Fallin' like the Stars

6. Ágynemű csere

-New York! New York!-riadok fel a hangjára.-Wow. Te aztán mélyen alszol.-nevet mellettem Tarzan.
-Hogy?
-Egy pillanatra hagylak egyedül, te meg bealszol? Nem azt mondtad hogy félsz az oroszlánoktól?-mi van? Mindent csak...álmodtam? A gitározást, az éneklést és a csókot is? Mi a franc?!
-Most...?
-Gyere. Menjünk vissza a szállásra. Erős viharfelhők érkeznek és ezt jó lenne megúszni.
-Viharfelhők?-néztem az égre de nem láttam semmit.
-A levegő megváltozott New York. Gyere.-ennyire profin kiismerte már a természetet Mr. Tarzan? Kinyújtotta felém a kezét ahogy segített felállni a földről. Azonban meglepetésemre egészen a kocsiig erősen szorította azt és nem engedte el. Kinyitva előttem az ajtót engedett, ültem be a hatalmas jeepbe. Figyelem ahogy ő is gyorsabban lépked a vezetőüléshez és ül be a kocsiba. Már indítja is a járművet és indulunk is.
-Egy pillanat...-gondolkoztam.-H-hogy lehet hogy te tudod hogy jutunk haza mikor eltévedtünk?!-figyelem ahogy egy huncut mosoly ül az arcára. Majd rám emeli az íriszkék szemeit.
-Csak te tévedtél el New York. Én mindvégig tudtam a helyes utat.
-Hogy mi van?!
-Úgy ismerem ezt a szigetet mint a tenyeremet. Lehetetlen hogy itt eltévedjek.
-D-De akkor miért nem mentünk el az áruért amiért akartál?
-Mert szerettem volna ha te fejted meg az utat.
-Akkor most hogy lesz meg az áru?-kicsit szarul éreztem magam amiért miattam elcseszte a terveit. Mégis az ő szemei nem ezt sugallták.
-Holnap hajnalba érte megyek. Ne izgulj.-olyan nyugodt. Annyira békét áraszt az egész jelleme és a teste hogy mellette az izgalmam is egy pillanat alatt elillan. Vajon ha New Yorkban találkoztam volna vele...már máshogy gondolnék rá? Meglehet hogy esélyt szeretnék vele egy randira. Vagy kettőre. Akár egy életre. Szeretem az izgalmat mégis ma féltem. Féltem hogy eltévedtünk és őt bajba sodortam. Mégis erre csak egy percig tudtam gondolni mert ő ezt megakadályozta. Ő nem fél. Szemmel láthatólag semmitől.-Ne érezd magad szarul.-felkaptam a tekintetem a hangjára.-Én élveztem a mai napot. Te nem?
-Melyik részt kellett volna élveznem?-kérdeztem vissza kicsit durcásan. De csak játszottam vele. Titokban én is élveztem a mai napot. Még ha egy része csak álom is volt.
-Oh, szóval azért vagy inkább ilyen mert nem láttunk oroszlánokat? Holnap elviszlek. Azután pedig krokodilokat simogathatsz.
-Simogat a halál. Én biztos hozzájuk nem nyúlok.-mondtam keresztbe font karral.
-Miért félsz az új élményektől?
-Nem félek. Elvégre ezért utazok és írok róluk.
-Utazol de csak az ismerős élményt éled át újra és újra. Abba mi a kaland?
-És a halál szélén járni? Abba mi a kaland? Nem meghalni?
-Valami olyasmi.-nevetett.-Régen én is ilyen voltam New York. Ha továbbra is úgy éltem volna ma már nem itt lennék.
-Miért?
-Mert meguntam volna. Mindennap ugyanolyan lenne. De ha nem félsz a kalandtól, ha belemersz vágni akkor mindennap egy új kaland.
-Mindennap ugyanazt csinálod nem Tarzan?
-Amióta itt vagy korántsem unalmas egyetlen egy napom se.-hevesen kezdett verni a szívem. Ezt pedig a hirtelen felcsendülő mennydörgés szakított meg.-Sietnünk kell.-taposott a gázra. Ahogy beértünk vissza a turista paradicsomba azonban meglepődtem mikor a kis kunyhója előtt leparkoltunk.-Gyere.
-Én visszasietek az apartmanomba.-indultam volna el mielőtt a zivatar elér minket de ő elkapta a kezem.
-Nem érsz oda.
-De. Visszaérek mielőtt...-be se tudtam fejezni már az ég le is szakadt. Mintha dézsából öntötték volna.-Úristen!-helyeztem a kezem a fejem felé takarásnak. Ő elkapta a derekam és azonnal a házhoz vezetett. Már nyitotta is az ajtót és engedett be elsőként.-Ez meg...?! Itt ilyen hirtelen jön a vihar?!-remegtem ahogy a vizes ruha a bőrömhöz tapadt.
-Így van. Váratlan és kiszámíthatatlan.-simította hátra a vizes tincseket az arcából.-Jól vagy?-kérdezte ahogy a szemei végigmértek.
-J-jól.-remegett a testem.
-Hozok törülközőt hogy megszárítkozz.
-Az jó lesz. Köszönöm.-figyelem ahogy a fürdőből egy törülközővel a kezében sétál vissza hozzám.
-Tessék.-nyújtja át nekem.-A ruhád is vizes lett. Mindjárt hozok valami száraz ruhát.
-Nem szükséges. Ha eláll az eső akkor megyek is.-néztem ki az ablakon ahonnan az eső továbbra is szakadt.
-Ez reggelig esik New York. Úgyhogy jobb lesz ha elhelyezkedsz kényelmesen.
-Hogy mi? Reggelig? Én nem maradok itt.
-Miért? Nem harapok New York.-nézem őt és nem attól van szó hogy félnék hogy bántana. Attól félek hogy én nem tudnék ellenállni neki. Az agyam egyik fele azt mondja ne is gondoljak rá ő egy ősember majd jön az agyam másik fele ami azt mondja ess neki. Ő megadja minden vágyad amire csak vágysz. Hisz rá van írva hogy ő tökéletes lehet neked.-Hallasz New York?-hirtelen felkaptam a fejem.-Ott a hálószobám. Felhúzok neked egy friss ágyneműt és aludj ott. Én alszok a kanapén rendben?
-Alszok én a kanapén.
-Nem hagyhatom hogy a kanapén aludj. Milyen Tarzan lennék akkor?-mondta egy mosollyal ahogy eltűnt a hálószobába.
-Biztos hogy jó ötlet ha itt alszok?-mentem utána ahogy az ajtóban megálltam.-Ki tudja miket művelsz te itt?
-Pont ezért cserélek ágyneműt New York.-mondta egy önelégült mosollyal. Én pedig őrülten zavarba jöttem. Az arcom piros lett ahogy a testem felforrósodott és azt hiszem...egy kicsit be is nedvesedtem.-Ugye most nem azon jár az agyad?-nevetett.
-Mi?
-Nyugalom New York. Általában egyedül szoktam mindezt csinálni az ágyamba. De nyugtass meg hogy te ezt halkan teszed.
-Én...én nem fogok...
-Helyes. Nem venném a szívemre ha pont az én házamba kellene ezt magányosan megtenned.-állt meg mellettem miután ágyneműt cserélt.-De azért tudod hol találsz rendben? A kanapén leszek. Jó éjszakát New York.-csukta be mögöttem az ajtót. Ez meg...mi volt? Most...felkért szexelni? Vagy én értem félre a dolgokat? Ez egy idióta. Idióta, bolond...mégis tökéletes egy Tarzan.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*