Halálos ítélet

Chapter 16

NINO

lotta
harc

- Honnan tudtad, hogy Lorenzo a mellkasára fog célozni? - pillant rám Nicola, miközben Lina próbálja ellátni az égési sérüléseit. Nagyon szarul néz ki, ennek örökre nyoma marad az tuti.

Diego már az egyik szobába pihen. Nem örülök neki, hogy az egyik legjobb emberem dőlt ki, mert pár nap múlva mostmár tényleg ki kéne nyírnom Grassot. Fabio folyamatosan zaklat, de még időm sem volt egyáltalán ezzel foglalkozni. Máshol jártak a gondolataim. Megint.

- Nem tudtam - felelem egyszerűen.

- Úgy lökted őt oda, hogy fogalmad sem volt hova céloz, baszki? - emeli meg a hangját.

- Azt azért nem mondanám - nyitok ki egy dobozos üdítőt. Örülök, hogy Nina ezt most nem hallja, valószínűleg egy kissé megrengene bennem a bizalma. Nicola felküldte az emeletre, hogy nyugodtan szedje össze magát, ő már rendben lesz. - Apa régebben mondta, hogy Lorenzo 90 százalékban az ember szívébe lő, szóval ha kényes ügy miatt találkozom vele, jobb, ha golyóállómellényben teszem ezt.

- De nem voltál benne biztos - húzza fel a szemöldökét.

- Nem - biccentek. - De mit számít, éltek, nem? Akkor ne hisztizz!

- Majdnem kinyírtalak! - csattan fel.

- És szerelmet vallottál - szól közbe Lina, miközben valami krémet ken Nicola kezére. - Nem érzed ezt kicsit elhamarkodottnak? - pillant rám egy másodperce. A húgom sejt valamit és ez kimondottan frusztrál.

- Lehet, hogy az - bólint egyet. - De amikor azt hittem, hogy meghalt... nem tudom elmondani mit éreztem. Amikor pedig a két szememmel láttam, hogy mégsem, akkor pedig... akkor tudtam, mit érzek. Mióta velünk van minden sokkal jobb.

Nicola mindig nyílt és őszinte ember volt. Én sosem tudtam ennyire kitárulkozni mások előtt.

- Ja, miatta már havonta mészárolunk le csoportosan embereket - horkanol fel. - Amivel nem lenne semmi gond, csak éppen ezzel magunkra haragítjuk a fele alvilágot.

- Miért nem kedveled őt? - fürkészi az arcomat az öcsém, Lina vág közbe egy grimaszt, amit Nicola nem lát.

Nem kedvelem? Ellenkezőleg. Túlságosan is kedvelem.

- Vagy inkább az a baj, hogy kedveled? - folytatja tovább.

- Nem egészen értem, mire akarsz kilyukadni - felelem monoton hangon.

- Nem vagyok teljesen idióta - prüszköl fel. - Van szemem és ne felejtsd el, hogy hasonlóan jó megfigyelőkézséggel rendelkezem, mint te - mered rám. - Azt hiszem, beszélgetnünk kellene.

Mindenre vágyom éppen, csak erre nem. Mit mondhatnék? Én nem szeretem Ninát, de úgy vonz magához, mint a mágnes. Ha vele vagyok egyszerre érzek utálatot, zavart, vonzalmat, dühöt, vágyat és valamiféle veszélyes nyugalmat és elégedettséget. Szeretek vele lenni, szeretem a hangját, a nevetését, a szeme színét, az illatát, a mozdulatait, a veszekedéseink pedig toxikus módon engem testi izgalommal töltenek el. De őt magát nem szeretem. Nem érzek szeretetet. Nem vagyok képes rá. Minden, amit érzek csak testi dolog.

Szóra nyitnám a számat, de a lépcsőn felbukkan Nina alakja. A hirtelen beállt csend fülsüketítő. Egy egyszerű melegítőegyüttest visel, haja kusza kontyban van összefogva a feje búbján. A bőre smink nélkül is hibátlan. Megint érzem, csak rápillantok és érzem, pedig én ezt egyáltalán nem akarom.

Nicola az arcomat bámulja, a szemöldöke egy lehelletnyit megemelkedik, ám nem hiszem, hogy bármit is le tudott volna rólam olvasni. Talán csak túl sokáig néztem a lányt ahhoz, hogy elhigyje, hogy közömbös számomra. Egy perccel tovább, mint kellett volna.