Híd [Harry Potter szösszenetek]

28. Körséta Fenwick módra

A napok teltek-múltak, egy hétté váltak, és ahogy a Halloween eljött, olyan gyorsan el is múlt.

- Tizenkét éve - sóhajtotta Lily, miközben az ünnepi dekorációt szedegette le.
James segített párjának benne, felelni ugyan nem felelt, csak az orra alatt hümmögött.

A haláluk tizenkettedik évfordulója, bár Harry születésnapja jobban megviselte mindkettejüket. Az ünnepek elmúltával így is volt, ami megterhelje a levegőt, hiszen a vendégszobájuk eszméletlen lakója még mindig nem ébredezett.

* * *

A felvilági Godric's Hollowban a közösségi összeröffenések újabb indokát - azon kívül, hogy az ottaniakat három dolog is összetartotta- Gilderoy Lockhart professzor órái adták. A tanerő ugyanis amióta elengedett egy kaltikányi vérmes tündérmanót az órán, nem tanított, hanem a műveiből adott elő részleteket. A két P betűs család kicsit bennfentesnek is érezte magát, mert az órákat látták a saját Tükrükben, Benjy és Marlene viszont nem. Ed ugyan látta, hiszen Susan a rokona volt, de a professzor a hugrabug-hollóhát óráin másként színészkedett. A különbség Harry James Potter volt, akit a griffendélesekkel tartott óráin mindig felkért a szörnyeteg szerepére.
Már Lily is mulatott rajta, hogy fia rendszeres fellépő az órákon, de nem volt könnyű idáig eljutnia.

Aznap pedig ismét egy órára vártak. Lily nem tudott jól aludni, mert valami igen nyomasztotta őt. Azt gondolta vagy inkább csak remélte, hogy fia nem fog részt venni ezeken a rémes alkalmakon, de mivel részt vett, eleinte nem tudta hová tenni a dolgot. Két okot látott: az egyik, hogy fia tényleg Jamesre ütött és kereste a figyelmet, a másik hogy készült valamire, amihez kellett a professzor.
Gyanúja be is igazolódott.

- Mirtill nem változott semmit az évek alatt - jegyezte meg könnyednek szánt hangon Marlene, miközben bodzás limonádét kortyolt a Potter-lak teraszán.

A nő már túl volt az aznapi önkínzáson, azaz a délelőtti programja szerint Siriust nézte a Tükrében. Legalább is nézte volna, ha látott volna valamit, de a merengője valamiért teljesen megkergült. A Roxfortot mutatta, ahogy Ron légybonbonnal etette Makeszt, a patkányát. Feljegyezte mit látott, majd úgy döntött, nem foglalkozik tovább azzal, hogy miért kell a Weasley családot néznie. Úgy gondolta, valószínű Prewették tréfás kedvükben voltak és kicserélték a sajátjukra az övét.

- Hát nem! - kuncogott Lily. Jól emlékezett rá, hogy ők is sokat jártak abba a vécébe, amelyben a kísértetlány élt, hallgatták a történetét, ami újra és újra ugyanaz volt. Elbújt a csúfolói elől a mosdóba, majd mikor már elcsendesült, valaki meglátogatta. Az illető valami kitalált nyelven beszélhetett, és mivel azt gondolta rajta csúfolódik, el akarta küldeni. Utána ugrott egyet a történetben, és mivel az utolsó mondatokra már sikerült elvégeznie a lányoknak a dolgát, csak menni akartak. Vagy menekülni. Úgyhogy a történet mindig azzal zárult, hogy ezért lakik ő, Mirtill abban a bizonyos vécében.
- Bár mostanában sokkal elviselhetetlenebb - folytatták róla a csevejt-, mert állandóan elárasztja az összes vécét. Hermione szerint persze, az én fiam nem jár abba a vécébe. Lily nem is tudta, mekkorát téved ezzel.
- Nem értem, hogyan tudja ezt megtenni, hiszen szellem.
- Hóborc is mindig rendetlenkedett - vetette ellen Lily. - Ahogy emlékszem. Viszont Mirtill... Sosem kérdeztem meg, ő hogyan vagy miért lett kísértet. Pedig meg kellett volna. Mi csak úgy felbukkantunk itt Jamesszel.
Lene bólogatott, ismerte ő is váratlan megjelenésük minden részletét. Az eredetit és a humoros változatot is.
Utóbbit James találta ki, amelyben többek között szerepelt Féregfark és Voldemort kiparodizálása, egy hatalmas örvény, amely minden ruhát letépett róluk, és a többi. Csak James képzelete és ízlése szabott határt a történetnek, amelyen mind jót nevettek, az előadásban pedig Fabianék szívesen segédkeztek.