Híd [Harry Potter szösszenetek]

21. Dumbledore professzor árulása és egy meghívás

- Szóval a kő megsemmisült? - kérdezte végül Ron. - Flamel meg fog halni?

- Igen, de Dumbledore úgy gondolja - hogy is mondta? -, "a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete".

- Mindig mondtam, hogy nincs ki mind a négy kereke - csóválta a fejét Ron, és látszott rajta, hogy büszke rá, milyen bolond kedvenc igazgatója.

Lily és James tekintete összekapcsolódott, és a fiatal nő szemében mintha fájdalom csillant volna. Ő maga sem tudott rá magyarázatot adni, hogy miért volt így, ezért egy mély levegőt vett, és közelebb húzódott párjához. Talán kissé paranoiás lett a harmadik emeleten történtek után, de miután Harry a gyengélkedőre került, úgy érezte elég egyetlen pillanatra nem odafigyelnie, és máris történhet valami baj.

Az elmúlt időszakban átrágták magukat Jamesszel az egész Bölcsek Köve-mizérián. Egyikük sem tudta elképzelni, hogy Dumbledore ne tudja Voldemort célját, szerintük mégis hagyta a dolgokat így megtörténni. És annak ellenére, hogy egykori igazgatójukat nagyon szerették, a lelkükben még mindig tüske volt emiatt.

- Na és veletek mi történt? - kérdezte Harry.

- Hát, először is szerencsésen átjutottam a tűzön - fogott bele a történetbe Hermione. - Magához térítettem Ront - ez eltartott egy darabig. Aztán együtt elindultunk a bagolyházba, hogy üzenjünk Dumbledore-nak, de már az előcsarnokban összefutottunk vele. Tudott a dologról, és csak annyit kérdezett: "Harry utánament, igaz?" Azután rögtön felrohant a harmadikra.

- Talán ő maga akarta, hogy közbeavatkozz - ráncolta a homlokát Ron -, és azért küldte el neked az apád köpönyegét.

A szerelmespár behunyta a szemét, James pedig lassan fújta ki a levegőjét. A fia kis híján meghalt, és tizenegy éves létükre ők is úgy gondolják, az öreg varázsló szándékosan nem avatkozott be az események menetébe, csak a legvégén. James kicsit úgy érezte, elárulták. Furcsa, hiszen egykori Tekergő-társa, Peter is cserben hagyta őket, és az ő tettével összemérve Dumbledore-é cseppet sem jelentős. A lelkébe szúró fájdalom viszont nemcsak ezért jelentkezett - legszívesebben rászólt volna a fiára, hogy a Roxfort igazgatója nem tett volna ilyet, azonban most nem érezte tőle hitelesnek magát. Valami ilyesmit forgattak ők is a fejükben. Ezért csendben maradt, csak közelebb húzta magához Lilyt.

- Szép dolog! - csattant fel Hermione. - Úgy értem, ha tényleg szándékosan rendezte így a dolgot, az elég szörnyű... Bele is halhattál volna!

- Legalább ennek a lánynak van esze... - sóhajtott fel Lily - és józan ítélőképessége. Hála az égnek, hogy összebarátkoztak ezek hárman.

- Nem szörnyű - felelte töprengő arccal Harry. - Fura egy ember az a Dumbledore. Azt hiszem, csak meg akarta adni nekem a nagy lehetőséget. Nem hinném, hogy sok minden titokban maradhat előtte, ami az iskolában történik. Szerintem nagyon is jól tudta, hogy miben törjük a fejünket, és ahelyett, hogy megakadályozta volna, mindig egy kicsit segített nekünk. Az sem volt véletlen, hogy elárulta nekem a tükör titkát. Talán úgy gondolta, hogy jogom van szembenézni Voldemorttal, ha tudok...

James felvont szemöldökkel nézett szerelmére, míg Lily ajkait egy döbbent nyögés hagyta el.

- Összesen 11 éves! Akkor miért nem árulta el Harrynek, hogy miért kellett meghalnunk? - fakadt ki dühösen. - El kellett volna mondania neki, hogy Voldemort miért vadászik rá, mint soha semmi másra!