Fallin' like the Stars

7. Vágyak

-Mi folyik itt?-lepődtem meg napokkal később a parton lévő hangulaton. Zene szólt, világító díszek pompáztak a bárpulton és emberek táncoltak. Ari a tömegről rám emelte a tekintetét.

-Buli.-mondta egyszerűen.
-Miért? Mit ünnepelnek?-néztem én is a táncoló embereket.
-Csak...a napot.
-A napot? Miért? Valami különleges napnak számít itt a tizenhetedike?
-New York, miért kellene bármiféle esemény arra hogy az emberek ünnepeljenek?
-Mert ez így szokás?
-Itt nem. Itt élnek az emberek. Mi lenne ha te is élnél és táncolnál velem?-nyújtotta felém a kezét.
-Mi?-lepődtem meg a felkérésen.
-Gyere és táncolj velem.
-Mi? Nem! Én...én nem táncolok.
-Miért nem?
-Mert...falábú vagyok és nem tudok táncolni.
-Remek.-kapta el a kezem.
-M-mi?-remegett meg a lábam ahogy felálltam.
-Én se tudok táncolni. Tehát együtt bénázunk.
-Én nem akarok bénázni!-mondtam a hátának ahogy a homokba vitt. Ott áll velem szembe és várja hogy a másik kezem is a kezei közé adjam.-Mindenki rajtunk fog nevetni.-motyogtam.
-Akkor bújj közelebb és nem hagyom hogy rajtad nevessenek.-a kijelentésére szinte a dobhártyámba hallottam a szívem dobbanását. Ledermedtem. Képtelen vagyok közelebb menni hozzá.-Nem harapok New York.-lassan fogott rá a derekamra ahogy közelebb húzott magához. Mi pedig mozogni kezdtünk az ütemre. A férfi karjaiba voltam aki amióta az életembe lépett fenekestül felforgatta a gondolataim. De mégis...miért engednék a kísértésnek mikor tudom hogy korlátozott időn belül én visszatérek a városba ahol élek? Én visszatérek és ő itt marad. Kalandot keresnék vele? De mi van ha az érzelmeim mégis felülkerekednek rajtam és azt mondják, ennél többre vágysz.-Min gondolkozol New York?
-S-semmin.-ráztam meg a fejem.
-Hazudsz.-mondta egy mosollyal.-Nézz rám New York.-ráemeltem a tekintetem.-Jól érzed magad?
-Nem hittem hogy ennyire tudok élvezni egy táncot is.
-Csak mert én vagyok a partnered.-mondta beképzelten. De meglehet hogy ez volt az igazság. Belegondolok hogy amióta itt vagyok ő itt van mellettem minden egyes nap. Vajon ez egy jel lenne? Vagy szimpla véletlen? De...mi van ha egy egyszerű turista vagyok számára? Ha számára csak egy személy vagyok, aki felé elvégzi a munkáját? De mégis akkor...miért néz rám így a szemeivel. Megőrjít. Megőrülök.
-K-kimelegedtem. Innom kell valamit.-menekültem el a közeléből egyenesen a pulthoz. Kérdés nélkül húztam le az első italt amit elém raktak a pultból. Fogalmam sem volt mi ez de ütős volt. Egy újabbat kértem és azt is azonnal lehúztam. Jelzem hogy jöhet a következő mire a kezem elkapta Ő.
-Elég lesz New York. Ez erősebb mint amiket ti ismertek otthon. Hamar a fejedbe száll.
-Én teljesen jól...-megcsuklott a hangom.-....vagyok.-meglehet hogy igaza van Tarzannak és kár volt ezt az ismeretlen piát ilyen hirtelen lehúzni? Felkeltem a helyemről de a lábamba szinte megbotlottam.
-Hé, hé, hé!-kapott el ahogy a kezeivel erősen tartott a csípőmnél.-Minden oké New York?
-R-remekül...vagyok-kiabáltam ahogy egyre jobban éreztem a fejembe szállni a piát.
-Na jó, induljunk! Hazaviszlek.-húzott magával de én kikaptam a kezem a kezei közül.
-Én....még játszani akarok.-dünnyögtem.
-Nem játszunk. Le kell fektetnelek.
-H-hogy mi?-egyre közelebb léptem hozzá ahogy a világ körbe és körbe forgott.
-Gyerünk.
-Nem fekszek le veled!-üvöltöttem az arcába.
-Nem mondtam hogy veled alszom.-mondta teljes nyugodtsággal a hangjában.
-M-mi?-konyult le a szám.-N-nem alszol velem?
-Úristen New York induljunk mielőtt bárkire rávetnéd magad.-húzott magával.
-Féltékeny vagy?-néztem huncut tekintettel rá.
-Miért lennék?-tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt.
-Jaaaaj!-inogtam meg.-Ha....nem zavar...akkor keresek valami...kurva helyes csávót!-indultam meg vissza a tömeg felé mikor Ari elkapott és egyenesen a hátára vett.-Úristen!
-Kapaszkodj. Öleld át a nyakam.-én pedig jó kislányként teljesítetrem azt amit kért. Hagyom hogy cipeljen. Szinte elringat a lépteivel. Így lassan a vállára hajtom a fejem.-Alszol?-kérdezte nyugodt hangon.
-Jó az illatod.-szagultam a nyakhajlatába és biztos voltam benne hogy elmosolyodott.
-Csak nem odavagy értem New York?-hallom meg a kérdést.
-Remélem nem.-dünnyögtem a vállába.-Mert akkor bajba vagyok.-hogy lehet hogy az agyam még észnél van de a szavak amik elhagyják a szám már nem ezt mutatják? Most...szinte beismertem neki hogy kedvelem?
-Miért lennél bajba?
-Mi van....ha te nem kedvelsz...?-döntöttem a fejem a vállára. Nem mondott semmit. Ezzel a csönddel pedig engem elnyomott az álom a vállain. De az igazat megvallva szörnyen kényelmes volt rajta aludni.

☆☆☆

Lassan lépek be a házba ahol New York lakik az itt töltött idő alatt. Egyenesen a hálószobájába viszem ahol alszik. Óvatosan helyezem az ágyra nehogy felébresszem. Azonnal mocorogni kezdett az ágyban ahogy a karjai azonnal magához ölelték a takaróját. Mintha arra vágyna bárcsak valaki ilyen közel lenne hozzá. Nem merem egyedül hagyni. Mi van ha szüksége lesz valakire? És az a valaki én akarok lenni. Chloe Dowen ahogy megjelent ezen a szigeten, teljesen elvette az eszem. Ilyet pedig rég éreztem bárki iránt is. Féltem a naptól mikor elmegy és újra visszacsöppenek a szürke hétköznapokba. Nem akartam hogy elmenjen. De...ha egyszer meg is kaphatom őt, mi garantálja azt hogy utána én képes leszek őt elengedni? Képtelen leszek. Mert ha egyszer Chloe enyém lesz, akkor többé nem engedhetem el az életemből. Mert akarom őt. Akarom őt a testem minden porcikájával és szívem minden egyes dobbanásával. De vajon....ha megtudná hogy mit érzek...itt maradna velem vagy egyedül hagyna az érzéseimmel? Azt hiszem jobban teszem...ha titokban tartom az érzelmeim iránta. Jobb ha egyikünk se sérül. Így csak sóvárgok tovább iránta amíg megtehetem. Mit tettél velem New York...? Mit tettél a szívemmel...?

*Kérlek iratkozzatok fel az oldalamra ha tudtok🥺 és szavazzatok a részekre❤️*