* ... -Hozd be a lányt! -parancsolja fennhangon.
Egy erős kéz megragadja fájdalmakkal teli testem és felrángat a földről. Sikítanom kéne, ordítani, kapálózni... de meg se nyikkanok. Néma csendben hagyom, hogy azt tegyenek velem amit akarnak. S miért...
Arra ébredtem, hogy a nap a szemembe tűz. Azonnal felpattanok ágyomból hiszen sosem aludhattam még ilyen sokáig, már hajnalban tettre készen kellett állnom. Körbenéztem és meglepett mikor egyedül találtam magam a szobában. Hol van Mei? Az ajtóhoz siettem, hogy megkeressem őt, nehogy valami baja legyen, de naná hogy zárva van. Miért is ne. Belerúgtam a faszerkezetbe ami rossz ötlet volt mert azonnal sajogni kezdtek lábujjaim. Félig szomorúan félig pedig dühösen sétáltam vissza az ágyhoz. Ekkor megragadta a figyelmemet egy ott heverő papírfecni. Ez meg hogy került ide? Lassan felemelem a lapot amin egy üzenet áll.
*18:00-ig maradj a szobádban, semmilyen körülmények között ne gyere ki! Amint hatot üt az óra vedd fel a ruhát ami a sarokban hever és menj le a dolgozóba! Semmi más nem lesz a dolgod csak ülsz és hallgatsz. Világos!? Ezúttal nem szólalhatsz meg akármit mondanak vagy hallasz! Csak bólogass és mosolyogj. Ha megszeged a szabályt HALOTT VAGY!*
Hm, milyen rendes. Szuper újabb gengszterek jönnek ide, ki tudja milyen illegális üzletkötési szándékkal. Kezdem ezt már nagyon unni!
Még csak délután van de már halálra untam magam ebben a nyamvadt szobában, itt semmit sem lehet csinálni. Ennél még a robotmunka is jobb. Itt nincs más csak a nyomasztó csend és az egyre zavarosabb gondolataim tárháza. Jobb ötlet híján az ablakon bámulok kifelé, hátha sikerül meglesnem kik is fognak ma idejönni. Mivel már nincs rajta rács -megjegyzem fogalmam sincs miért- könnyebben kilátok rajta. Megtehetném, hogy lazán, csak úgy kisujjból kinyitom és kiszökök rajta de mivel a harmadik emeleten vagyok és egy rohadt létra vagy bármilyen kapaszkodó sincs az ablak mellett és mindenbizonnyal Pókember sem vagyok, nem jutnék le innen élve. Max kötelekkel de az nekem nincsen.
Lassan hat óra lesz, végre. De ezzel együtt a bennem lappangó aggodalom kezd egyre inkább felszínre törni. Zavaros gondolatok váltják egymást elmémben amikkel egyre több okot adok magamnak az izgalomra. Vajon miért nem mehettem le egésznap? Kik azok akiket JeongGuk idehívott? Miért nem szólalhatok meg egyszer sem? És hol van Mei? Kezdek nagyon kiakadni! De mivel tíz perc és idő van nem pánikolhatok. Kezembe veszem a ruhát amit ki tudja ki hagyott itt nekem és öltözni kezdek. Az ablaküvegben nézem meg magam, lusta vagyok elmászni a fürdőig, és őszintén be kell valljam igazán tetszik ez a kis darab. Legalább nem kurvás, nem azt üvölti „Gyere dugj meg bátran cimbora!” hanem tényleg aranyos, azúrkék színű ruha.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jó az ízlése annak aki megvette vagy kibérelte vagy csak simán ellopta. Mikor már teljesen késznek érzem magam az ajtóhoz sétálok és várom, hogy kinyissa valaki. Amint kereken hatot ütött az óra kattant a zár és az ajtó kinyílt. Egy zsebre dugott kézzel álló Hobi jelenik meg látóteremben és egy zseblámpához hasonlító tárgyat nyom a kezembe.
- Ez meg mi? -pillantok rá érdeklődve.
- Sokkoló. -na ez meglepett.
- A-ha... És ezt azért adtad mert? -nézek rá kérdőn.
