Szörnyen erős és hasogató fejfájással ébredtem. Nem voltam benne biztos hogy feltudok kelni. Az a két kis kupica alkohol így a fejembe szállt volna? -Jó isten.-nyomom a fejemen a pontot ahol érzem a nyomást. Azt hiszem ma jobb lesz ha ágyban maradok. A fejem oldalra hajtva pillantottam meg egy apró cetlit a komódomon.
,,Vedd be a gyógyszert amit kikészítettem neked. Jobban leszel tőle. Este az engedélyed nélkül amíg aludtál főztem neked levest. Remélem ízleni fog. Pihenj ma New York."
Ez a pasi direkt csinál ilyen édes dolgokat? Hogy egy pillanatra se tudjak ésszerűen gondolkozni? Remélem nem tettem semmi kínosat. Elterveztem hogy igy délelőtt pihenek és délután egy kis levegőzés mellett elsétálok hozzá hogy megköszönjem a segítségét. Az ajtaja előtt álltam és bekopogtam mikor meglepetésemre egy nő nyitott ajtót. Meginogtam. -Tessék? -E-elnézést, én...Arit kerestem volna. -Arit? Épp zuhanyzik. Hagyjak neki üzenetet?-ki ez a nő? Miért van a lakásában? Miért lettem hirtelen kibaszott féltékeny? -N-nem szükséges csak...a holnapi túra miatt érdeklődtem volna hogy...megtartja e az idegenvezetést.-kamuztam. -Oh, értem. Majd jelzem neki a kérdést. Rendben?-bólintottam majd a nő az orrom előtt becsukta az ajtót. Nem csaltak meg, nem szakítottak velem, még csúnyán se beszéltek velem mégis úgy éreztem hogy összetörtek.
Itt ülök a konyha közepén és csak járnak a gondolataim. Gyönyörű nő volt. Minden bizonnyal valami viszonyban van vele. Lehet...ő a barátnője? Kattog az agyam. És csak kattog. Ezért a kopogásnak kifejezetten hálás voltam hogy legalább az agyam egy perc pihenőt kap.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Már majdnem elmentem. Aludtál?-ő mit keres itt? -Nem.-válaszoltam nemes egyszerűséggel. -Zara mondta hogy kerestél. Baj van? Nem vagy jól?-ült aggodalom a szemeibe. -Jól vagyok...csak...megakartam köszönni a segítséged.-sírni akartam. De miért? Istenem ez a pasi mit csinált velem? -Nagyon fájt a fejed reggelre? -Mint akit fejbe kólintottak.-néz engem a szemeivel. -Arra gondoltam ha később van kedved eljöhetnél velem valamerre. Megmutatnék még egy csomó helyet neked. -Nem vagy a személyes idegezvezetőm.-válaszoltam ridegen. -Valóban, de én nagyon szívesen elvinnélek. Vagy túlságosan jófejség lenne tőlem? -Nem fizettem a külön szolgáltatásért. -Neked nem is kell. Na? Velem tartasz? -Sajnálom de nem érek rá.-csuktam be az ajtót az orra előtt. Hallom ahogy újra és újra kopog. -New York! Hé! Nyisd ki az ajtót! Chloe!-nem hittem hogy ez az utazás így felborítja az érzéseim. Miért kellett megismerkednem vele? -Egy idióta vagyok.-motyogom az orrom alatt ahogy végre úgy hallottam Ari elhagyta a ház környékét. Vagyis...csak azt hittem.-Jézus Isten!-kiabáltam ahogy a teraszra felkapaszkodó kezeket megláttam. Majd Őt. -Basszus New York, igazán nyithattál volna ajtót.-ült a korlátra egy mosollyal ahogy kifújta a levegőt. -Te normális vagy? -Orvosilag nincs bizonyítva hogy hülye lennék.-vont vállat ahogy leugrott a korlátról. -Meg is sérülhettél volna!-kiabáltam le a fejét. -De nem sérültem. -Remek, akkor miután nem ölted meg magad...megtennéd hogy az ajtón távozol? Vagy itt a teraszról is leugorhatsz nem érdekel.-mentem vissza a konyha irányába mikor ő elkapta a kezem. -Elmondanád miért lettél hirtelen ilyen? -Milyen?-kérdeztem vissza. -Taszítasz magadtól pedig...olyan jól megvoltunk az utóbbi időben. -Ezt csak te hitted. -Mi? Nem! Ne hazudj nekem New York. -Én hazudok? Én?! Te csókoltál meg múltkor mikor szemmel láthatóan van egy kibaszott dögös barátnőd aki... -Állj meg!-vágott a szavamba.-Ki van nekem? -Barátnőd.-nagyszemekkel néz rám.-Zara vagy hogy hívják a nőt. Akit mondtál.-felhúzott hogy hülyének tetteti magát. De...egy pillanat! Miért nevet most? -Te féltékeny vagy New York?-tette keresztbe a kezét. -Én? Féltékeny? Soha. Ki van zárva. Mégis miért lennék féltékeny?-kibaszottul az voltam. -Úgy hangzik pedig. -Nem igaz. -Akkor nem azért vagy ideges mert egy nő van a lakásomon? -Ha harminc nő lenne se érdekelne. -Elég lenne az az egy is. -Akkor ezt... -Persze ha nem a húgomról lenne szó. Tehát azt az egyet is keresem.-mi a jó istent mondott az előbb? -M-mi? -Zara a húgom New York. Ilyenkor szokott meglátogatni engem. -A húgod?! -A hangodból ítélve igenis féltékeny voltál. -N-nem...nem voltam.-köszörültem meg a torkom ahogy keresztbe fontam én is a kezem. -Biztos? -Ezer százalék.-mondtam magabiztosan a legnagyobb hazugságot. -És az se érdekel...ki az a nő akit akarok? -Elmondanád hogy mi a francért vagy még mindig itt?-kezdtem felhúzni magam. Először felhúz hogy nem mondta el hogy van egy húga, most meg felakar azzal hogy még jobban féltékennyé tesz? Menjen a francba. -Mert meg kell tudnom hogy annak az egyetlen személynek akire gondolok...én is a gondolataiba ékeltem-e magam. -Honnan kellene tudnom?-duzzogtam. Piszok mázlista csaj. -Te szoktál rám gondolni New York? -Persze. Ha meglátok egy majmot a szigeten azonnal te jutsz eszembe.-elmosolyodott. Majd közelebb lépett. Én pedig szinte azonnal elfelejtettem lélegezni.-Mit...mit csinálsz?-hirtelen mozdulattal kapta el a derekam az egyik kezével és húzott magához. Túl közel vagyok hozzá. Túl közel! -Megbolondítasz...ugye tudod...? -A-azt mondtad nincs orvosi papírod róla.-nyeltem nagyot. -Nem csak ott New York...hanem itt is.-bökött a kezével a szívére. -Mi?-néztem értetlenkedve. -Elvetted az eszem New York...és a szívem ritmusát is összezavarod. De tudnom kell hogy te ugyanígy gondolsz-e rám. -M-mondtam hogy nem...-nem tudtam befejezni mert egy pillanat alatt tapadt az ajkaimra. A szemeim hatalmasra kerekedtek. És szinte levegőt se mertem venni mikor elvált az ajkaimtól. Nem volt hosszú csók. Mégis...valami más volt. -Ha tudni akarod...téged kereslek egy ideje.-mondja az ajkaimat súrolva. A szemeim összeakadtak az övével.-De te is kerestél engem...?-m-mit kellene erre mondanom? Mikor szinte fel se fogom mit mond?-Távol akartam lenni tőled. De szinte megbolondulok nélküled. Teljesen megbolondítottál New York. -Ari... -Mond hogy te is így érzel New York. Mond ki hogy...te is akarsz engem.-nagyot nyeltem.-Ennyire félreolvastam volna a szemeidből?-mintha csalódott volna. De én...miért félek meglépni ezt a lépést? Lassan elenged ahogy az ajtó felé sétál. -V-várj!-kiabálok utána. Ahogy pedig visszafordul felém én azonnal az ajkaira tapadok. A kezeim ösztönösen ölelik körbe a nyakát ahogy ő olyan szorosan tart hogy szinte egy kis levegő se futhat át köztünk. -Jó döntés New York.-mondta ahogy azonnal újra és újra az ajkaim a birtokába vette. Erről nehezen fogok tudni leszokni. Talán nem is akarok.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett! És nagyon örülök minden új feliratkozónak 🥺❤️*
