Fallin' like the Stars

13. Két hét

-Jó reggelt.-csókolgatta a szabad bőrfelületem Ari amit nem takart takaró. De az érintését viszont a takaró se gátolta meg. A keze gyengéden simogatta az oldalamat. Nagyon jó érzés volt. A simogatása egyre közelebb férkőzött a combomhoz és annak belsejéhez. Elmosolyodtam hisz tudtam mire készül. Én pedig szinte engedélyt adtam neki ahogy gyengéden szétfeszítettem a lábaim. A keze pedig azonnal megérintett amire nem tudott egy kéjes nyögés kicsúszni a számon.-Imádom mikor nyögsz New York.-mondja és azt hiszem a puncim máris nedvesebb lett. Hihetetlen ez a pasi. A reggeli huykys hangjáról nem is beszélve mennyire feltüzel. Ezt már büntetni kellene.
Lassan köröz a keze a csiklómon én pedig egyre sűrűbben nyögök.-Nedves vagy.-mondja a fülembe suttogva. Basszus ne beszélj így hozzám. Csak ezt ne mert akkor azonnal az ujjaira élvezek.
-Hmmmm.-sóhajtottam hangosan az érzésre.
-Most ettől lehet felébredsz.-mondta és én máris megéreztem két ujját ahogy feltolta nekem. Igaza volt. A szemem hatalmasra kerekedett. De máris megéreztem azt az elsöprő hullámot a testembe ami az orgazmushoz visz engem. Hogy miben volt más Ari mint a többi pasi? Még talán én magam is nehezen találnám meg erre a magyarázatot. De tudtam hogy őrülten bele fogok szeretni és nem fogok tudni nélküle létezni. Ez pedig hatalmas félelmem volt. Hogy miért? Mert tudtam hogy lassan távoznom kell a szigetről. De most nem akartam ezen izgulni. Nem mikor most még itt van velem és érzem őt.-Lazíts New York. Szinte eltöröd az ujjaim.-mondta ahogy a nyakhajlatomba kezdett csókokat nyomni.
-Hol a farkad?-nyúltam hátra a kezemmel. Megmarkolva azt egyenesen a puncimhoz irányítottam.
-És most mit csináljak vele?-játszott velem de mégis annyira feltüzelt.
-Dugj meg.-nyögtem ahogy a puncimat izgatta a farkával. A kívánságomat pedig kérdés nélkül teljesítette. Tövig tolta magát és ezt az érzést nehéz lenne megszokni. Tudom hogy ez a második alkalom hogy együtt vagyunk de pont olyan mintha most történne velünk először. Lassan, mégis határozott lökései egyre közelebb vittek engem az orgazmusomhoz. Amikor pedig a keze a csiklómat izgatta mellé csak rásegített a célra.
-Élvezz a farkamra New York.
-Mmmm.-sóhajtottam ahogy szinte hallottam az ujjainak járását a nedvességtől ázott puncimon.
-Megmutatod milyen mikor a farkamra élvezel?-erre a kérdésére az egész testem megremegett. A lábujjamtól a hajszálamig éreztem az orgazmusom és ő szinte azonnal követett.-Jó reggelt.-mondta egy nevetés kíséretében és én is elmosolyodtam.
-Jó reggelt.
-Mond hogy minden reggelt így akarsz kezdeni.
-Hát ha futja az energiád.-szórakoztam vele ahogy azonnal felkeltem és a csípőjére ültem.
-Óvatosan, még nem múlt el a merevedésem.-figyelmeztetett.
-Remek.-emelkedtem fel ahogy a farkát újra magamba vezettem. Az őrületbe kergettem úgy látom de mégis a szemei végig engem néztek. Lassan mozogtam rajta. Szinte tényleg csak levezetésként. Csak csendbe néztük egymást és tudtam. Tudtam azt amit mindketten akarunk mondani mégis félünk megtenni. Félünk mert tudjuk hogy képtelenek leszünk később elválni. De a gondolat hogy Mr. Tarzan nem lesz mellettem máris a gyomromba görcsöt okozott. Ez az érzés pedig hirtelen emésztett fel. Az ajkaiért hajoltam mintha attól félnék bármelyik másodpercben elveszíthetem őt. És nem tudtam tovább tartani magam, egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Ő pedig ezt megérezte. Azonnal felemelte a fejem ahogy próbálta kiolvasni a szemeimből mi a baj.
-Mi a baj? Fájdalmat okoztam?-kérdezi és én természetesen azonnal megráztam a fejem.-Akkor? Ne-nem érezted jól magad?
-Imádom ezt veled.-mondtam szipogva.
-Akkor most mégis miért sírsz?-törölte le a könnyeit. Újra megráztam a fejem.-Mi a baj New Yorkom?-kérdezte ahogy szinte azt mondta az övé vagyok. Mert most úgy is volt. Az övé voltam.
-Hatalmas vagy.-viccelődtem ahogy próbáltam egy mosolyt ültetni az arcomra.
-Te bolond vagy.-mosolyodott el most már Ari is ahogy lehúzott az ajkaihoz.-Tudod te milyen tökéletes vagy számomra New York?-néz rám azokkal az írisz szemeivel.
-Tökéletes lennék?
-Tökéletes a maga kis tökéletlenségével.-elnevettem magam ahogy egy kisebbet boxoltam az oldalába.-Au! Ezt most miért kaptam?-nézem őt és tudom mit kell tennem.
-Mindjárt jövök.-szálltam le hirtelen róla mire ő hatalmas szemekkel pislogott rám.
-H-hova mész? Komolyan így itt hagyod a farkam?
-Ne aggódj.-kaptam magamra hirtelen egy pólót.-Én is szörnyen nedves vagyok de máris folytatjuk.-rohantam ki a szobából egyenesen a nappalinak nevezhető kis helyiségbe ahol a telefonom után nyúltam. A főnököm telefonszámát kerestem és indítottam is a hívást. Csak reméltem hogy a térerő tökéletesen fog működni addig amíg elmondom a terveim.
Kicsöng. Második...harmadik...negyedik...
-Chloe!-hallom meg a főnököm hangját. Már szinte majdnem megkérdeztem ki az a Chloe úgy hozzászoktam a New Yorkhoz.
-Szia, zavarhatnálak egy percre?
-Tudod te itt mennyi az....?
-Engedd meg kérlek hogy még maradjak.-vágtam a szavába.
-Hogy?-meglepődött.-Chloe már lassan csomagolnod kellene.
-Tudom, tudom de....még az az igazság hogy nem igazán tudtam körbejárni ezt a turistaparadicsomot és nem lennék a munkámmal megelégedve ahogy te se ha csak ezt így félbehagynám.-vágtam ki magam. Vagyis nagyon reméltem.
-Mennyi időről lenne szó?
-Még....két hét.-vágtam rá. De tudtam hogy az se lesz elég.
-Chloe.
-Kérlek. Segíts. Tudod mennyire fontos nekem hogy jó munkát adjak ki a kezemből.-egy hatalmas sóhaj.
-Két hét. Semmi több. Reggel intézem a szállást neked. Rendben?
-Te istennő vagy.-ült boldogság az arcomra. Ahogy kinyomtam a telefont már futottam is vissza Arihoz aki az ágy háttáblájának dőlve várt rám. Azonnal felkapta a fejét ahogy meglátott én pedig szinte repültem hozzá ahogy az ölébe vágtam magam és a boldogságtól az ajkaira tapadtam szorosan. Tudtam hogy most nem érti az érzelmi hullámvasútat nálam de nem számított. Tudtam hogy még van időm vele lenni. Már csak egy kérdés volt hátra. Utána mi lesz?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*