Halálos ítélet

Chapter 44

NINETTE

passando piaceri
múló örömök

Türelmetlenül állok a kávéfőző mellett, miközben az ujjaimmal a pulton dobolok. Hajnalig sorozatot néztem Ninóval, aki nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy az ízlésem filmek terén egyszerűen igénytelen. Ennek ellenére két pofára tömte magába a csipszet, miközben indokolatlan beszólásokkal illette a Love Island szereplőit és megjegyezte, hogy nincs olyan nyomós indok a világon, amivel rávehetnék arra, hogy szerepeljen egy ilyen műsorban. Inkább meghalna.

Ebből következik, hogy későn keltem, de korábban, mint amit a bioritmusom kívánt volna. Inessa kitartóan sírdogált felverve az egész házat.

Valami megváltozott az elmúlt hetekben. Nicola úgy kerül engem, mint a pestist. De szószerint. Előtte minden egyes napot együtt töltöttünk, most pedig konkrétan nulla közöttünk a kommunikáció. Persze a formalitásokon kívűl. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezt és igaza volt Ninónak, felettébb zavar, hogy Aishát láthatóan nem veszi semmibe. Rengeteg időt töltenek együtt és vele csinálja azokat a dolgokat, amiket velem szokott. Ergó lecserélt rá.

A barátnőm átjött valamelyik nap tisztázni ezt a dolgot, hogy valójában ő sem érti ezt az egészet, egyik-napról a másikra változott meg Nicola hozzáállása és nem igazán tudja, mit kellene most tennie.

Nagyon nehéz volt sértettség nélkül azt mondani neki, hogy miattam nem kell bunkóznia vele. Lógjanak csak együtt, nem zavar. Egyébként zavar, én viszont a legtöbb időt Ninóval töltöm szóval... egy szavam sem lehet.

Aisha már ígyis több időt töltött itt, mint tervezte és hamarosan kénytelen lesz hazamennie. A hazatérése másfél hét múlva esedékes. Nicola szülinapján még itt lesz, aztán ki tudja, mikor látom újra.

- Hosszú volt az éjszaka?

Emlegett szamár. Ránézek a faliórára, ami fél tizenegyet mutat.

- Én is kérdezhetném - fordulok Nicola felé, miközben leveszek egy második bögrét. Pont akkor fő le a kávé, amikor megtászkodik mellettem a pulton. Teletöltöm a bögréjét, majd felé nyújtom.

- Köszi - veszi el és abban a minutumban menekülőre is fogná, de ez egyszer nem hagyom. A karja után kapok, hogy megállítsam.

- Kerülsz engem - jelentem ki, mire összepréseli az ajkait és a parkettáról lassan felvezeti a szemét egészen az arcomig.

- Nem, nem igazán - húzza el a száját, miközben megvonja a vállat.

- De igen - kötöm az ebet a karóhoz. - Miért?

Egy pillanatig rám mered, majd újra megvonja a vállát, de a tekintete elkalandozik másfelé.

- Nincs különösebb oka. Így alakult - feleli hanyagul.

- Hazudsz - vágom rá. - Te sosem hazudsz és kurva rosszul csinálod.

- Nem hazudok - mosolyodik el. - Így hozta a sors, attól még bírlak, csak...

- Csak? - húzom fel a szemöldököm.

- Nem érdekes - legyint.

- Mit akartál aznap este mondani? - tartom fel újra. - Azóta sem árultad el. Mi volt az?

Nicola úgy néz rám, mintha elütött volna egy kismacskát kétszer. Bűntudattal kevert megbánással. Megnyalja az alsó ajkát és habozik, mielőtt válaszolna. Tehát hazudni fog. Ha őszinte, mindig csípőből jön neki a válasz. Annyira ismerem már...