Fallin' like the Stars

17. Titok

-Vigyázz!-hallom a figyelmeztetést Aritól ahogy már a keze azonnal segítséget nyújt számomra. Én pedig erősen fogok rá ahogy figyelek a sziklás részeken mászva nehogy baleset érjen. Egy vízesés sodrása csobog alattunk de a sziklák miatt elég veszélyes mutatvány ez az egész. Mégis nagyon nagy kaland és én ezt imádom. Imádom a kaland apró jelenlétét amióta Ari az életem része.-Megvagy New York?-kérdezi és én határozottan válaszolom ahogy még most se engedtem el a kezét hogy...
-Igen!
-Mindjárt visszatérünk a biztonságos útra.-sajnáltam hogy a mai kis kirándulásunknak lassan vége. De tudtam hogy ennek korántsem lesz itt vége. Mert holnap Ari újabb kalandokkal lep meg engem és én izgatottan fogom várni.-Jól vagy?-kérdezi ahogy biztos talajra rakjuk le a lábunk. A szemei látom hogy átvizsgálnak épségben vagyok-e.
-Mennyi csodás helyet tudsz még nekem mutatni?-kérdeztem izgatottan mire elmosolyodott.
-Az összes csodát a világon bejárom veled New York ha akarod.-a szavaira a szívem akarva akaratlanul is hevesen vert.-Add a kezed, gyönyörűm.-erősen fogtam a kezére ahogy kézen fogva indultunk vissza a turista övezetbe ahol a kis faházikóm volt ahol már több mint egy hónapja lakom.
De nem számítottam arra hogy a szálláson egy meglepetés vendéggel találkozok.
-Liam?-kerekedett ki a szemem.
-Chloe! Na végre!-csattant fel ahogy a székből felállva azonnal elémsétált és szorosan átölelt. Ari erős kezei lökték el tőlem.-Te meg....?
-Ki a franc maga?-állt elém védelmezőn Ari mintha képes lenne az életét adni azért ha harcra fordulna ez az egész szituáció.
-Hogy ki vagyok én? Inkább az a jobb kérdés, hogy te ki vagy?-szemeztek mint két felbőszült bika.
-Elég.-jegyzem meg de folytatják.-Azt mondtam elég!-kiabáltam el magam mire végre abbahagyták.-Liam...távozz.-mondom rezzenéstelen arccal.
-De....
-Semmi jogod itt lenni.
-Miről beszélsz? A menyasszonyom vagy.-érzem. Érzem hogy erre a kijelentésre Ari szíve hevesebben kalapál.
-Exmenyasszony.-javítom ki.
-Azt beszéltük tartsunk szünetet.
-Ezt te akartad.-fontam keresztbe a kezem a mellkasom előtt.-Én szakítani akartam.
-Ugyan már Chloe! Tudod te mekkora áldozatot hoztam mikor iderepültem?
-Áldozatot?
-A főnöködtől kell megtudnom hogy te nem térsz haza csak két hét múlva? Mi a franc?
-Hosszabbra húzódott a munka.
-A munka mi?-nézett Arira.-Ő lenne a munka?
-Te roha....-indult elé nagy lendülettel Ari de elkaptam a kezét.
-Ne! Hagyd!-kérem.-Ha tudni akarod, igen. Ő az akivel a legtöbb energiát fektetem a munkába.-mondom egy szarkasztikus mosollyal.
-Ti lefeküdtetek egymással?
-Többször is. Most már érted? Én továbbléptem.
-Azt hiszed én olyan könnyedén hagyni fogom ezt?-tudtam hogy nem. Mert miatta egy hatalmas lavinát zúdítanak most az utam elé. A szüleimet. Ők akarják hogy Liam legyen a férjem. Számukra az hogy más nővel csókolózott és a franc tudja egyáltalán megálltak ott az egyszeri bűn de megbocsájtható. De számomra nem.
-Menj el.-mondom ahogy tudom hogy a napjaim Liam érkezése miatt itt megvannak számolva.
-Majd ha csak ez az ősember is elmegy.
-Ő marad.-mondom rezzenéstelen arccal.
-Chloe!
-Azt mondtam takarodj! Nem hallottad?!-üvöltöttem el magam. Liam kisebb hezitálás után de elhagyta a kis kunyhómat. Felkavart, hogy itt volt. Felkavart hogy láttam és ezt minden bizonnyal látta is rajtam. És abban is biztos vagyok hogy ezeregy kérdése van most.-Ari....
-Jobb ha én is megyek.-hallom meg a hangját mire én elkapom a kezét.
-Mi? De miért? N-nem azt terveztük hogy főzünk együtt valamit? Gyere.-húztam volna bentebb de mintha a talajhoz ragasztották volna a lábát.-Ari.
-Miért nem meséltél róla?-rideg volt velem. Olyan amilyen még szinte soha.
-Ari...
-Nehéz lett volna elmondanod hogy el voltál jegyezve?
-Nem...csak....
-Mi csak Chloe?!-Chloenak hív. Úgy ahogy szinte soha. Mindig a New Yorkja voltam de most nem.-Szerinted nem értettem volna meg? Szerinted nem lettem volna továbbra is melletted ha elmondod?
-Én ezt nem....
-Mi nem Chloe? Miért nem beszélsz?-kiabált. És a testem remegni kezdett.-Tudod mit...? Hagyjuk.-indult ki az ajtón ahogy kirántotta a kezemből a kezét.
-Ari!-kiabálok neki az ajtóból de hátra se néz. Rám se néz.
Az órák teltek és én egyedül összekuporodva ültem a ház egyik sarkában a sötét szobában. Nem tudtam semmit csinálni mert folyton a gondolataim Ari körül jártak. A magányomba kopogás ébresztett fel. Lassan felálltam ahogy az ajtóhoz sétáltam. Kinyitva a szemem megpillantotta Őt. Egy szatyorral a kezében amiben kivehető hogy ételhordó edények vannak. Könnyek ülnek a szemembe.
-Nem mondom hogy ehető....de....-a karjaiba futok. Ő pedig szorosan fog át a szabad kezével.
-Kérlek ne haragudj.-sírok a mellkasának.
-Te bolond New Yorkom...ha tudnád mennyire kibaszottul elcsavartad a fejem.-simogatta a hajam oly gyengéden.-De csak hogy tudd...bármiért is jött az a pancser. Nem foglak nekiadni.
-Reméltem is.-mosolyodtam el.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*