Fallin' like the Stars

19. Őrültség

A mai nap nagy részét New York nélkül kellett töltenem. Két nappal ezelőtt egy turistacsoport érkezett a szigetre akik befizettek egy kisebb túrára és engem kértek fel mint idegenvezetőt.
De ha őszinte akarok lenni alig vártam hogy visszaérjünk és én azonnal az én gyönyörű New Yorkomhoz rohanhassak.
-Köszönjük fiatalember mégegyszer a túrát.-hálálkodott az egyik idősebb hölgy. Mint megtudtam a családja fizette be ide, akik tudták hogy az anyukájuk/nagymamájuk minden álma az volt hogy egyszer ide eljusson. Én pedig boldog voltam hogy az álmának egy apró részéhez hozzájárulhattam azzal hogy bemutattam egy két csodát a szigetből.
De ez a hatalmas mosoly az arcomról hamar eltűnt mikor megpillantottam New Yorkot a bárpultnál. Vagyis nem ezzel lett volna a problémám hanem azzal hogy az a ficsúr is mellette volt.
A kezem ökölbe szorult. De megígértem New Yorknak hogy nem fogom bántani. Egészen addig tart az ígéretem amíg nem érzem azt hogy veszélyeztetne a kapcsolatom New Yorkkal.
New York mögé helyezkedtem ahogy hátulról meglepve őt az álla alá helyeztem a kezem és hátrahajtottam a fejét hogy ez előtt a bájgúnár előtt az életet is kicsókoljam a nőből akit szeretek.
-Szia kislány.-mondtam az ajkait súrolva. Elmosolyodott ahogy félszemmel oldalra sandítva láttam hogy ezt a szépfiút majd megeszi a penész.
-Szia.-mondta egy édes mosollyal ahogy a szemei csillogtak ahogy meglátott. Imádom őt.
-Minden rendben?-kérdeztem ahogyan biztosan értette a kérdésem okát.
-Liam...csak érdeklődött miért nincs internete. Mondtam neki hogy itt szinte sehol sincs és be kellene mennie hozzá a városba.
-Elkísérhetnél Chloe.-mondta egy vigyorral Liam ahogy rám nézett. Direkt húzni akarja az agyam.-Gondolom tudod hol van erre a törzshely.
-Nálam. A törzshelye nálam van. És lassan ideje is indulnunk oda.-a karom erősen fogta őt át a derekánál.-Éhes vagy, vagy mehetünk?
-M-mehetünk.-állt fel. Valójában biztos érezte hogy ideges vagyok az exvőlegénye jelenléte miatt.
-Chloe, akkor majd a visszautazást beszéljük meg valamikor rendben? A jegyeket majd utána intézem.-hogy mi a faszt mondott? Mit akar megbeszélni New Yorkkal?
-Mennünk kell.-zárta rövidre New York ahogy kézen fogott és elhúzott engem a helyszínről. Az agyam kattogni kezdett és nem tudtam lenyugtatni.-Hé, Tarzanom. Minden rendben?-ébresztett fel a gondolataimból. Nem tudtam mit mondani.-Ari.-állt meg hirtelen.
-Tessék.-kicsit lehet nyers voltam. Nem rá haragudtam. Hanem arra hogy a békét amit annyira megszoktam a kapcsolatunkba hirtelen felborulni látszik.
-Mi a baj?-kérdezte ahogy a kezemet fogta.
-Semmi.-vágtam rá. De érezte.
-Ari.
-Mi a francot akar tőled ez a seggdugasz?-csendben állt és hallgatta hogy rázúdítsam az ezer kérdést ami a fejembe cikázott.-Miért akarna veled beszélni? Meg....meg mi az hogy a visszautazás?! Kézen fogva fogtok együtt visszamenni? Aztán úgy tesztek mintha minden jó lenne? Mintha ez itt köztünk meg se történt volna?
-Ari....
-Mármint....őszintén New York...-elhallgattatott ahogy az ajkamhoz nyomta az övét.
-Nézz rám.-mondta ahogy a homlokomnak döntötte az övét. A gyönyörű szemeit néztem.-Látod a szemeim igaz?-nem válaszoltam de tudta a választ.-Akkor tudod hogy miért nézek így rád igaz?-újra csendbe voltam.-Mert...fontos vagy nekem. Nagyon fontos.
-New York...
-Tény...egyikünk se számolt ezzel a lehetőséggel. Én mikor ideutaztam nem gondolkoztam el azon mi lesz ha megismerkedek valakivel és nem utolsó sorban még jelenteni is fog nekem valamit. Te se számoltál velem nem igaz?-néma voltam.-Tudtuk mikor....először heves szívdobogást váltottunk ki egymásnál hogy ebből baj lesz. Baj...mert egyszer...választás elé leszünk állítva.-választás?-Nekem...fontos vagy, nagyon Ari...Tarzanom.-simogatta meg az arcom.-De te is tudod hogy az életem New Yorkba van. Bármennyire is szeretnék veled maradni nem vagyok rá képes. A munkám, a családom, a barátaim...minden odaköt. És...fáj ha belegondolok hogy itt kell hagynalak és...
-New York...
-Annyira de annyira agyaltam hogy...-egy könnycsepp gördült le az arcán.-...hogy oldhatnám meg azt hogy veled maradhassak. De....de nem tudom mit tegyek.
-Ne sírj.-kértem de nem tudta visszatartani magát. A szívem meghasadt ahogy őt hallgattam.-Ne sírj édesem.-töröltem le a könnycseppeket az arcáról.
-Én....én....én annyira szeretlek.-szeret? New York szeret engem? Szerelmes belém? A szívem őrült zakatolásba kezdett. A boldogságtól szinte kiugrott a helyéről. Jól értettem? New York is ugyanolyan érzelmeket táplál irántam mint én iránta?-A-Ari....ké-kérlek mondj valamit.-kereste a válaszokat a szemembe.
-Mekkora a lakásod?-kérdeztem.
-Mi?
-Mekkora a lakásod?-tettem fel a kérdést újra.
-N-normál méretű....de....de Ari nem...nem figyeltél mikor...
-Lenne hely mégegy személynek ott?
-Mi?
-Szeretlek New York....jobban mint azt te valaha is eltudnád képzelni. Szerelmes vagyok beléd....fülig szerelmes. És....rohadtul melletted akarok lenni minden pillanatban. Ha pedig ehhez az kell hogy elhagyjam Madagaszkárt és...újra a nagyvárosi életet éljem hát megteszem. Összecsomagolok és veled együtt ülök fel az első gépre. De tudnom kell hogy ezt te is szeretnéd. Hogy van hely számomra az életedben.
-Ari....
-Mit szólsz New York? Összeköltözünk New Yorkban?
-I-Igen!-kiabálta a választ ahogy egy hatalmas mosoly ült az arcára. És szinte pillanatok alatt ugrott a nyakamba ahogy azt körülölelve csüngött rajtam. Én pedig erősen tartottam a karjaimmal őt. Boldogság ült a szemeibe ahogy engem néz.-Mond ki újra.
-Micsodát?-tudtam mit akar hallani.
-Hogy szeretsz.-izgatott volt.
-Én ilyet soha se mondtam.-húztam az agyát.
-Dehogynem!-boxolt a mellkasomba.-Mond ki.
-Én...nekem ilyen tényleg nem rémlik. Emlékeztess mit is mondtam?
-Azt hogy szeretsz. Hogy őrülten belémszerettél és hogy a nadrágodba a farkad már nagyon szűkösen van.
-Oh, tényleg. A farkamra emlékszem.-újabb box a mellkasomba ahogy egyszerre elnevettük magunkat. Az egyik kezemmel egy hajtincset simítottam ki az arcából.-Szeretlek téged New York. Szerelmes vagyok beléd.-mondtam ki újra őszintén.
-Én is szeretlek Tarzanom.-hajolt az ajkaimért. Én pedig nem bántam azt amire készültem. Nem mikor tudtam...hogy megkaptam őt. És nekem ő számított. Csakis Ő.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*