Fallin' like the Stars

9. Édes pillanatok

A csók óta csak Mr. Tarzan Levinsonra tudok gondolni. Teljesen elvette az eszem. Izgatott voltam mit hoz a mai nap.
-Jó reggelt.-értem a kis reggeli kávés kis rituálém helyszínére. A pultos azonnal bólintva jelezte hogy észrevette a jelenlétem és hozza is a kávét. Figyelem ahogy készíti. De minden olyan más. Mintha nyugalom járná át a testem. Hirtelen kezek ölelnek át hátulról. Megéreztem az illatát. A nyakhajlatomba furta az arcát ahogy a bőrömnek morogta.
-Jó reggelt New York.-majd egy csókot nyomott rá. Teljesen bebizseregtem tőle.
-Szia.-mosolyodtam el az érzésre ahogy a székemmel felé fordultam.

-Te már ilyen fitt vagy reggel?-nézek végig rajta. Kibaszott szexi ősember.
-Nem tudtam aludni. Így futással kezdtem a reggelt.
-Csak nem rémálmaid voltak?-szórakoztam vele ahogy most már a szemeit rám emelte. Nem tudtam nem vigyorogni mellette.
-Szörnyen vágytam már mikor csókolhatlak meg újra.-és ahogy ezt kimondta már el is kapta az ajkaim. Nem volt vad, de az érzéstől a pillangók a gyomromba táncra keltek.-Mik a terveid mára?
-Nincsenek terveim.-tudtam hogy ez azt jelenti ő tervezett valamit.
-Remek. Mit szólsz ha megiszod a kávédat én pedig addig gyorsan lezuhanyzom? Utána elviszlek valamerre.
-Csak nem kis oroszlánt akarunk simogatni?
-Erre csak nagyok vannak New York.-hajolt újra hozzám ahogy az ajkaim súrolva azt mondta.-És itt én vagyok a legnagyobb.-nyomott egy puszit az ajkaimra és már futott is.-Várj meg!-kiabálta hátra.
-Megvárlak.-válaszoltam ahogy néztem a távolodó alakot. Mit művel ez a pasi velem? Mármint...normális vagyok én hogy egy idegen csávóval akivel nem rég találkoztam ennyire jól érzem magam és izgatott vagyok? Utoljára nem is tudom mikor éreztem ezt. Talán...
De mielőtt a gondolataimba merültem volna már meg is kaptam a kávét amit azóta a nap óta tökéletesen kapok hogy Ari elmondta a pultban dolgozó embereknek mit szeretek. Úgyhogy a kávémat is Mr. Tarzannak köszönhetem.
Nem sok idő telt el és már Ari vissza is tért hozzám.
-Jó leszek így vagy át kellene öltöznöm?
-Lehet át kellene öltöznöd. Ha így jössz nem ígérhetek semmit neked.-ahogy ezt mondta a szemei végigmértek.

-Előbújik az oroszlán éned?-humorizáltam.
-Pontosan New York.
-Remek. Alig várom hogy találkozhassak vele. Induljunk.-már csak azért se akartam átöltözni. Mert megérdemelte hogy az őrületbe kergessem. Csak remélni tudtam hogy ez nem fordítva lesz.
Fogalmam sincs hova akar vinni de én követem őt és minden mozdulatát.
-Vigyázz, hova lépsz.-figyelmeztetett ahogy segítségül a kezét felém nyújtotta amibe hezitálás nélkül kapaszkodtam.
-Hova viszel?-kérdeztem izgatottan.
-Egy tökéletes helyre.-válaszolta ahogy még mindig a kezemet fogta.
-Tökéletes helyre? Úristen csak nem valami masszázsstúdió? Mert az ágytól eléggé görcsös lettem.-humorizáltam ahogy hallom ahogy ő is elmosolyodik.
-Szerintem ez jobban fog tetszeni.-majd lassan megérkeztünk.

A lélegzetem is elállt. Létezik ilyen hely?
-Úristen ez....
-Káprázatos igaz?-nézett hátra rám ahogy lassan vonultunk a part felé.
-Az.-valóban nem találtam a szavakat.
-Ezt a partot kevesen ismerik. Szinte senki se jár ide.
-Oh, szóval ez olyan kis eldugott zugocska neked?
-Mondhatni.-figyelem ahogy a táskájából egy plédet vesz ki és a homokba teríti.-Gyere, ülj le.-nem tudtam elhinni hogy hova hozott. Valóban igaza volt. Ez ezerrel szebb mintha valami wellnes központba vitt volna.
-Milyen sűrűn hozod ide a turistákat?-kérdeztem miután helyet foglaltam. Vállat vont.-Úristen, hányan voltak itt előttem?-nevettem.
-Te vagy az első.-mondta és a szívem hirtelen a torkomba dobogott.
-Micsoda?-lepődtem meg.
-Te vagy a legelső nő akit idehoztam.-ült egyenesen mögém. Oly közel hogy kényelmesen a testének dőlhettem. A karjai gyengéden öleltek át ahogy vállamra helyezte a fejét. Volt ebben a pillanatban valami megmagyarázhatatlan. Valami hihetetlen kellemes érzés ami hirtelen egy csapásra járta át a testem.-Szeretem ezt a helyet. Itt teljesen kitudok kapcsolni és nem gondolkozok felesleges dolgokon.
-Szoktál néha gondolkozni?-kérdeztem humorosan.
-Tegnap este óta elég nehezen megy. Mit műveltél te velem?-nyomott a nyakhajlatomba egy újabb csókot.
-Semmit se tettem.-kuncogtam.
-Nem tudok betelni az illatoddal, az ajkaiddal...teljesen megszédítettél.-valahogy bele se mertem gondolni hogy mi lesz ha én visszarepülök a mindennapi életembe. Itt kell őt hagynom aki most szemmel láthatóan kihúz engem a szürke kis világomból. Nem hittem hogy ilyen hamar elrabolja valaki a szívem...főleg miután összetörték.-Min gondolkozol?-kérdezte ahogy gyengéden átölelt.
-Csak...fura lesz visszatérni innen a mindennapokba.
-Ne gondolj még erre. Élvezd velem ezt a maradék időt és...
-Élvezem. Nagyon élvezem.-vágtam a szavába ahogy megfordultam a karjai között és az ajkaiért hajoltam.
-Akkor pedig ne gondolkozz azon mi lesz.-simított ki az arcomból egy hajtincset a fülem mögé.-Mert amíg itt vagy...te az enyém vagy New York.-erre a kijelentésére pedig azt hiszem a szívem őrülten szabálytalanul kezdett verni. Kedvellek Tarzan...de istenem ne engedd hogy beleszeressek.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*