Halálos ítélet

Chapter 20

NINO

senso ed emozione
értelem és érzelem

Hogy mivan?

Terhes? Mióta tart akkor ez a viszony, mert biztos, hogy nem pár hete. Baszki, hogy lehet ilyen felelőtlen? Egészségügyi sulit végzett, ott nem tanították meg neki, mire való az óvszer? Vagy a tabletta? Vagy felőlem le is nyelhette volna, a jó ég áldja meg!

Nicola ledöbbentve fordul felém. Ez bizonyíték arra, hogy erről tényleg nem tudott, mert ilyen letaglózottságot aligha lehet megjátszani. Nina szemei kikerekednek, még a könnyei is elapadnak, amiket a szavaim okoztak.

Próbálok nem elidőzni az arcán. Amiket előbb mondtam, azt komolyan gondoltam. Olyan komolyan, hogy majdnem én magam is belepusztultam. Utoljára akkor éreztem fájdalmat, amikor azon a napon meghúztam a ravaszt. És most, amikor ellöktem magamtól Ninát. De még ennél is rosszabb volt, amikor rájöttem, hogy milyen könnyen belehazudott a szemembe és nem is egy aprócska dologban. Lehet, hogy senkit sem akart megbántani, de ezzel ártott a legtöbbet. Lerombolta azt a halvány kis bizalmat is, amit megszavaztam neki és ezekután képtelen vagyok hinni neki.

Nem szeretem a játszmákat és lehet, hogy én sem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, de nálam nem az volt a kérdés, hogy őt akartam-e vagy valaki mást. Nekem a dilemmát az okozta, hogy akarom-e őt annyira, hogy csak egy kicsit is megpróbáljam érte megváltoztat a világról alkotott képemet. Nem kis erőfeszítést igényelt volna, hogy megnyíljak előtte és elhigyjem képes vagyok legyőzni a démonaimat.

Folyton bevillantak apám szavai, amik végigkísértek a 28 keserves évem alatt. Minduntalan visszaigazolást nyernek az intelmei. Lina elárult, Nicola folyton feszegeti a határaimat, Ninette pedig hazudott és két kapura játszik. Ezekután bárki azt meri nekem mondani, hogy apám intő szavai döntik romba az életemet? A nagy szart! Igaza volt mindenben, egytől-egyig. Nem éri meg megbízni másokban, vagy ami mégrosszabb, szeretni másokat. Előbb-utóbb csalódás a vége. Ha a saját testvérem, akivel leéltem egy fél életet megforgatja bennem a kést, mit is várhatnék egy olyan nőtől, akit pár hónapja ismerek?

- Ezt megismételnéd? - Még a saját hangom is idegennek hat ebben a dermesztő légkörben.

- Terhes vagyok - jelenti ki újra Lina, de látom rajta a halálos félelmet. - Ma voltam dokinál és...

- Vetesd el - csúszik ki az első gondolat a számon, mire három szempár villan rám megrökönyödve. Oké, lehet, hogy ez kezdésnek kicsit erős volt.

- Megőrültél? - csattan fel Nicola. - Nem kérhetsz tőle ilyet!

- Miért nem? - vonom meg a vállam érdektelenül. Értem én, mi ezzel a probléma, de hát mit kellene mondanom? Nevelje fel békében a babáját az ellenségeimmel? Vagy hogy Oliveri jöhet bármikor láthatásra, én meg majd elviszem fagyizni meg játszótérre a kiskölyköt vagy mi az istent várnak tőlem?

- Van neked szíved, ember? - spilázza tovább az öcsém. Nicola mélységesen fel van háborodva és mellette Nina sem rejti véka alá, hogy jelenleg mennyire elítéli a viselkedésemet.

- Gyakorlatilag van - felelem cinikusan. - Csak éppen betonból és nem vajból, mint a tied.

- Nem vetetem el a gyereket - tér észhez Lina. Egészen eddig szájtátva meredt rám. - Ha kitagadsz, akkor sem.

- Akkor megadtad a választ a kérdéseimre - bólintok. - Pakolhatsz.

- Na azt már nem! - ugrik talpra Nicola. - Nem hagyom, hogy veszélybe sodord Lina és a baba életét! Hülye vagy? - tárja ki a kezét a húgunk előtt. - Az ő döntése, ha megtartja a gyereket és az is, hogy kivel akarja összekötni az életét!