Híd [Harry Potter szösszenetek]

22. "Légyszíves"

Feltétel nélkül szeretni, félmosollyal semmibe meredni...

Nem mondható el a Potter házaspárról, hogy ez a nyár csak pozitív meglepetéseket tartogat számukra. A Dursley házaspár Harry minden csomagját elkobozta, és a lenti gardróbszekrénybe zárta. Mi több, odáig is elmentek, hogy a fiú gyönyörűséges hóbaglyát, Hedviget is kalitkába zárták, ami, őszintén, felért egy állatkínzással. Ennek az állat hangot is adott, hangosan huhogott állandóan. Potterék számára úgy tűnt, hogy rokonaik semmit nem vesznek figyelembe, ha unokaöccsük sorsa kerül szóba. Minden eszközt megragadtak rá, hogy kifejezzék az ifjú Potter, illetve a varázsvilág iránt érzett erős gyűlöletüket.

Lily és James így is elég ócskán érezték magukat emiatt, többször is önmagukat vádolták, hiszen, ha nem haltak volna meg, most ők nevelhetnék Harry-t, és mindez meg sem történne. De az önvádolás időszaka lejárt, tudták azt is, hogy a fiúnak így kell boldogulnia. Egyetlen dolgot azonban furcsálltak. Hedvig híján, akiért ugyan mindkettejüknek fájt a szíve, Harry nem tudott levelet küldeni, de nem is kapott egyetlen egyet sem.

Pedig mindketten azt gondolták, hogy a barátai, Ron és Hermione is írni fognak neki. Mégsem érkezett egyetlen küldemény sem a számukra. „Valami készül", mondogatták maguk között, és Jamest valami emészteni is kezdte. Nem tudta még szavakba önteni, de arcára többször is kiült aggodalma. Barátaik sem segítettek ezen, semmitmondó megjegyzéseikkel („Ez képtelenség." - Marlene, „Nem hiszem el, hogy ezt hagyják" - Benjy) inkább a szülők idegeire mentek.

Egy új nap virradt fel, méghozzá Harry tizenkettedik születésnapja. James nem tudta, mi keltette fel korán, így kényelmesen, minden gondját elfeledve hatalmasat ásított, aztán kinyújtózott az ágyon. Megölelte szerelmét, majd izgatottan a fülébe súgta a tényt: Harry születésnapja érkezett el.

- HOGY MERÉSZELED MEGFENYEGETNI DUDLEY-T?! - bömbölte valaki. Lily nyögve, de mint a rugó pattant ki az ágyból, és az ablakhoz lépve kinyitotta azt, majd kihajolt rajta. Úgy hangzott, mintha Vernon bácsi a közvetlen közelben lenne, a fiatal nő így őt kereste a tekintetével, de csak barátait fedezte fel. Fabian éppen Gideont ugratta a kertben, mintha valamilyen jelenetet játszottak volna el. - Á, jó reggelt Liliomszál! - kiáltotta fel az idősebbik Prewett iker, szélesen mosolyogva és integetve.

- Reggelt! - intett vissza, nem túl barátságosan. - Felkeltettetek a legszebb álmaimból! - kiáltott le nekik, majd férjéhez fordulva hozzátette - Prewették.

- Mit üvöltöztök Dursley hangján? - kiáltott le nekik ő is.

- Vernon megint alakított! - ezúttal egy női hang, Marlene felelt, és intett nekik, hogy menjenek le.

- Lemaradtatok a reggeliről... - fogadta őket Benjy, de eléjük tett egy-egy hatalmas bögre kávét, így Lily már nem akarta őket kinyírni sem. Utálta, ha felébresztik.

- Reggeliztek, Petunia pedig tömte azt a disznó fiát - kezdett bele Lene-, jajj ugyan már! Tényleg úgy néz ki a fiú, mint egy malac. Szóval... Dudli-nudli ráparancsolt Harry-re, hogy adja oda neki a szalonnát, mire Harry azt mondta, elfelejtetted a varázsszót.

James felnevetett erre. Nem semmi fia van!

- És erre elszabadult a pokol... - forgatta a szemét Lene, majd Fabian vette át a szót. A mesedélelőttöt az dobta fel, hogy a fiúk újra eljátszották, mi történt. Benjy volt Dudley („Miért én?! - húzta el a száját), Gideon volt Vernon („Imádom ezt az embert! Semmi humora nincs!" - gúnyolódott), és Lene pedig Petunia volt. Nem volt elragadtatva tőle, így a szőke hajú nő dúlva-fúlva vállalta a szerepet. („Ez az Lene! Tökéletes Petunia vagy, csak egy kicsit több ridegséget!" - cukkolta őt Gideon.) Az esemény végére mind jót nevettek, Harry hangjára azonban Lily felfigyelt.