a gangon, elindultam vissza a lakásomba.

-Hova-hova?-szólt utánam a srác akiért majd megveszek.

-Na vajon!?-néztem hátra durcásan, majd amilyen hangosan csak lehet, becsaptam magam után az ajtót.

-Ha azt hiszed, hogy ennyivel megúsztad, hát tévedsz!-kiabált be az ajtón.

-Nem mondod?-nevettem erőltetetten.-Most aztán nagyon megijedtem.-csúsztam le az ajtónak támaszkodva.-Uram atyám!-túrtam a hajamba.-Mit tett velem ez a félkegyelmű?-sétáltam el az előszobában lévő tükörig.-Mióta összeszürtem vele a levet, mintha kicseréltek volna...-méregettem magam a tükörben.

Aztán mikor elindultam a szobámba, irdatlan nagy zajra lettem figyelmes.

-Most megint kezded?-kiabáltam ki az ablakon.

Nem érkezett válasz, csak egyre közelebbről halottam a kaparászást, majd egyszercsak elkezdett omlani a vakolat a falról.

-Kukucs!-dugta át a fejét a válaszfalban keletkezett lyukon keresztül.

-Normális vagy Marics!?-dobtam hozzá a kezem ügyébe kerülő első tárgyat, ami jelen esetben egy kispárna volt.

-Sose voltam ennél normálisabb!-hajintotta el a díszpárnát, majd mikor már elég nagy volt a "rés" kérdés nélkül átmászott hozzám.

-Akkora egy idióta vagy és én annyira szeretlek!-ugrottam a nyakába és vadul megcsókoltam.