Fallin' like the Stars

1. Miss New York

A nevem Chloe Dowen, húszonkilenc éves vagyok és New Yorkban élek.

Újságokba írok, turisztikai felfedezéseket és élményeket különböző helyekről. A munkám miatt sokat utazok amit az otthoniak nem igazán szeretnek így meglehet hogy ez az utolsó utazásom mielőtt más cikkek írásával leszek köteles foglalkozni. Ezért a mostani két hetes utazásom minden pillanatát meg akarom élni és élvezni akarom, ha már Madagaszkárig eljutottam. Eddig mindig minden tökéletesen ment. A szállásom most egy kisebb partmenti apartman lenne. Lenne ha ez az idegen barista, recepciós férfi nem ellenkezne velem és megértené az angol nyelvet amivel próbálom neki elmagyarázni hogy nem egy erős koktélra van most szükségem...még, hanem az apartmanom kulcsára hogy lepakoljam a bőröndjeim és lezuhanyozzak a több órás repülőút után.
-Komolyan nem ért maga egy cseppet sem angolul? Ne csinálja már.-nyavajogtam.-Szál-lás.-bontottam szét artikulálva a szavakat.-Érti? Nem? Apartman?-mutattam a kezeimmel egy kis házikót de ő továbbra is vigyorogva valami alkoholt mutogatott nekem.-Nem! Nem inni akarok hanem a lefoglalt apartmanomba jutni!
-Manana trano fonenana eto ilay ramatoa, ry zalahy.-hallottam meg magam mellett egy férfi hangját. A fejem oldalra kaptam ahogy megpillantottam őt.

Hirtelen az eddig értetlen recepciós egy kulcsot lebegtetett meg az orrom előtt.
-Oh, végre. Köszönöm.-majd a férfi felé fordultam.-Mit mondott neki?
-Azt amit eddig maga is. A szállására szeretne eljutni.-mosolygott rám és volt valami a mosolyában ami szörnyen szívdöglesztő volt.
-Maga angol?
-Amerikai, pontosítok. Bár lehet az akcentusomon már ezt nem hallani annyi brit turistával volt eddig dolgom.
-Kicsit megkopott de nem rossz.-mondtam egy mosollyal.
-A nevem Ari. Ari Levinson.-nyújtotta felém a kezét. Én pedig kezet fogva mutatkoztam neki be.
-Chloe. Chloe Dowen.
-Maga perfekt amerikai, honnan jött?
-New Yorkból személyesen.
-Kegyetlen város.-elnevettem magam ahogy ezt kimondta.
-Nekem nem kell bemutatnia.
-Bír rendesen itt levegőt venni? Mármint gondolom mekkora felüdülés ez a hely a tüdejének hogy friss levegőhöz jut.
-Oh, ha most arra akar célozni hogy a hirtelen oxigénváltozás kockázattal járhat akkor ne aggódjon, egészen hozzászoktam már ehhez.
-Sokat utazik?-faggatott.
-Eddig sokat utaztam igen.
-Csak nem kalandvágy?
-Inkább munka és utána kaland. De ha megbocsájt most megkeresném az apartmanom hogy lezuhanyozzak. Ha tudni akarja ez nem a szmog amit érez rajtam.
-Ha megnyugtatja nagyon édes illata van. Vigyázzon vele mert a bogarak ezt kifejezetten imádják.
-Most megakar ijeszteni?
-Nem áll szándékomba.
-Nem úgy éreztem a megjegyzését most.
-Arra céloztam hogy nagyon jó az illata de a bogarak az első öt percben a ruhája alá fognak mászni ha megérzik.
-Hát Mr. Levinson én akkor se maradok büdös ha megtámadnak a rovarok és bogarak. Most pedig ha megbocsájt...
-Elkísérem a szállására.
-Megtalálom.-mondtam határozottan.
-Biztos benne? Nem venném a lelkemre ha eltévedne. Nem véletlen idegenvezetőkkel szoktak a turisták is csak közlekedni ezen a területen.
-Csak nem szabadulok be egy őserdőbe.
-Soha se tudhatja mivel találja szembe magát.
-Megint a bogarakkal jön?
-Oh azok még ártatlanok. Látott már fosszát?
-Hogy mit?-néztem értetlenkedve.
-Hogy érkezett maga ide? Nem is tájékozódott hogy milyen veszélyek leshetnek magára?
-Maga is a sorba van? Mert akkor egyet kipipálhatok a listán.
-Veszélyes lennék? Ennyire szívritmuszavart okoztam magának?
-Nekem? Most ugye ezt maga se gondolta komolyan?
-Akkor legyen Miss New York. Menjen csak.-adott utat ahogy én a büszkeségemmel elindultam.-De ha a csontvázát megtalálom akkor én előre szóltam.-megálltam. Most komolyan beszél? Csontváz? Milyen csontváz? Visszafordulva rápillantottam ahogy ott állt a búvárfelszerelésében.

-Maga is él még!-vágtam hozzá.
-Hány éve is élek itt? Tízenöt? Igaza van elég fosszíliának számítok már de még én nem csontokban fekszek valamelyik fa aljába.
-Maga most nem csak szivat?
-Úgy nézek ki?
-Elég bohócos kinézete van.
-Hogy mi?
-Tudja. Bohóc. Ilyen őrült figura piros orral...
-Tudom mi az a bohóc Miss New York.
-Megtenné hogy nem szólít így? Chloe a nevem.
-Hívjam pázsitnak? Elvégre a neve fiatal zöldet jelent. Micsoda véletlen hogy még a neve is illik ebbe a környezetbe.-ez a férfi az első benyomás után mégis inkább bolondnak néz ki mint egy normális férfinak.
-Hahaha marha vicces.-indultam el idegesen a homokba mikor hallom hogy újra utánam kiabál.
-Miss New York! A 6B apartman erre van.-mutatott az ellentétes irányba.
-Tudtam.-morogtam ahogy elindultam a helyes irányba ahogy a hatalmas homokba szinte bírkóztam a böröndömmel ami az istennek sem akart megmozdulni.-Anyád úristenit gyere már!-morogtam mire hirtelen kikapták azt a kezemből.-Mi a...?!
-Induljunk.-ment előttem Mr. Levinson a bőröndömet a kezében cipelve. Oly könnyedén vitte mintha nem a fél ruhatáram lenne belecsomagolva.-Siessen nehogy véletlen út közben a fején egy vörös vari kössön ki. Nem viselném el ha megzavarná a nyugalmat az őrült kiabálásával.
-Vörös vari? És...őrült kiabálásom? Hé maga....!
-Vigyázzon mit mond mielőtt magára hagyom.-csendbe maradtam. Így követtem Mr. Levinson lépteit a homokba ahogy egészen a szállásomig kísért.

Belépve a kis faházba a bőröndöm a szobába helyezte. Körbenézve nem is volt olyan rossz a szállás mint képzeltem. Nem volt nagy, de mégis hangulatos volt.
-Éjszaka mindenképp húzza be az ajtót ha nem akarja hogy vendégei legyenek az éjszaka.
-A vörös vari?
-Is.-mondta.-Komolyan mondom Miss New York. Illetve ha nem menne a melegvíz ne lepődjön meg. A tévé szintén ritkán fogja a jelet és az internet se nagyon működik erre.
-Mi? Nincs internet? De hisz....a prospektusba azt írták felszerelt a hely.
-Maguk nem tudják a technika nélkül élni az életük?
-Ez a munkám! Szükségem van az internetre.
-Hát akkor tudom javasolni hogy erősen koncentráljon nem-e öt percig elkapja a jelet. Ha szüksége van bármire is egészen vissza kell sétálnia a recepcióig. És lehet nem ártana ha bemenne a városba egy szótárért. Erre nem nagyon beszélik a maga nyelvét. Viszlát Miss New York.-hagyta el az apartmanom.
-Idióta.-morogtam ahogy néztem a távolodó alakot. Hirtelen pedig a biztonság amit eddig éreztem eltűnt. Vajon ez a férfi okozta a biztonságérzetem? Mégis...miért? Ki ő? És...ugye nem eshet bajom nélküle?

*megjegyezném hogy fordítót használok úgyhogy aki nyelvspecialistaként olvassa a sztorit, ingyen magánórákat fogadok😂❤️
A következő rész napok múlva érkezik😂❤️❤️❤️

Ha tetszett kérlek szavazzatok és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️