Fallin' like the Stars

16. Szeretem...

Imádtam a napokat élni, talán mert Ari mellett voltam. Boldogságot, szabadságot éreztem amit régóta nem sikerült New Yorkban. A rengeteg stresszt a munkámban, a családommal egy percig se könnyített az ott létemen. De itt...mindez csak egy távoli problémának néz ki jelenleg.
-Minden rendben?-hallom meg a hangját ahogy a nyakhajlatomba nyom egy csókot és egy bögre forró, gőzölgő kávéval lep meg a teraszon.
-Csak elbambultam.-jegyeztem meg ahogy egy mosollyal az arcomon vettem el tőle a bögrét. Szembe ült velem ahogy a szemei engem néztek.
-Tudod hogy bármit elmondhatsz.-tudtam. És meglehet hogy most kellett volna elmondanom neki az igazságot de nem megy. El kellene neki mondanom mennyire odavagyok a szemeiért amikkel annyira meg tud babonázni. Az erős állkapcsáért amitől annyira szexi pasis a kinézete. A határozottságába ami által én is elfelejtem mi a félelem. A hátán lévő apró kis hegre amit akkor szerzett mikor leesett a fáról. Az illatába ami oly férfias, friss. Abba ahogy minden alkalommal megcsókol mert azt érezteti velem hogy az övé vagyok. Ahogy hozzámér és felperzsel egyetlen érintésével. Ahogy figyel a testem reagálásaira. Ahogy minden alkalommal úgy vigyáz rám mint oroszlán a prédájára nehogy bárki is elvehesse tőle. A szeretetébe amit a természet és az állatok felé érez. És...még annyi de annyi minden van. De kitudom mondani?
-Szörnyű ez a kávé.-nevettem el magam ahogy megállapítottam nem Ari erőssége a kávéfőzés.
-Csináljak másikat?-kérdezi azonnal szinte ugrásra készen. Megráztam a fejem. Újra a tájba merengek de érzem a tekintetét rajtam. Felé fordítom a fejem és valóban a szemei engem néznek.
-Van rajtam valami?-nézek magamra.-Vagy miért nézel ilyen furán rám?
-Semmi.-rázta meg a fejét egy mosollyal ahogy a kávéjába kortyolt de az ő arca is elárult mindent.-Ez tényleg kurva szar.-hangosan felnevettem.-Mond hogy nem nyelted le ezt a szart.
-Csak egy korty volt de nem bízok benne hogy nem fordítja fel a gyomrom.-csendben ültünk még egy ideig, kézen fogva a teraszon ahogy a látványban gyönyörködtünk.

☆☆☆

A partra mentünk sétálni a napnyugtában. New York kezét végig az enyémmel kulcsoltam össze. Nem akartam elengedni. Féltem. Életemben először féltem mi lesz ha elengedem és többé nem foghatom meg ugyanígy. Ha nem lehetek mellette.
De ő lassan csúsztatja ki a kezeit a kezeim közül és rohan a víz felé.
-Úristen ez de gyönyörű!-mondja boldogsággal a hangjában.-Gyere Ari!-rohan be egyenesen a vízbe. Nem érdekli hogy a ruhája csupa víz lesz, élvezi az adott pillanatot.

Én pedig csak nézem őt és egyetlen egy gondolat jár a fejembe. Hogy mondjam el neki hogy totálisan beleszerettem? Az apró kis gödröcskébe az arcán mikor nevet, a szemei csillogásába, az őrülten szédítő mosolyába, az édes illatába ami oly észvesztő, az apró anyajegy seregre a jobb vállán, a kisebb hegre ami egy ügyetlen borotválkozás során került a bokájára. Abba hogy minden éjjel arra alszik el ha gyengéden simogatom őt, az őrült marveles ébresztőjére amire reggel kel. Abba ahogy képtelen egyhelyben megülni ha esik az eső mert ő menne és csak menne, hogy világot lásson. Abba....ahogy minden alkalommal Mr. Tarzannak nevez, abba ahogy rám néz, ahogy hozzámérnek a törékeny ujjai, ahogy az ajkai oly tökéletesen illeszkednek az enyémhez, ahogy a testünk minden rezzenésben eggyé lesz. Szerelmes vagyok belé....de vajon ő is így érez?
-Gyere már!-kérlel egy mosollyal és én feladtam. Gondolkodás nélkül megyek be mellé a hullámzó vízbe ahogy azonnal a karjai az enyémet kérik. Én pedig boldogan kapom el az övét ahogy magamhoz húzom. Az ajkaink azonnal eggyé válnak.

Erősen kapaszkodnak a kezei a nyakam köré ahogy a lábát összekulcsolja a derekam körül. Néz a szemeivel és....lehetséges hogy már most jobban szeressem őt mint két perccel ezelőtt?
-New York....
-Nem akarom hogy ennek valaha is vége legyen...
-Akkor maradj.-vágok a szavába.
-Tudod hogy...New Yorkba van az életem.-simít ki egy tincset az arcomból.
-New York....
-Bármennyire is imádom mindezt melletted nekem ott az életem és...
-Maradj mellettem.-simítom a kezem az arcára. Szeretném ha velem maradna. Ha mellettem maradna. És nem...nem csak egy két hétig, hónapig. Hanem egy életre. Soha senki iránt nem éreztem még így mint iránta és az őrületbe kerget a gondolat hogy valamikor elveszthetem. És ez a nap egyre közelebb és közelebb van.
-És ha ez nem működne köztünk? Mi van...ha egy idő után azt mondanád többé nem vagy boldog mellettem?
-Vágj fejbe és utána kérdezd meg újra. Mert akkor biztosan elvesztettem a maradék eszem is. Mert nem tudom elképzelni hogy mi ne lehetnénk egymás mellett boldogok.-nézi a szemeim. Szeretem őt. Kibaszottul szeretem és ez már nem kérdés tovább. Az ajkaim után hajol ahogy az egyik keze elengedi a nyakam és egyenesen a nadrágomat piszkálja. Tudom mire készül. És én biztos nem fogom elrontani a kedvét azzal hogy megállítom. Ha erre vágyik hát megkapja. Mindent megadok neki. A farkam ahogy kihúzta a nadrágomból azonnal a kezembe vettem és vártam. Vártam hogy megemelje magát és egyenesen ráüljön.
-Ah.-nyögött fel ahogy megérzett magába.
-Minden oké?-kérdezem ahogy a fenekére helyeztem a kezem. Bólintott ahogy a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Tegyél magadévá.
-Már benned vagyok. Tehát az enyém vagy.-lassan kezdtem mozgatni. Fel le és imádtam ahogy a vízben a testünk mennyire szinkronra mozog.
-Aaaah....ah...-nyögte újra és újra.
-Mond hogy velem maradsz.
-A-Ari....-lihegte.
-Elég egy igen is New Yorkom.-és én biztosra akartam menni hogy ezt halljam tőle ezért mélyebbre toltam magam. Az egyik kezem pedig a csiklóját kezdte izgatni. Tudtam hogy ilyen érzésben még nem igazán volt része.-Had halljam New York....
-Úristen el...el fogok....
-Mond ki New York.
-Basszus....igeeen....ah.....ez az.-tudtam. Elérte az orgazmusát. De engem csak egy valami izgatott fel jobban.
-Helyes, akkor ezt megbeszéltük. Mikor szeretnél hozzámköltözni?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*