Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

2. rész

- Óh hogy rohadnál meg te kibaszott forró fedő!

- Byul már megint káromkodsz! -kukkant be szülőm a konyhába.

- Bocsi anya, megszokás.

- Mindig ezt mondod, más kifogásod nincs?

- Ö... elbaszott életstílus? -húzom fel szemöldököm, mire anya csak fejet csóvál és elhagyja a helyiséget.

Éppen krumplit főzök, vagy ahogy amcsiba mondják burgonyát, steakel és cézár salival. Tudom ez itt nem épp hagyományos étel, dehát na ehhez vagyok szokva. Anya, hogy lemaradjon további megjegyzéseimről inkább a dolgozónak kialakított szobába vonul, hogy kijavítsa az aznapi dolgozatokat. Igen, ő egy tanár néni. Koreai történelmet és angolt tanít. Hogy ez hogy jött neki össze arról fogalmam sincs. De szereti és ez a lényeg.

Mire végzek az ételek elkészítésével a csengő is abban a percben szólal meg. Ch, mintha anya kollégái tudnák mikor van zaba idő. Törlőrongy híján pólómba törlöm meg vízes kezem, "majd megszárad" alapon. Az ajtóhoz megyek, hogy fogadjam anya vendégeit de épp egyszerre érünk a bejárathoz. Anya rosszallón pillantgat rám.

- Miaz? -tárom szét kezeim.

- Hogy nézel ki drága kislányom? Így kell idejönni fogadni a vendégeket?

- Ez csak víz anya, nyugi. Különben is csak a kollégáid jönnek ide nem az elnök. Nem fogok mennyasszonyi ruhát húzni a kedvükért. -vonok vállat.

- Sen SaetByul azonnal menj fel a szobádba és vegyél fel tiszta ruhát! -parancsol rám szigorúan.

Mivel se kedvem se energiám vitatkozni vele, így inkább teszem amire megkért. Szekrényemből az első cuccot kikapom ami csak a polcon van majd magamra kapva lesietek a nappaliba. De a lépcsőnél megtorpanok mikor egy furcsa beszélgetés üti meg hallójárataim.

- Na és mikor mondod meg neki SoRa?

- Amíg nincs meg minden eredmény addig nem szeretném megosztani ezt a dolgot Byulal.

Milyen dolgot? És milyen eredmény?

- Dehát ő mégis csak a lányod, joga lenne tudnia róla nem?

Igaza van a nyanyának, tudnom kell róla! De miről is?

- Elmondom neki csak még egy kis idő kell.

- Na és hogy vagy, minden rendben?

- Persze nincs semmilyen különösebb bajom. Az orvosok csak felfújják ezt az egészet.

Milyen orvosok és mit fújnak fel? Kezdek megijedni! Ami amúgy nem szokásom.

- Ez a betegség nem játék SoRa, kérlek ne vedd félvállról!

- Itt vagyok anya! -robogtam le a lépcsőn.

Gondoltam jobb ha hangot adok érkezésemről hátha esetleg még pletyuzni akarnának anyám betegségéről. Rögtön síri csend lett a nappaliban, mintha valami szigorúan titkos állami titokról ment volna a traccsparty. Most már egész biztos, hogy súlyos dolog van a háttérben amit nekem minél előbb ki kell derítenem. De most nem eshetek neki anyának, nem követelhetek válaszokat és nem ordibálhatok. Most úgy kell tennem mintha nem hallottam volna semmit, mintha minden okés lenne. Egy darabig.

- Üdvözlök mindenkit! Köszöntöm önöket szerény hajlékunkban. -hajolok meg illedelmesen, ahogy azt kell- Kérem kövessenek a konyhába, a vacsora készen van.

&&&

Miután lement a „Üdv újra itthon! Nahát hogy megnőttél. Gyönyörű nő lett a lányodból SoRa!” faszság végre minden zavaró tényező hazament, oda ahova való! Amíg a koszos tányérokat mosogattam magamban összeállítottam egy kérdéskört amivel kideríthetem, hogy anya mit titkol előlem.