Halálos ítélet

Chapter 2

NINO

Szeretem, amikor flottul mennek a dolgaim. Terv szerint, úgy, ahogy kell. A jelenlegi frusztráltságom oka az, hogy az emberem, Diego még mindig nem hívott, pedig a lelkére kötöttem, hogy azonnal csörögjön, amint befut a mai szállítmány. Alapos számításaim alapján ennek éjfélkor meg is kellett volna történnie, de a mobilom néma maradt. Ez azt jelenti, hogy valami hiba csúszott a tervbe, de én kurvára nem szoktam hibázni, tehát valami váratlan történt.

Gondoltam pár pohár Amaretto majd ellazít, de aztán meghallottam azt a magas, rikácsoló hangot. Ez tipikusan az a hangszín, amitől kiráz a hideg, és eltartott pár percig, mire leesett, hogy nyávogás nekem szól. Fekete naci, fehér ing. Így néz ki egy pincér.

Ez most komoly? Engem még soha nem alacsonyítottak le ennyire. Ez az idióta picsa nem tudja kinek csettintget itt az ujjával és nagyon rossz pillanatomban kapott el.

A feszültségem ellenére komótosan fordulok hátra, de nem kétlem, hogy a pillantásommal gyilkolni lehetne. A göndör, barna hajú lány azonban ügyet sem vet rá, vagy egyszerűen észre sem veszi, mert szégyenérzet nélkül kéri ki a két italt magának és a barátnőjének.

Felforr az agyvizem, és a nyelvem hegyén már ott van egy szép kis monológ, hogy takarodjon a picsába a klubomból, amikor a fekete hajú lány mellette elveszi a kezét az arca elől. Csak a perifériámból látom, hogy kikerekednek a szemei és akaratlanul is végigmér centiről-centire.

Nem tudom megállni, hogy ne pillantsak rá. Festett, hollófekete haja a kulcscsontjáig ér, a hajszíne sápadtabbá teszi az amúgy is fehér bőrét. Halvány szeplők tarkítják pisze orrát, az alsó ajka dúsabb, mint a felső, kimondottan olyan, amibe szívesen beleharap az ember. A teste nagy részét eltakarja a pult, de a melleit kihangsúlyozza a ruhája szív alakú kivágása. Csak egy kicsit időzök el rajta, mert a tekintetem azonnal visszaugrik a szemeire. Valójában ez volt az első, amit kiszúrtam rajta. Tágra nyílt, mohazöld szemek. Nem hiszem, hogy valaha láttam ehhez hasonlót.

- E-elnézést kérünk, hogyha nem vagy pincér - dadogja. Úgy tűnik zavarba hozza, hogy ilyen kitartóan fixírozom. - Akkor kivárjuk a sorunkat természetesen.

- Mi, de hát...

Az idegesítő hangú csaj szemeit meresztgeti a barátnője felé, de úgy döntök nem pazarlom rá az időmet, közelebb lépek a fekete hajú lányhoz. Közvetlenül előtte rátámaszkodom a pultra. Úgy néz rám, mintha én lennék maga az Ördög. Nos... nem téved olyan sokat. Nem véletlenül aggatták rám a könyörtelen jelzőt.

- Hogy hívnak?

- Ninette - válaszolja halkan, és közben előkotor egy szál cigit a táskájából, mindezt azért, hogy megszakíthassa velem a szemkontaktust. Idegességében nem találja az öngyújtóját, ezért odanyújtom neki a sajátomat. Az ujjai érintik az enyémet, amikor érte nyúl, és mintha egy pillanatra visszahúzná a kezét, mielőtt elvenné. Végignézem, ahogy az ajkai közé szorítja a szálat, és meggyújtja, és még akkor is száján időzök, mikor visszacsúsztatja elém az öngyújtót. - És téged?

- Enrico - vágom rá, és úgy döntök belemegyek a játékba, hogy még több információt tudhassak meg róla. Leveszek egy hosszúkás, és egy martinis poharat az állványról. - Nem idevalósi vagy. Nyaralsz?

- Igen - halványan elmosolyodik, miközben kifújja a füstöt. - Remekül beszélsz angolul, de feltételezem te olasz vagy.

Féloldalasan elmosolyodom. Fogalma sincs, mennyire olasz. Négy cent vodkát borítok a hosszúkás pohárba, majd rá a hűtőből kivett tonicot. Beledobok egy fekete szívószálat és a szélére egy szelet citromot, és úgy teszem le a göndör lány elé, hogy rá sem nézek. Ilyen ízléstelen fost, csak egy ilyen típusú nő ihat egy ilyen helyen, ezen a szigeten.