Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

27. rész

Mióta kieszeltük Meiel, hogy meglépünk innen stresszesebb vagyok mint valaha. Annyira aggódom, hogy elszúrok valamit és akkor nekem végem. Ha JeongGuk észrevesz miközben épp meglopni készülöm tutira veszem, hogy simán kinyírna eltekintve attól, hogy korábban még ölelgetett. Az egész napomat idegeskedéssel töltöttem várva a megfelelő pillanatra. De nem könnyű úgy, hogy közben a barátnőm folyamatosan csak azt hajtogatja „Na most, na menj már, sikerülni fog” és ehhez hasonlók.

&&&

Miután egy utolsót beleszívtam cigarettámba mutatóujjammal messzire pöckölöm a még parázsló csikket, ami a deres füvön landol. Asszem' ideje mennem és megszerezni azt ami a szabadulásunk kulcsa. Mikor indulnék be hirtelen Hoseok terem előttem kezében egy bögre gőzölgő teával. Megszokott kedves mosolyát aggatja magára amint megpillant majd betessékel a teraszajtón. Hogy ne legyek feltűnő leülök mellé a kanapéra ha már fejbiccentéssel megkért rá. Miután belekortyolt forró italába felém nyújtja a piros színű tárgyat és fura fintorral arcán szólal meg.

- Szerinted is szar íze van vagy csak nekem ment tönkre a nyelvem?

Hogy választ tudjak adni egetrengető kérdésére beleiszok a bögre tartalmába és szinte azonnal majdhogy csak visszaköpöm az egész borzasztó ízű löttyöt olyan szar.

- Jesszus Hobi mi a francot tettetek ti a teába? -adom vissza gyorsan kezébe- Ez pocsék.

- Ugye? Akkor nem csak én éreztem fosnak. Nem tudom Jim mit tett bele, ő csinálta de... ez... Basszus a wc-ből különb folyadékot iszom, ez szar! -akad ki látványosan, amit muszáj volt megmosolyognom.

- Hol van Jimin?

- A konyhában. Tagadja de szerintem totál ideg. Az előbb majdnem fejbe baszott egy merőkanállal csak mert szóltam, hogy forr a teavíz. Elhiszed ezt? -simított rá buksijára, aminek amúgy semmi baja sem volt.

- Beszélek vele.

Meg se vártam beleegyezését avagy ellenkezését a konyhába siettem. Jimin még mindig ott ült a pult tetején és egy igazán élesnek látszó késsel játszadozott.

- Mi baj van törött láb? -huppantam fel mellé és próbáltam minél lazább lenni- Miért vagy az idegösszeroppanás szélén?

- Nem vagyok jó!? -vágta neki a pultnak a kést ami csak úgy simán darabjaira tört.

- Aha hát azt látom. Mivan? Mondjad már, ne basztasd a vérnyomásom ígyis tiszta ideg vagyok egésznap.

- JeongGuk az. -a név hallatán szívem akkorát dobbant félő volt átszakítja bordáimat. „Mivan veled Byul?”

- Mivan vele?

- Leszámolásra készül.

- Mármint? Kit akar kinyírni?

- Kit? Mindenkit. Totál bekattant! Fejébe vette, hogy az egész szervezetben árulók vannak és ki akarja őket szűrni, hogy aztán a földdel tegye egyenlővé az "árulókat".

- De ez végülis jó nem? Hiszen legalább ha tényleg akadnak akik elárulnának titeket akkor véget vetne neki még mielőtt beigazolódik.

- Hát nem érted Byul? Nincs a bandában egyetlen áruló sem, csak JeongGuk lett totál paranoiás a múltkori összetűzés miatt. Ha égtelen gyilkolászásba kezd nem áll le addig míg mindenkit meg nem öl!

- Hisz ez szörnyű! Nem tudnád meggyőzni vagy leállítani?

- Próbáltam. Hajthatatlan. Enyhén fogalmazva elküldött a picsába. Beszélned kell vele! -ragadta meg karjaim.