A sorsom vagy (Marics Peti ff.)

14. rész 🔞

-Jó, de minek?-mászott ki az ágyból és lekapcsolta a villanyt.

-Meglepe-tééés!-taknyoltam el a vaksötétben.-Jajj, a fenébe is.-morogtam a padlószőnyeget "lesmárolva".

-Úristen Rebeka!-kapcsolta fel a villanyt és idesietett hozzám.-Jól vagy?-nyújtotta felém a kezét.

-Jól persze, csak leellenőriztem, hogy mennyire tiszta a szőnyeg!-álltam fel mint egy lajhár a kezébe kapaszkodva.

-És hogy látod?-nézett végig rajtam a száját harapdálva.

-Hát izé, takargattam a kezeimmel az erogén zónáimat.-Jelentem morzsamentes!-tettem a kezemet a homlokomhoz mint ahogy a közlegényeknél szokás, miközben remegett az egész testem.

-Fázol Kicsi?-húzott magához a derekamnál fogva.

-Nem, vagyis csak egy kicsit!-füllentettem, mivel nem a hidegtől remegtem, hanem azért mert féltem.

-Gyere, takarózz be!-invitált be az ágyába, miután a lábával arrébb rugdosta az ajtóban lévő szőnyeget ami a "balesetemet" okozta.

-Nem azért jöttem...-kezdtem el magyarázkodni, de egy csókkal belémfolytotta a szót.

-Köszönöm!-puszilgatta meg a homlokomat, mikor már az ágya szélén ültem, ő pedig leguggolt elém.

-Szívesen. De mit is?-sütöttem le a szemeimet.

-Hát a meglepit!-vigyorgott rám.-Soha életemben nem ellenőrízték még le ilyen szexin a szobámat, hogy tiszta-e.-nézett végig rajtam vágyakozva.

-Igazából csak ennyit akartam!-álltam fel és elindultam az ajtó felé.-Úgyhogy azt hiszem megyek is.

-Oké!-dobta magát hanyatt az ágyában.

-Hát ezt nem hiszem el!-dobtam le magam az ágyamba csalódottan.-Rebeka, te akkora egy picsa vagy!-vertem a fejemet a párnába.

-Bejöhetek?-kopogott be az ajtón Marics.

-Minek? Izé, akarom mondani persze, gyere!-ültem fel az ágyamban és megigazítottam a hajamat.

-Megőrülök érted!-jött ide hozzám és leült mellém.

-Ez ez nem az, aminek látszik!-takartam be a testemet a lepedővel.

-Tudom.-csusszant közelebb hozzám.-Ne aggódj, tudok várni, mert szere...-nem hagytam, hogy kimondja, szorosan hozzábújtam és megcsókoltam.

-Nem kell várni!-puszilgattam meg a nyakát és a kezemmel végigsimítottam az izmos mellkasán.

-Ez azt jelenti?-emelkedett felém és mélyen a szemeimbe nézett.

-Azt, igen!-álltam a tekintetét.-De nem lehetne lekapcsolni a villanyt?-fészkelődtem zavaromban.

-Ssss!-puszilgatta meg a fülemet miközben egyetlen mozdulattal ledobta rólam a lepedőt.-Ez valami fétised a villannyal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak így akarsz spórolni a rezsivel?-nevetett pimaszul.

-Hogy te mekkora egy bunkó vagy!-nevettem erőltetetten.-Csak zavarban vagyok, na!-néztem a plafont, hogy ne lássam a sóvárgó tekintetét.

-Igen bunkó vagyok, egy szerelmes bunkó!-távolodott el tőlem és végignézett a testemen, majd sietve lekapcsolta a villanyt.

-Boldog Szülinapot!-húztam le magamhoz két kézzel a nyakába kapaszkodva.-Szeretlek!-nyomtam egy puszit a szájára.

-Ez életem legboldogabb szülinapja!-vigyorgott a csókunkba, majd elkezdett puszilgatni.

*Marics szemszöge*

-Óvatosan légyszi, tudod nekem ez lesz az első...!-nyöszörgött a fülembe.

-Nyugi, vigyázok rád!-borítottam be a testét apró puszikkal egészen a nunusáig.-Így jó?-emeltem fel a fejemet, hogy a szemeibe tudjak nézni miután a bugyiján keresztül megpuszilgattam.

-I-igen, csak egy kicsit csikol.-simogatta meg a fejemet.-De ugye van nálad gumi?-fészkelődött.

-Nincs, de ne mozdulj, jövök egy pillanat!-távolodtam el tőle és besiettem a szobámba.-Hova a picsába tettem azt a szart?!-túrtam idegesen a hajamba.-Ááá, megvan!-húztam ki az éjjeliszekrény legfelső fiókját.-Itt is vagyok!-mentem vissza hozzá és gyors kibontottam az óvszert és a farkamra húztam.

-Lehet jobban jártam volna, ha egyszerűen csak sütök neked egy tortát!-takarta el az egyik kezével a szemeit.

-Szeretlek Kovács Rebeka Maja!-puszilgattam össze vissza, majd a nyelvem hegyével elkezdtem apró köröket rajzolni a melleire.-Asszem erre most nem lesz szükség!-kapcsoltam ki a melltartóját egy kézzel a másikkal pedig a hátát simogattam.

-É-én is szeretlek!-suttogott a fülembe alig érthetően, ugyanis a kezemmel amivel az imént megszabadítottam a melltartójától, már a lábait simogattam.-Félek!

-Ssss!-kulcsoltam össze a kezeimet az övével és ismét feléemelkedtem.-Nincs mitől félned és akko' sincs harag, ha meggondoltad magad!-vigyorogtam a melleibe.

-Nem, nem gondoltam meg magam!-puszilgatta meg a homlokomat.

-Akko' megkérdezem mégegyszer...biztos vagy benne, hogy akarod!?-néztem a gyönyörű világosbarna csillogó szemeibe az ablakon beszűrődő holdfényben.

-Ühüm!-fészkelődött.

-Jól van!-csókoltam meg lágyan.-Azonnal szólj, ha fáj vagy ha valami nem oké!-harapdáltam meg a fülét, a kezemet pedig a combjáról lejjebb vezettem egészen a bugyijába.-Annyira kívánlak!-faltam az ajkát.-Már az első perctől kezdve, ahogy megláttalak.

-Mi a jelszó!?-lepett meg a számomra értelmetlen kérdéssel.

-Milyen jelszó Kicsim?-fürkésztem a tekintetét.-Ha a wifi jelszóra gondolsz, azt én se tudom fejből!-vakartam meg a tarkómat.-De minek az most neked?-nyúltam volna a telóm után, de a hátamba mart.

-Nem arra gondoltam te buta!-nézett rám durcásan.-Hát a kód, izé tudod amit akkor kell használni ha fáj...-hadarta el gyors.

-Ne tudd meg mennyire imádlak!-nevettem el magam, lesmároltam és a szenvedélyes csókunk után a nyakától egészen a hasáig végigsimítottam a testén, majd a nyelvem hegyével is lekövettem ugyanezt az útvonalat.-Ez nem a Szürke 50 árnyalata!-húztam le róla lassan a bugyit.-Készen állsz?

-Azt hiszem!-kapaszkodott az ágy szélébe.

-Hmm...-brutál nedves vagy!-adtam hangot az érzelmeimnek.

-A-az nagyon gáz?-szorította össze a combját amennyire csak tudta, ugyanis a fejem még mindig a lábai között volt.

-Jajj, dehogyis!-folytattam tovább a kényeztetését, majd mikor má' elkezdett remegni, vissza csusszantam mellé, benyúltam a dereka alá hogy fel tudjon ülni és feléemelkedtem.

*Rebeka szemszöge*

-Ahjj!-nyögtem egy hatalmasat egyenesen a fülébe, miután óvatosan belémtolta a farkát.-A-azt hiszem nem vagyok kompatibilis veled!-mélyesztettem a körmeimet a hátába.

-Dehogynem!-fogta le a kezemet, hogy ne tudjam tovább karmolászni.-Pont nekem teremtettek!-mozgott bennem kínzó lassúsággal.

-Hát nem tudom, de normális hogy ennyire fáááj!?-markoltam szipogva a lepedőbe mikor már a könnyem is kicsordult.

-Ssss!-tapadt a számra.-Kicsim!-nyúlt az éjjeli szekrényen lévő lámpa felé.-Mi a baj? Ennyire fáj?-nézett a könnyektől csillogó szemeimbe miután felkapcsolta a lámpát.

-Nincs baj, csak...csak folytatsd kérlek!-simogattam meg az arcát.

Újra elkezdett mozogni, de ezúttal még lassabban mozgott bennem de mégis ugyanannyira fájt.

-Annyira szeretlek!-csókolt meg lágyan, és egyre mélyebbre tolta belém a farkát.

-Petii!-nyúltam a feje után, ahogy megéreztem hogy vizes az arca.-Te sírsz!?

-N-nem dehogy...-nyelt egyet.-Vagyis de, de csak azért mert kurvára boldog vagyok, hogy létezel!