Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

6. rész

A kórház egy olyan hely ahová nem szívesen jár az ember. Olyan hervasztó és halálos a légkör. Mindenfelé nővérek, orvosok szaladgálnak és betegek jajveszékelését hallani. Itt ülök anya mellett az onkológiai osztályon a világ talán legkényelmetlenebb székében. A seggem már olyan szinten elzsibbadt hogyha most valaki seggbe rakna nem érezném.

Két nap telt el az éttermes kis "osztálytalálkozó" óta és szerencsére nem történt semmi. Leszámítva egy kisebb nézeteltérést ami az egyik indiai és thai ügyfél között alakult ki. Szerencsére hamar megoldódott a dolog, mégpedig úgy, hogy az indiai csávó nemes egyszerűséggel lepuffantotta a másik faszit. Igazán filmbe illő jelenet volt, tele adrenalinnal. Mei megriadt a dolgotól, de szerencsére se SeoJun sem a vendégek nem torolták meg enyhe sikolyát. Engem különösebben nem hatott meg a dolog, hiszen jóformán a filmek 98%-a erről szól, plusz a való életben is valahogy így működik a dolog. És nem mellesleg láttam már ilyet.

- Han SoRa, kérem fáradjon be!

Gondolataimat egy hozzánk sétáló nővér zavarta meg, aki megragadva anya karját elkísérte az orvoshoz. Természetesen vele tartottam de a kórterembe már nem engedtek be. Amit rohadtul nem értek miért, hiszen infúziós kezelést kap és nem sugárzásost. De nem akartam magamból kikelve ordítozni és anyát idézve amcsi stílusommal káromkodni, nehogy leromboljam anyám tiszteletbeli hírnevét amit tanárként szerzett. Megvártam amíg az orvosa megengedi, hogy bemenjek hozzá.

&&&

Hát ez a kemó valami borzasztó! Már itthon vagyunk, már másnap reggel kiengedték anyát a kórházból, hiszen pihenni itthon is tud. Plusz sokkal jobb és nyugisabb környezet ez, mint odabent. Szerencsére SeoJun jó főnök és barát is így mikor megtudta miért kértem ki a pénteki napomat kiadta az egész hétvégét, hogy segíthessek anyának. Szinte mind a két napot a fürdőszobában töltötte, hányással. Hát igen ez a dolog megegyezik a filmekben látottakkal. De mikor nem a wc csészébe hajolva volt akkor filmet nézett velem és a jövőheti tananyagot és dolgozatokat állította össze. Persze próbáltam lebeszélni, hogy munkába menjen de anya és a makacssága... kibírhatatlan! Bár egésznap mosolyog és kb tíz percenként elmondja mennyire jól van és a hányás és a gyengeség csak mellékhatása a kezelésnek én tudom, hogy mennyire megviseli ez őt. Hiszen látom rajta!

Vasárnap este van és épp a tv előtt punnyadunk. Rávettem anyát, hogy nézze meg velem a Twilight film paródiáját. De mivel ez a vámpíros dolog nem az ő világa folyamatosan beleköt a filmbe és kritizál, szinte mindent. Amin jobban röhögök mint maga a műsoron. Pont az a rész megy mikor "Edward" áll "Bella" felett és nézi ahogy alszik aztán rászakad a csajra kb az egész ház.

- Ekkora baromságot! Ha ennyi törmelék esne rám már rég halott lennék! És az a D-vitamin hiányos pasi is, miért nem segít szegény lánynak? Állítólag ő a végzete és hagyja, hogy a tető agyonnyomja?

- Jaj anya hiszen ezért paródia. Ha segítene neki akkor abban mi lenne a vicces?

- Ez egy baromság nem paródia. Ilyen nincs is.

- Persze, hogy nincs ezért is vicces. Anya, neked nincs humorérzéked. -kapcsoltam el másik csatornára.

- Már hogyne lenne de nem ilyen marhaságokhoz. Ez nem vicc inkább csak kínlódás.

- Jó akkor válassz te filmet. -adtam át a távirányítót- Addig hozok popcornt. De nehogy valami romantikus szart válassz, tudod azt mennyire utálom? -kiáltottam már a konyhából.

Mire visszaértem naná, hogy valami ízig-vérig romantikus doramat nézett, Lee MinHoval a főszerepben. Anya odavan a pasiért, bár nem értem mit csipáz annyira rajta. Igaz nem rossz csávó, de nem igazán tud színészkedni. (Na ezért a sok fan most tuti megölne) Összvissz két arcot tud vágni. Az egyik egy kisgyerek akitől elvették a kedvenc csokiját, a másik pedig egy szorulásos jegesmedve aki egy igazán szúrós kaktuszra ült. Gondolom ez lehet a szomorú arca. Vagyis én tuti szomorú lennék ha egy rakás kaktusz tüske állna bele a seggembe.