Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

12. rész

Kellett pár nap amíg sikeresen kilábaltam a tüdőgyulladásból és Jin doktor is visszajött ahogy azt ígérte, bár így se lett jobb a helyzet. Igaz ez idő alatt legalább JeongGuk egyszer sem zaklatott, sőt mégcsak nem is láttam. Ami némi jó volt a rosszban. Igaz szobában voltam, meleg ágyban és kényelmes is volt -már amennyire egy ilyen helyzetben elkényelmeskedhet az ember- de be voltam zárva. Őrök vigyáztak rám kintről, nehogy újabb szökési akciót hajtsak végre. Hoseok néha bejött meglátogatni de akkor is 1-2 percre aztán sietnie kellett, valami sűrgős dolog miatt. Ami fura volt, hogy Taehyung is bejött a cellámba, sőt néha ételt is hozott. Igaz egy szót sem szólt hozzám és a kaját is úgy dobta le a kisszekrényre mellettem mintha egy kutyának vetne oda egy csontot, de nem vigyorgott eszelősen és tekintete sem volt lenéző, kegyetlen vagy szánakozó. Vagy csupán lehet annyira elundorodott tőlem -vagy hogy kell ezt mondani- hogy úgy vélte nem vagyok "érdemes" a haragjára. Végülis mindegy, így vagy úgy de örültem a helyzetnek.

Miután az utolsó infúziós tasak is kiürült némi megkönnyebbüléssel húztam ki a tűt karomból. Egy ideje magamnak csinálom mert Hobi annyit szerencsétlenkedett ezzel, hogy jobbnak láttam ha magamnak kötöm be azt az infúziót, már csak a saját érdekemben is. Az üres tasakot a Jin által itthagyott fekete zsákba dobtam és összekötöttem a száját nehogy kihulljon belőle a sok kiürült zacskó. Épp mikor mentem volna, hogy jelentsem az őröknek vihetnek vissza a pincébe vagy ahová a nagyfőnök gondolta, kinyílt az ajtó. Tae jött be kezében egy kisebb táskával amit az ágyra dobott.

- Öltözz! -parancsolt rám.

- Mi, miért?

- Ne érdekeljen csak tedd azt amit mondtam!

Meglepett a dolog de azért a táskához sétáltam és lassan lehúztam a cipzárt. Volt abban minden. Egy hajvasaló, smink cuccok, bontatlan parfüm és egy halvány, piros színű ruha hozzáillő magassarkú cipővel. Ugye nem gondolja, hogy ezt tényleg fel fogom venni?

- Minek kellenek ezek Taehyung?

- Ahhjjj Istenem... -nyomkodta meg orrnyergét- Nem lehetne, hogy csak teszed amit mondok ahelyett, hogy folyton kíváncsiskodsz? -kérdezte kissé drámai hangon- Ma egy fontos találkozóra megyünk és kell JeongGuknak egy kísérő lány. -hogy mivan!?

- És miből gondolja, hogy én el fogok menni vele? -tettem karba kezeim.

- Ez nem kérés volt hanem parancs, kisszivem. Úgyhogy ha nem akarsz egy újabb tüdőgyuszit akkor két perc alatt összekapod magad! -indult el kifelé.

- Mért pont én? -szóltam utánna.

- Talán mert te vagy az egyetlen aki nem hasonlít egy fogpiszkálóhoz. -vont vállat hanyagul.

- Talán ha normálisan etetnétek szegény lányokat nem néznének úgy ki mint egy anorexiás botsáska! Ha már egyszer elraboljátok őket és fogvatartjátok legalább kapnának normális ennivalót.

- Inkább fogd be szád és öltözz. Öt perc múlva legyél a nappaliban! Ha nem fegyverrel jövök fel.

- Elsőre is felfogtam, nem kell folyton fenyegetőzni.

Elnyomott egy „Cchhöö”-t aztán rámvágta az ajtót. Sóhajtva, beletörődve ismét eltiport mivoltomba, elkezdtem öltözködni. Miután belebújtam a halvány színű ruhába hajamat kezdtem el valamilyen elfogadható formába megcsinálni. Na nem mintha egy kiköpött fodrász lennék, de megtettem mindent azért nehogy egy madárijesztőszerű végeredményt kapjak. Aztán következett a smink. Majd megálltam a tükör előtt és mondhatni majdnem elájultam. Na nem azért mert olyan voltam akár egy rohadt Barbie a Matteltől, hanem pont azért mert olyan voltam mint egy szereplő a Halálos kitérő filmből. Szörnyen festettem és ezen a smink se segített. Hiába azért ezek a "csodaszerek" se mindenhatóak. Még ígyis látszódtak bordáim, a ruhán keresztül is. Hiába, hogy egy ideje normális kaját kapok, az a súlymennyiségemen mit sem változtatott. De azt meg kell hagyni, jó ízlése van annak aki kiválasztotta ezt a darabot! Igazán puha anyagú és kényelmes is. Kár, hogy ilyen helyzetben és így kinézve kell ezt viselnem. A lábamra is meglepő de pont passzolt a magassarkú, mely nem volt olyan hatalmas sarokkal ellátva mégis amint felegyenesedtem vissza is estem az ágyra. Hát igen, nagyon rég volt már rajtam ilyen cipő és nem vagyok a legjobb formámban.