* ... -Hozd be a lányt! -parancsolja fennhangon.
Egy erős kéz megragadja fájdalmakkal teli testem és felrángat a földről. Sikítanom kéne, ordítani, kapálózni... de meg se nyikkanok. Néma csendben hagyom, hogy azt tegyenek velem amit akarnak. S miért...
Az öreg fószer el nem engedve karomat sétált vissza a póker asztalhoz és dühös arccal figyelte a féloldalasan mosolygó JeongGukot. Aki végig nyalva alsó ajkán felfordította lapjait nekem pedig akkorát dobbant a szívem azt hittem menten elájulok.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Azt hiszem ő marad az enyém. -rántott vissza magához egy roppant önelégült vigyorral arcán.
- Nem, te csaltál! -bökött vállára- Egy rohadt kis csaló vagy. -a tolmácsa megállás nélkül fordította főnöke üvöltözését.
Ekkor a vén papa előkapott egy méretes stukkert és egyenesen JeongGuk homlokához emelte. Ám úgy tűnt ez őt egy kicsit sem zavarta, sőt talán még élvezte is a helyzetet.
- Ugyan uram, én nem szoktam csalni csak piszok jó játékos vagyok. -kacsintott majd nemes egyszerűséggel lepuffantotta.
Mi? Ezt meg hogy? Honnan szerzett fegyvert? Megáll az ész! Kissé megijedtem de mikor tudatosult bennem, hogy nem én kaptam azt a golyót hamar túltettem magam a dolgon. Hobiék odajöttek hozzánk és a főnök a bent álló döbbent férfiak felé fordult.
- Nos így jár az aki velem akar baszakodni! -mutatott fegyverével a csurom véresen fekvő hapsira- Állítja még valaki, hogy csalok a játékban esetleg tisztességtelenül játszom? -emelte meg hangját határozottan. A teremben néma csönd uralkodott.- Én is így gondoltam. Ha még egyszer ilyesmi előfordul nem érdekel ki az, mérget vehet rá, hogy kurvára kinyiffantom! Tanulja meg mindenki, itt én vagyok a főnök, Busan az enyém! És ami az enyém azt nem tűröm, hogy elvegyék tőlem. Világos!? -ordította.
Mindenki elkezdett igenelni, bólogatni és a helyiek meghajoltak előtte. Belenyúlt zakója zsebébe és egy jókora köteg pénzt vett elő amit csak úgy kisujjból az asztalra dobott.
- A következő körre a vendégeim. Menjünk!
Ránknézett és mind a négy fiú bólogatott, én meg se mertem mozdulni. Megragadta alkaromat és nem túl erősen de határozottan kihúzott az épületből. Kint belökött magaelőtt a limuzinba és elindultunk.
&&&
A villába érve az összes belső ember rejtélyes módon elszivárgott, csak én voltam ott és persze a nagyfőnök. Mérges voltam, nem ez túl gyenge jelző, majd szétbaszott az ideg! Igen ez már helyes. Hogy volt képes ezt tenni velem!? Mintha egy kurva kibaszott tárgy lennék amit csak úgy feltehet tétnek egy rohadt kártyajátékban! Arra nem gondolt, hogy én mit akarok, hogy mi lesz velem ha nem ő nyer!? Mondjuk hülye vagyok, ez miért is érdekelné(?) magasról leszarja mivan a fogjaival. Ő egy lelketlen gazember, egy gátlástalan maffiafőnök. Hogy élhetnek ilyen emberek a földön? Nem értem. Dühösen vágtam le magam a kanapéra, az se érdekelt ha emiatt újra a fagyasztóban kötök ki. Lerúgtam magamról azokat a kényelmetlen cipőket és kihajítottam a nyitott teraszajtón. Leszarok mindent! Tudja csak meg mennyire mérges vagyok rá.
