Fallin' like the Stars

5. Oroszlán

Nem tudok, nem a csókra gondolni. Arra ahogy az idegességem igyekezett megszüntetni ezzel az egy tettével. Most csak figyelem ahogy mellettem alszik az ülésen. Oly nyugodt.
-Megfejtetted már New York?
-Feladtam.-dőltem hátra egy sóhajjal az ülésnek.-Egy életre melletted ragadtam Tarzan.-azt hittem ezzel megijesztem de ahogy rám nézett nem ezt sugallta.
-Hát akkor hozzuk ki a legtöbbet még ebből a napból.-mondta ahogy kiszállt majd a hátsóülésen lévő pléd után nyúlt.
-U-Ugye nem arra készülsz amire gondolok?
-Miért? Szerinted mire készülök?-mosolyodott el.
-Nem fogok lefeküdni veled sem a hátsóüléseden, se máshol.
-Tehát gondolkoztál rajta?-ült egy elégedett vigyor az arcára.
-Mi?-jöttem zavarba hirtelen.-Nem! Dehogy!
-Gyere New York.-bökött a fejével hogy szálljak ki és kövessem.
-Én ki nem szállok. Biztos hogy nem.
-Miért?-támaszkodott meg a kocsi ablakánál.
-Mi van ha oroszlánok vannak kint?
-Oroszlánok?
-Hát tudod mint a Madagaszkár...
-Ugye nem a mesére gondolsz?
-Dehogynem.
-New York. Gyere.-nevette el magát.
-Nem!
-Megvédelek. Ez elég ahhoz hogy kiszállj?-nézett azokkal az íriszkék szemeivel.-Megígérem hogy nem eshet mellettem bajod.-miért is bízok én meg egy idegen férfiban aki a legnagyobb Tarzan ezen a világon? Nem tudom. Mégis kiszállok az autóból és követni kezdem. Lassan ránk sötétedik és engem egyre jobban elönt a félelem. Egy plédet terít a földre ahogy a kezében lévő kis lámpást meggyújtja.-Ülj le, mindjárt jövök.-mondta.
-Mi? Ugye nem hagysz itt?-pánikoltam.
-Megígértem New York. Megvédelek emlékszel?-nevetett ahogy visszafutott a kocsijához. Én idegesen kémleltem a tájat ami egyébként egy kevésbé gyomort rengető szituációban maga lenne a tökéletes látvány de most nem tudok erre gondolni. Nem így.-Ne izgulj már nincsenek oroszlánok.-hallom ahogy nevetve visszatért hozzám Mr. Tarzan.
-Ez meg mi?-néztem a kezében lévő tárgyra.
-Ez? Gitár. Nem láttál még ilyet New Yorkban?
-Hahaha. Marha vicces. Láttam de most ezzel mit akarsz? Ősi szellemeket idézni nem-e megsúgják az utat? Vagy...mi lesz ha felkelted a vadállatokat?
-New York, mi lenne ha picit ellazulnál? Túl agyalsz mindent tökre feleslegesen. Élvezd az életed.
-Élvezem.-morogtam.
-Úgy ülsz ott mint aki karót nyelt.
-Hogy mit mondtál?-kezdtem felhúzni magam. Mégis ő mosolyog. Én pedig elfelejtem miért is morgolódtam két perccel ezelőtt. Majd elkezd játszani a gitárján.

Van valami abban ahogy játszik. A lelkem mintha egy pillanat alatt találta volna meg azt a helyet ahova tartozni szeretne. Mindennap el tudnám képzelni ezt a megnyugtató érzést.
-Ezt a dalt....régen sokat hallgattuk apuval.-jegyeztem meg ahogy meghallottam az ismerős dallamot.
-Énekelj akkor.
-Mi?
-Énekelj New York.
-Nem. Biztos hogy nem.-ellenkeztem egy nevetés kíséretében.
-Gyerünk New York hallani akarom ahogy énekelsz.
-Nem fogok énekelni.-de hogy nem tudok ellenállni ennek a nézésnek?-Kérlek ne nézz így rám.
-Addig nem hagylak békén amíg nem hallak énekelni.
-Fahangom van.
-Maximum látunk egy oroszlánt.
-Mi?!
-Gyerünk New York énekelj. Énekelj velem.-és ő elkezdte a dalt ami oly sokat jelentett nekem. A hangja közel sem volt olyan akár a popénekeseknek mégis azonnal beleszerettem a hangjába. Én pedig csodálva figyeltem hogy ennek a férfinak nincs akadály az életében. Egy nagy levegővétel után csatlakoztam hozzá. Ő pedig azonnal abbahagyta az éneklést és minden figyelmét rám szentelte. Zavarba voltam mégis folytattam. Nem tudom hogy a dalnak hála-e de a szívembe melegség költözött. A dal végén szégyelve takartam el az arcom ahogy szinte kinevettem magam a szituáció miatt.
-Basszus ez nagyon gáz volt.
-Csodás hangod van New York.-mondta és a hangjából ítélve nem gúnyólodott rajtam. Kinézve az ujjaim között nézem ahogy a szemei engem néznek.
-Ne nézz így. Ez szörnyű volt.
-Azt hiszem...ha meg is jelent volna az oroszlán, bátran megküzdöttem volna vele csak hogy tovább halljalak énekelni.-mi a franc? Miért ver a szívem ilyen hevesen?-Nézd New York.-mutatott az égre. De még szerencse hogy megzavart mert a gondolataimba olyan dolgot tettem amit valójában nem tennék meg. Egy hirtelen mozdulattal feküdt hanyatt a plédre. Én pedig követtem. Az eget néztem ami már besötétedett felettünk. Soha se feküdtem így a puszta ég alatt. Fura érzések kavarogtak bennem. Féltem, izgultam, izgatott voltam és nem utolsó sorban biztonságban éreztem magam. Mert hittem ennek a férfinak a szavaiban mikor azt mondta mellette nem eshet bajom.-Látod milyen fényesen csillognak azok a csillagok?
-New Yorkba soha se tűntek ilyen világosnak.
-Talán csak mert nem jó helyen nézted őket.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá oldalra fordítva a fejem.
-Kérdezz New York.-nézett rám.
-Miért épp itt élsz? Miért nem vágysz a nyüzsgő nagy városra?
-Mert itt megtaláltam a nyugalmat, a lelki békém. A legnagyobb félelmem egy nap hogy nehogy leégjen a bőröm és bőrrákot kapjak.-nem tudtam nem elnevetni magam a válaszán. Annyira komolytalan mégis valahogy értem mire gondol.
-Nem félsz hogy nem találod meg itt a boldogságod?
-A boldogságom?
-A nőt akivel boldogan élhetsz.
-A boldogsághoz nem kell egy másik ember New York. De tény hogy a boldogságot felerősítheti egy partner.
-És te erre nem vágysz?
-Jön amikor jönnie kell.
-És ha soha nem jön el?
-A soha szót nem ismerem.
-Magabiztos vagy.
-Ha annyira magabiztos lennék nem félnék újra megcsókolni téged. De mégsem teszem.-az arcom hirtelen forrósodni kezdett. Hogy mit mondott?!
-H-hogy mi?
-Kibaszott édes ajkaid vannak New York. Nehezen tudok nem rájuk gondolni.-m-most meg miket zagyvál itt össze vissza?-Bár igazad van. Magabiztos vagyok. Miért is hezitálok? Francba vele, meg kell tennem újra.-fordult hirtelen felém ahogy a kezén feltámaszkodott és az ajkaim után kapott. Most viszont ez nem csak egy pillanat. Korántsem egy egyszerű puszi. Az ajkai lassú táncot járnak az enyémmel. Én pedig küzdök az első pillanatban ellene mégis a karjaim már szorosan ölelik át a nyakát. Csókol, ahogy én visszacsókolom. Nem tudom miért teszem de a szívem nagyon hevesen kalapál.-Sűrűbben kellene eltévednünk New York.
-Talán már nem is félek annyira.-nézem a szemeit amivel szinte felfal engem.
-Helyes. Mert most még nem érek rá harcolni az oroszlánokkal. Téged akarlak csókolni.-így lehet hogy a fűben elterülve csókolóztam egy Tarzannal aki abban a pillanatban mégsem volt olyan tökéletlen mint gondoltam. 

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*