Arival kézen fogva sétáltunk egészen a kis faviskómig. Nézem ahogy a szemei szinte magukévá tesznek. Miért néz rám így? Mintha én lennék számára a legnagyobb kincs hosszú idők után. -Holnap? Holnap is elrabolhatlak? -Mindennap.-mondtam egy mosollyal az arcomon.-Nagyon élveztem a mai napot. És az a part...igazán különleges volt. -Az lett a mi kis búvóhelyünk.-simított egy hajtincset a fülem mögé. Istenem ezek az apró kis tettei olyan pillangókat mozgatnak meg bennem hogy szinte a levegő is belémszorul.-Menj és aludj rendben? -Nem hiszem hogy ezek után képes leszek aludni.-nézem ahogy a kezem még mindig fogja. Bárcsak ne engedné el. -Énekeljek neked altatót?-kérdezte egy mosollyal. -Itt is aludhatsz.-mondtam szinte gondolkodás nélkül. -New York. Ha itt maradok akkor nem aludni fogunk.-basszus! Basszus! Basszus! Én ezt most kimondtam? Komolyan arra kértem aludjon velem? -N-nem úgy gondoltam!-ellenkeztem azonnal.-Hanem arra gondoltam hogy aludhatnál a kanapén. Hisz...már késő van és sötét és... -Hazatalálok New York, nem kell féltened.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Te pedig próbálj meg aludni rendben?-bólintottam.-Olyan gyönyörű vagy istenem.-csókolt meg.-Jó éjszakát.-majd azzal a lendülettel elhagyta a kis ház teraszát. Nézem ahogy egy egy pillantásra hátra néz rám én pedig csak integetek neki. Valahogy most mégis bánom hogy elment. Itt fekszek az ágyamba de az agyam csak kattog és kattog. Ugyan már Chloe aludnod kellene! Miért gondolok mégis folyton rá? Ahogy megcsókolt ahogy hozzámért...mindez újra és újra lejátszódik a fejembe. Nem tudom lehunyni a szemem. Az éjszaka közepén az ajtómon kopogást hallottam meg. Mi a fene? Felkelve az ágyból a hálóingem magamra véve indultam meg az ajtóhoz. És ott állt Ő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szia New York.-mit keres itt? Miért ideges? -S-Szia. Történt valami?-kérdeztem aggodalommal a hangomban. -Rohadtul nem tudok aludni.-hadarta a választ.-Teljesen elvetted az eszem és csak rád gondolok. -Ari Levinson odavan értem?-kérdeztem az ajtónak dőlve ahogy őt figyeltem. -Nagyon úgy néz ki, igen.-válaszolta.-Úgyhogy....megengeded hogy megcsókoljalak mégegyszer? Utána esküszöm nem foglak zavarni alvás közben. -Gyere be.-nyitottam ki az ajtóm előtte. -Csak egy csókot kérek New York és...-én pedig a pólójába markolva csókoltam meg. -Aludj itt.-könyörögtem szinte neki. -Nem fogom tudni visszafogni magam a közeledben.-mondta centikre az ajkaimtól.-De nem is mocskolhatlak még be. Mert még küzdenem kell a szívedért. -Már elraboltad.-a szemei cikáznak az enyém között. -Ki akarod hívni az oroszlánt a barlangból? -Itt az ideje szembe néznem vele nem?-elmosolyodott ahogy az ajkaimnak esett. Én pedig képtelen voltam nem belemosolyodni a csókba. -Itt alszom.-mondta súrolva az ajkaim.-De még nem érek hozzád. -Most is az ajkaim érinted. -Az ajkaidnak nem tudok ellenállni. De....ennél romantikusabb módon akarlak magamévá tenni.-elnevetem magam ahogy ezt kimondta de megértem azt amire céloz. -Ajánlom hogy minél előbb találj ki valamit. -Igyekszem New York.-az ajkaim után vadul kap ahogy tudom hogy az éjszaka nem alvással fog telni hanem azzal hogy az ajkaink végig háborúba fognak állni. Itt fekszik az ágyamba ahogy szorosan fognak a karjai oly közel magához. Játszik az ajkaimmal és én nagyon is élvezem. Egyre nehezebben tudom elképzelni hogy fogjuk kibírni az éjszakát az nélkül hogy egymáshoz érnénk. Mert talán én már most jobban vágyom rá mint ő rám. -Miért nézel így rám?-kérdezte ahogy az arcomat simogatta. -Megdobogtatod a szívem.-mondom mosolyogva. -Valóban? Had halljam?-hajolt a mellkasomhoz én pedig hangosan felnevettem.-Hű, New York. Biztos jól vagy? Szinte kiugrik a szíved a helyéről.-nézett a szemembe. -Lehet lélegeztetned kell? -Jajj, örömmel vállalom ezt a feladatot.-mosolyodott el ő is. A szívem ütemet váltott. Ver, ver és majd kiugrik. Elrabolja a szívem. Rohadtul el fogja rabolni és nem tudom mi lesz velem ha vissza kell mennem New Yorkba. Képes leszek itt hagyni őt?-Min gondolkozol? -Tetszik ez a helyzet. -Melyik helyzet?-simogatja a hajam. Ne csináld. Ne akarj megölni a heves szívveréssel. -Ez. Köztünk. -Én nekem is nagyon tetszik.-ahogy kimondta újra az ajkaimat érintette. -Biztos nem akarod az oroszlánt kiengedni?-kérdeztem egy huncut mosollyal. -Ne játsz velem New York. -Nem játszok.-haraptam az alsó ajkamba. -De.-húzta végig az ujját az ajkamon.-Nem tudom milyen férfiak voltak eddig az életedbe New York. De én más akarok lenni. -Ha megnyugtat eddig te vagy a legszexibb pasi köztük. -Pedig még nem láttál mindent.-válaszolta. -Csak lesz vadászat? -Nem. Ma nem. Nem tehetem.-mondta és annak ellenére hogy a testem melegsége egy pillanatra se múlt el mégis...annyira megdobogtatta a szívem azzal ahogy tisztelettel akart felem lenni. Ahogy harcolni akart értem.-Bár...ha csak ennyire teszem be...-mutatta a kezével és elmosolyodtam. -Megvárom hogy meglepj.-hajoltam fel az ajkaiért.-Rendesen vágyok rád nem udvariaskodva. -Ezt muszáj volt így kimondanod? -Miért?-nevettem. -Tudod mit? Vetközzünk.-nyúlt a pólója aljához mire megállítottam.-Mi az? -Lepj meg azzal a romantikus ötlettel. -Ezt csinálod miután felcsigáztál?-nézett hitetlenkedve. -Tudtam én hogy látni akarsz meztelenül. -Ez nem kérdés.-kellett ez a poénkodás most hogy picit a szívem megtudjon nyugodni. De boldog voltam hogy velem volt, hogy mellettem volt. Lehet...ő lesz az a férfi aki újra boldoggá tesz. De vajon...én lehetek az a nő aki őt boldoggá teszi?
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
