Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

22. rész

Már másnap "munkába álltam" nehogy Mr. Közömb ismét porbatiporjon miatta. Bár még fájtak bordáim és a hátam is, de inkább nem törődtem vele. Legalább a rám bízott feladatok elterelik a figyelmem az egyre kattyosabb gondolataimról. Mei még aznap este bejött hozzám ahogy magamhoz tértem. Rögtön kifaggattam róla Taehyung bántotta-e amíg oda voltunk, de megnyugtatott, hogy egy ujjal sem ért hozzá. Ami be kell valljam teljesen ledöbbentett. Örültem neki de furcsáltam is egyben. Tae egyáltalán nem úgy néz ki mint aki hagyna elúszni egy ilyen lehetőséget főleg úgy, hogy a főnök nincs a közelben. Végülis teljesen mindegy miért a fő, hogy Meinek nem esett baja.

Most éppen a konyhában vagyunk egy alapos feltörlés után. Jimin visszatért régi énjéhez és egésznap a hülyeségeivel traktál, de hál' Isten nem csak engem hanem rabtársamat is. Mivel Mei látta, hogy miként is beszélünk mi egymással már ő is vissza-visszaszólogat neki, hogy hagyja már abba. Persze nem úgy ahogy én, hogy elküldi a kurva anyjába, Mei maradt a finom, kedves változatnál. Még mindig sok benne a félelem hiába mondogatom neki, hogy ne féljen vagyhogy én majd megvédem, ő még a jobb félni mint megijedni zónában van. Én már nagyon régóta nem félek. Sem itt lenni, sem JeongGuktól és a rájövő öt perceitől sem. Igyekszem nem törődni vele és úgy tenni 1-1 beszólásnál mintha meg se nyikkant volna. Hallottam valahol, hogy ez az egyik legnagyobb fegyver a másik ellen nem pedig a pisztoly, nos az majd kiderül.

Hirtelen Taehyung ront be a konyhába és megszokott nem törődöm semmivel stílusával, minket figyelembe se véve a hűtőhöz sétál. Meit elnézve nem tudom hova tenni reakcióját, mintha zavarban lenne tőle. A fekete hajú egy csokit vesz ki az egyik fiókból majd fogaival széttépve a csomagolást egy jókorát beleharap. Hát most tényleg úgy néz ki mint egy édességet falatozó kisgyerek. Eskü még nyammogott is. Nahát a kis eszelős ilyet is tud? Miután kb fél perc alatt bepuszilta a csokit mint aki jól végezte dolgát elégedetten hagyta el a helységet. Mei, Jimin és én egymásra néztünk majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Fura egy barátaid vannak neked. -paskoltam meg Jimin vállát.

- És még nem láttál semmit. Látnád mikor berúgnak, óh atyám. -csapott homlokára- Legutóbb egy ilyen bebaszós estén amnéziásra ittuk magunkat.

- Az igen. Azt meg hogy csináltátok?

- Kevertük a piákat és mindenbe öntöttünk sojut. Az rendesen odabasz az biztos, ja meg tök olcsó is. -vont vállat.

- Hát nem is tudom -néztem végig rajta- nem igazán tűnsz egy válogatott alkoholistának. -erre Mei is felkuncogott.

- Mert csak a kispadon ülök. Egyébként nem szoktunk inni csak tényleg ha nagy eseményről van szó. Utoljára a főnök születésnapján csókoltuk be a földet.

- Mikor volt?

- Lassan három hónapja, Szeptember elsején. Áh de látnod kellett volna. -nevetett fel az emlékre- Én és YoonGi a kertben ébredtünk fel, Nam a pincében volt bár azt ma sem tudjuk miért, Jin az asztal alatt feküdt, Tae és JeongGuk pedig a tetőn voltak. -röhögött.

- A tetőn? -szólalt fel most először Mei.

- Ja.

- Hogy kerültek a tetőre? -pislogtam rá értetlenül.

- Hát nem igazán emlékszem. -túrt bele hajába- Azt tudom, hogy JeongGuk nagyon hamar bebaszott, már négyre totál k.o. volt. Taehyungot sem kell félteni etéren, ők ketten minden idióta faszságban benne vannak szal' ez nem igazán meglepő. Az még megvan, hogy JeongGuk azt képzelte magáról, hogy ő a világ ura. Üvöltözött is. -hm, meg sem lepődöm- Aztán Tae mondta neki, hogy ezt mindenkinek tudnia kéne. Gondolom felmentek a tetőre, hogy közöljék, ő tényleg a világ ura. -vont vállat.