Halálos ítélet

Chapter 24

NINETTE

ospite inaspettato
váratlan vendég

Két nap maradt az esküvőig. Olyan gyomoridegem van, hogy egy falat sem ment még ma le a torkomon. Abban a ruhában leszek, amit előzőleg már kiválasztottam, de most nem attól félek, hogy kihíztam, pont ellenkezőleg. Az elmúlt 1 hónap kaotikus volt.

Folyamatosan stresszeltem nem csak az esküvő miatt, hanem a vizsgák miatt is. 2 hét múlva zárul az első szemeszter, utána karácsony és egy kis pihi, aztán újra indul az egész körforgás.

Lina rengeteget segít, valójában magára vállalta a szervezés oroszlán részét. Nem tudom, hogy Nino bosszúból-e vagy csak így alakult, rengeteg munkát sózott Nicolára. Szinte folyamatosan úton volt valahova, alig találkoztunk, de amikor igen, akkor leltem mellette némi megnyugvást.

Nicola egyáltalán nem pánikol, lazán veszi ezt is, mint minden mást. Időközben kinézte az új házunkat, múlt héten mutatta meg. Azt mondta, ha nekem is tetszik, jövőhéten átvehetjük a kulcsokat. Tetszett. Még a számat is eltátottam. Egyébként maximum 10 percre lehet a Luciano háztól kocsival. Gyalog olyan 25 perc, szóval mégsem leszünk olyan messze, mint hittem. Nicola azzal indokolta ezt, hogy bármikor szükség lehet rá és jó, ha nem kell órákat kocsikázni, másrészt Lina körülbelül fél év múlva szülni fog és szeretne a közelben lenni és minél többet látni a keresztlányát.

Természtesen jogos az érvelés, én sem akartam olyan messze menni. Alig várom, hogy megszülessen a baba, akit elvileg Inessának fognak hívni. A lényeg az, hogy Ninótól elég messze leszek és nem valószínű, hogy én sokszor megfordulok majd náluk, szóval szerencsés, ha Linának csak 10 percet kell kocsikáznia, hogy áthozza, ha esetleg vigyázni kell rá.

Bepattanok Diego mellé az autóba. El kell mennünk a tortát megnézni, a ruhát újra felpróbálni, az esküvő helyszínére, ahol a vacsora is lesz leegyeztetni a menüsort, a virágboltba és még nem tudom mit írtam fel a listára.

Sok időt töltök mostanság a melákkal, a személyes testőröm és sofőröm lett.

- Hova menjünk először? - nézek rá. - a legtávolabbival kezdjük és haladjunk visszafelé, mit szólsz? - mosolygok rá.

- A helyszín van a legmesszebb, kezdjük akkor azzal - bólint, majd gyújtást ad a kocsira.

Kedvelem őt, az elején elég távolságtartó volt velem, de aztán egyre inkább felengedett. Egyszer még sütizni is elvitt és már háromszor láttam mosolyogni is. Ez jó arány.

- Nem maradsz le miattam semmi fontos munkáról? - kérdezem mellékesen. - Habár segíthetsz virágot választani, ez is elég fontos meló.

Azért kérdezem ezt, mert nem értem miért ő jön mindig. Elvileg ő az egyik legfontosabb ember és mégis pitiáner dolgokat kell velem csinálnia.

- A Főnök rendelkezett így - vonja meg a vállát.

- Miért a legjobb emberét küldi virágot választani és ruhapróbára? - húzom fel a szemöldököm.

- Nem az a lényeg, hogy milyen munkát végzek, hanem az, hogy kivel végzem a munkát - sandít rám. - Mellettem nincs mitől tartanod.

Összeszorul a torkom. A védelmem a lényeg, nem a programlista...

- Akkor velem maradsz akkor is, ha elköltözünk? - vigyorgok rá, mire halványan elmosolyodik. Hoppá, negyedik mosoly!

- Azt nem hiszem, kisasszony - rázza meg a fejét. - Annyira nem vagyok nélkülözhető. Valószínűleg valaki mást fogsz magad mellé kapni, úgy sejtem Rea személyében.